Gombosi Ottó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gombosi Ottó
SzületettGombosi Ottó János
1902. október 23.[1][2][3][4]
Budapest VI. kerülete
Elhunyt1955. február 17. (52 évesen)[5][2][3]
Natick[3]
Állampolgársága
HázastársaAnna Hulda Tschopp (h. 1937. augusztus 12.–1954)
Marilyn Purnell (h. 1954–1955. február 17.)
SzüleiGombosi József
Bogyó Erzsébet
Foglalkozása
  • zenetörténész
  • zenetudós
  • egyetemi oktató
  • zenekritikus
Iskolái
KitüntetéseiGuggenheim-ösztöndíj (1948)[6]
SablonWikidataSegítség

Gombosi Ottó János, külföldön Otto Johannes Gombosi (Budapest, Terézváros, 1902. október 23.[7]Natick, Massachusetts, 1955. február 17.) magyarországi születésű amerikai zenetörténész, zenekritikus, Gombosi György művészettörténész bátyja, Bogyó Samu matematikus unokája.

Élete[szerkesztés]

Gombosi József Lipót egri születésű hivatalnok és Bogyó Erzsébet zongoraművész és -tanár elsőszülött fia.[8] Édesapját egy „csillagos házból” hurcolták el, és Gödöllő környékén 1944 novemberében vagy decemberében eltűnt. Édesanyját a nyílt utcáról vitték el, és 1944-ben nyoma veszett.

Fiatal korában édesanyja, 1915 és 1920 között a Fodor Zeneiskolában Kovács Sándor növendéke volt. 1919–1921-ben a Zeneakadémián kezdte meg felsőfokú tanulmányait Weiner Leó és Siklós Albert irányítása alatt, akiktől zeneelméletet és zeneszerzést tanult. 1921-től a Berlini Egyetemen Curt Sachs és Erich Moritz von Hornbostel növendéke volt, majd Johannes Wolf közreműködésével 1925-ben jelent meg „Jacob Obrecht, eine stilkritische Studie’’ című doktori disszertációja. Ugyanebben az évben visszatért Budapestre, ahol szerkesztőként és újságíróként tevékenykedett. 1926-ban megalapította a Crescendo című folyóiratot, melyet rövid fennállása alatt szerkesztett is. 1927 és 1933 között Berlinben élt, s különböző folyóiratok munkatársaként tevékenykedett. A nácik hatalomra kerülését követően Rómába költözött, ahol a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt. 1936-ban Bázelbe ment, ahol megismerte későbbi feleségét, Anne Tschopp hegedűművésznőt, akivel egy évvel később Budapesten kötött házasságot.[9] 1939-ben az USA-ban tartózkodott, amikor kitört a második világháború, s ott telepedett le. Egyik testvére és szülei a holokauszt áldozatai lettek. 1940 és 1946 között a Seattle-i Washington Egyetemen tanított, majd a Michigani Állami Egyetemre került. 1949-ben elnyerte a Guggenheim Alapítvány ösztöndíját, melynek köszönhetően rövid időre visszatért Európába és a Berni Egyetem zenetudományi tanszéken oktatott. 1949–1951-ben a Chicagói Egyetem, 1951–1955-ben a Harvard Egyetem zenetudományi tanszékeinek adjunktusa volt. 1954-ben elvált első feleségétől, és Marilyn Purnell-lel (1925–1998) kötött új házasságot

Munkáiban elsősorban a középkori és reneszánsz zenével foglalkozott. Munkatársa volt a Zenei lexikonnak.

Művei[szerkesztés]

  • Jakob Obrecht (Budapest, 1925)
  • Zenei élet Mátyás király udvarában (Muzsika, 1929; olaszul: Vita musica alla corte di re Mattia. Corvina, 1929)
  • Die ältesten Denkmäler der mehrstimmigen Vokalmusik aus Ungarn (Ungarische Jahrbücher, 1931)
  • Quellen aus dem XVI–XVII. Jahrhundert zur Geschichte der Musikpflege in Bartfeld – Bártfa – und Oberungarn. (Ungarische Jahrbücher, 1932)
  • Zur Vorgeschichte der Tokkate (Acta Musicologica, 1934)
  • Bakfark Bálint élete és művei (Budapest, 1935)
  • Studien zur Tonartlehre des frühen Mittelalters (Acta Musicologica, 1938–39)
  • Tonarten und Stimmungen der antiken Musik (Budapest, 1939)
  • Machaut's Messe Notre-Dame (The Musical Quarterly, 1950)
  • Moyen Age et Renaissance (Journal of the American Musicological Society, 1955)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Lebon, Daniel-Frédéric: Otto Gombosi = Maurer Zenck, Claudia–Petersen, Peter–Fetthauer, Sophie (Hg.): Lexikon verfolgter Musiker und Musikerinnen der NS-Zeit. Hamburg, 2015. Universität Hamburg
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967-1969
  • A magyar muzsika könyve. Szerk. Molnár Imre. Budapest, Havas Ödön, 1936
  • Életrajza a Névpont oldalán
  • Otto Gombosi (zeneakademia.hu)
  • Otto Stolberg-Wernigerode: Neue deutsche Biographie, Berlin, 1964. 638-639. o. Online elérés