Georges Boulanger

Georges Boulanger
Nadar fotója Boulanger-ről
Született	1837. április 29. Rennes
Meghalt	1891. szeptember 30. (54 évesen) Ixelles, Brüsszel
Sírhely	Ixelles Cemetery
Állampolgársága	francia
Nemzetisége	francia
Fegyvernem	gyalogság
Szolgálati ideje	1856–1888
Rendfokozata	vezérőrnagy
Csatái	itáliai hadjárat porosz–francia háború
Kitüntetései	a francia Becsületrend főtisztje Officier de l'Instruction publique Grand Cordon of the order of Nichan Iftikhar Grand Cross of the Royal Order of Cambodia Order of the Medjidie Grand Cross of the Cross of Military Merit Commander of the Order of the Crown (Romania) Katolikus Izabella-rend knight of the Order of Saints Maurice and Lazarus Francia Becsületrend
Halál oka	lőtt seb
Házastársa	Lucie Renouard
Élettárs	Berthe de Courrière Marguerite Brouzet
Szülei	Mary Ann Webb Griffith Ernest Boulanger
Iskolái	Saint-Cyr-i Katonaiskola lycée Georges-Clemenceau
Georges Boulanger aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Georges Boulanger témájú médiaállományokat.

Georges Ernest Jean-Marie Boulanger (Rennes, Franciaország, 1837. április 29. – Brüsszel, Belgium, 1891. szeptember 30.) francia katonatiszt, jobboldali politikus.

Tanulmányai

Az elemi és középiskolákat Nantes-ben végezte, azután 1855-ben a Saint-Cyr-i Katonaiskolában folytatta tanulmányait..

Katonai pályán

1856-ban csatlakozott a hadsereghez: gyalogsági altiszt lett az Algériában állomásozó I. turkó-ezredben, melynek kötelékében Randon tábornagy vezérlete alatt részt vett az 1857-es kabil hadjáratban. Az 1859-es itáliai hadjáratban kitűnt Robechettónál és Turbigónál, ahol súlyosan megsebesült. A háború befejezése után a Becsületrend érdemjelét kapta. 1860 márciusában hadnagy lett és részt vett a kínai expedícióban Kokinkínában. 1862. február 24-én Trai-Dau mellett ismét megsebesült; július 14-én kapitánnyá léptették elő.

1864-ben visszatért Franciaországba és 1867-ben a saint-cyr-i iskola tanárává nevezték ki, a porosz–francia háborúban 1870. november 9-én pedig a 113. sorezred parancsnoka lett Párizsban, mely ezred élén a november 30-ai kirohanás alkalmával megint megsebesült. 1871-ben alezredessé léptették elő, azután részt vett a Párizsi Kommün leverésében és ezzel a Becsületrend nagykeresztjét vívta ki magának. Mindamellett a hadsereg újjászervezésekor csak alezredesi rangot kapott és csak 1874. november 15-én léptették elő ezredessé. 1880-ban léptették elő dandártábornokká. 1880-ban a Valence környékén állomásozó 14. lovashadosztály parancsnoka lett, 1881-ben pedig a kormány Amerikába küldte, hogy a yorktowni kapituláció 100. évfordulójának emlékünnepén Franciaországot képviselje. 1882-ben a hadügyminisztériumba került, ahol mint a gyalogsági osztály elnöke a katonai iskolák javításán dolgozott.

Ilyen minőségben haderőreformokat hajtott végre, és 1884-ben ő lett a Tunéziát megszálló erők parancsnoka, azonban innen hamarosan visszahívták a polgári közigazgatást vezető Cambonnal fennálló nézeteltérései miatt. Párizsba visszatérve kezdett politizálni Georges Clemenceau és a Radikális Párt égisze alatt. 1886 január 6-án a radikálisok által támogatott Charles de Freycinet kormányában Boulanger lett a hadügyminiszter.

A hadügyek élén

A hadügyi tárca élén lett igazán népszerű. A katonák kedvére való reformokat hajtott végre, miközben kiaknázta a Németország ellen irányuló bosszúvágyat. Hamarosan őt tekintették a revans végrehajtására alkalmas személynek, „Revans tábornoknak”. Freycinet bukásakor, 1886 decemberében René Goblet meghagyta a tárcája élén, de 1887-ben a Rouvier-kormány végül lemondatta, és június 18-án Clermont-Ferrandba küldték a 13. hadtest parancsnokaként. Elutazásakor hatalmas tömeg gyűlt össze a pályaudvaron, követelve maradását. A kis vidéki városba száműzött Boulanger az uralkodó párt ellen táplált haragból és a hatalom után való vágyból, 1887. március 14-én politikai üzelmei miatt a tényleges szolgálatból elbocsátotta, március 27-én pedig Carnot elnök a minisztertanács és a fegyelmi bizottság javaslata alapján a tábornokot (mivel időközben megint engedély nélkül jött Párizsba) a katonaság kötelékéből is végleg elbocsátotta. Boulanger és pártja felvette az odavetett kesztyűt. A Cocarde március 12-én megjelent 1. száma a romlott és megvesztegetett kamara feloszlatását és az alkotmány revízióját sürgette, mely kívánság sztereotip követelése lett a boulangistáknak. Bizonyítandó, hogy vele nem olyan egyszerű leszámolni, Boulanger-t parlamenti képviselővé választották alkotmányreformot követelő programmal.

Boulangizmus

A testületben kisebbségi nézeteket képviselt, és tevékenysége főként népszerűsége fenntartására irányult. Sem szónoki kudarcai, sem a republikánus Charles Floquet-tól elszenvedett párbajvereség nem volt képes követőinek lelkesedését lelohasztani. 1888-ban Boulanger és a boulangista mozgalom volt a francia közélet domináns témája, és miután lemondott képviselői helyéről, tiltakozásul revizionista javaslatainak fogadtatása miatt, több választókörzet versengett érte, hogy saját képviselőjévé tehesse a katonatisztet.

A boulangista mozgalom (franciául boulange vagy boulangisme) teljes lendületben volt: a bonapartisták is csatlakoztak a tábornokhoz, sőt az 1830-ban trónörökösnek jelölt Orléans-i Fülöp herceg, Párizs grófja is erre bátorította híveit. Nevét népszerű dalba foglalták („C’est Boulanger qu’il nous faut” = „Boulanger, ki nekünk kell”), ő maga pedig fekete lovával egyetemben a párizsi tömegek bálványává vált. Boulanger tábornok végül elfogadta a köztársasági elnöki jelölést. Személyes ambíciói azonban hamarosan elidegenítették tőle a republikánusokat, akik meglátták benne a potenciális katonai diktátort. Ennek ellenére a királypártiak finanszírozták megmozdulásait, noha a tiszt sohasem állította, hogy visszaállítaná a monarchiát.

A bukás

Az idős Boulanger

1889 januárjára a parlamentáris köztársaságot fenyegető Boulanger körül puccsveszélyessé vált a légkör. Ha azonnal a rosszul megszervezett lázadás élére állt volna, talán sikerrel járhatott volna az államcsíny, azonban Boulanger elszalasztotta a lehetőséget. Nemsokára a kormány körözést adott ki ellene hazaáruló tevékenység miatt. Ő nem vállalta a konfrontációt, hanem támogatói megdöbbenésére április 1-jén elmenekült Párizsból. Először Brüsszelbe, végül Londonba emigrált.

Menekülése után a boulangisták támogatása számottevően csökkent, és csúfosan megbuktak a júliusi választásokon. A Jersey-n letelepedő Boulanger-t távollétében elítélték hazaárulásért. 1891 szeptemberében visszatért Brüsszelbe. Az ixelles-i temetőben főbe lőtte magát 1890-ben elhunyt szeretője, Madame de Bonnemains (született Marguerite Crouzet) sírján. A tábornokot is az ixelles-i temetőben helyezték örök nyugalomra.

Források

• A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X  

Irodalom

• Georges Dupeux: A harmadik köztársaság. In: Franciaország története. (I. kötet) Szerk.: Georges Duby. Budapest, Osiris, 2005. pp. 134–167
• Nicholas Halasz: Dreyfus kapitány. Egy tömeghisztéria története, Kossuth Kiadó, Budapest, 1980.