Gilisztaűző varádics

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Gilisztaűző varádics
Tanacetum vulgare - harilik soolikarohi Keilas2.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Nemzetség: Tanacetum
Faj: T. vulgare
Tudományos név
Tanacetum vulgare
L. 1753[1]
Szinonimák
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Gilisztaűző varádics témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gilisztaűző varádics témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gilisztaűző varádics témájú kategóriát.

A gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó növényfaj. Népi nevei közül talán a mezei mimóza a legérdekesebb, ezt valószínűleg levelei alakjáról kapta.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felálló, felső részén elágazó szárú, 80–120 cm magas, megdörzsölve fűszeres illatú évelő. Nagyságán kívül számos aranysárga virágzatával is feltűnik. A fészkek csak csöves virágúak, dús sátorvirágzatot alkotnak. Levelei majdnem kétszerese, szárnyasan szeldeltek.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egész Európában elterjedt, Magyarországon is gyakori. Az élőhelye az ártéri magaskórós társulások és mocsárrétek.

Virágzása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Június-szeptember között van.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Melius Péter az 1578-ban megjelent Herbáriumában ezt írta a varádicsról: „Próbált dolog. Levelét főzd meg borban, vagy tejben add innya, a gilisztát kiűzi.” Nevéhez híven napjainkig gyakorta használták az ember és a háziállatok bélférgeinek elpusztítására, kiűzésére, külsőleg ízületi fájdalmak enyhítésére. Főként szárított virágból főzött teája tartalmazza a férgek, rovarok által nem kedvelt illóolajokat, gyantát és keserűanyagot. Mérgező hatása miatt azonban háziszerként ma már nem ajánlott. A biokertészek elsősorban a hangyák távol tartására alkalmazzák. A szárított növény nemcsak az ágyásokból, hanem a tárolóhelyekről is elűzi a hangyákat és más rovarokat, így a molyokat is. Egy alacsony termetű változatát előszeretettel telepítik sziklakertekbe.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c A taxon a Tropicos adatbázisban. Tropicos. (Hozzáférés: 2014. február 6.)