Charles de Freycinet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Charles de Freycinet
Freycinet2.jpg
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő
1879. december 28. 1880. szeptember 23.
Előd William Henry Waddington
Utód Jules Ferry
Franciaország miniszterelnöke.
Hivatali idő
1882. január 30. 1882. augusztus 7.
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő
1890. március 17. 1892. február 27.
államminiszter
Hivatali idő
1915. október 29. 1916. december 12.
Katonai pályafutása
Csatái porosz–francia háború

Született 1828. november 14.
Foix
Elhunyt1923. május 14. (94 évesen)
Párizs
Sírhely Passyi temető
Párt mérsékelt köztársaságpárti

Szülei Casimir de Saulces de Freycinet
Foglalkozás mérnök
Iskolái
  • École polytechnique
  • Mines ParisTech

Díjak Francia Köztársaság Becsületrendjének tisztje
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles de Freycinet témájú médiaállományokat.

Charles Louis de Saulces de Freycinet (Foix, 1828. november 14.Párizs, 1923. május 14.) francia politikus, mérnök, a Francia Köztársaság Becsületrendjének főtiszje. A Harmadik Köztársaság 11., 14., 19. és 25. miniszterelnöke.

Pályafutása[szerkesztés]

Az 1848-as februári forradalom idején az École polytechnique diákja volt, és önkéntes összekötőként az ideiglenes kormány szolgálatába lépett. Bányamérnökként először Mont-de-Marsan környékén, majd Chartres-ban és Bordeaux-ban dolgozott. A közlekedési ipar fejlesztése érdekelte, 1852-ben a Compagnie des Chemins de fer du Midi vasúttársaságnál helyezkedett el, 1861-ben állami szolgálatba lépett.

III. Napóleon uralmára ellenségesen tekintett. 1870-ben felajánlotta segítségét a nemzetvédelmi kormánynak, amikor Léon Gambetta műszaki ismeretekkel rendelkező munkatársat keresett. Freycinet-t először Tarn-et-Garonne prefektusává nevezte ki Montaubanban, majd a hadügyminiszter személyes megbízottja lett Tours-ban. Jelentős szerepet játszott a nemzetvédelem megszervezésében. A porosz–francia háború idején ő szerelte fel a tartalékosokat rendkívül nehéz körülmények között. A békekötés után Gambettával egy időben visszavonult. 1876-ban a szenátus tagjává választották. A republikánus baloldalhoz tartozó technokrata Freycinet rövid idő alatt nagy befolyásra tett szert.

1877-től 1879 végéig közmunkaügyi miniszter Jules Dufaure ötödik kormányában, majd William Henry Waddington kormányában. Nagyszabású tervet dolgozott ki a hajó- és vasútvonalak a bővítésére, és a kikötők fejlesztésére. Javaslatait kedvezően fogadták, és pozíciója tovább erősödött az ország régióiban tett látogatása után. Freycinet-vel kezdődött a republikánus politikusok kapcsolatvelvétele az üzleti világgal.

1879-ben miniszterelnök és külügyminiszter. A szerzetesrendek (elsősorban a jezsuiták) körül kialakult vitában mérsékelten foglalt állást, ezért kormánya egy évvel később megbukott Jules Ferry antiklerikális magatartása miatt.

Seine megye szenátora 1882-ben, és újra megbízást kapott kormányalakításra. Hibát követett el, amikor nem küldte el a francia flottát Alexandria bombázására. A következmény az lett, hogy megszűnt a francia befolyás Egyiptomban. Mivel erős ellenzékkel találta magát szemben, néhány hónap múlva leköszönt. 1885-ben rövid időre külügyminiszter, 1886-ban harmadik kormányát hozta létre, ami egy évig működött. 1887-ben köztársasági elnökjelölt. Végül ő is, és vetélytársa, Jules Ferry a mérsékelt Sadi Carnot-ra szavazott.

1888 áprilisában Charles Floquet a hadügyminisztérium élére állította, így hosszú idő után újra polgári foglalkozású került erre a posztra. Freycinet nagyban hozzájárult Franciaország haderejének modernizálásához és demokratizálásához. 1890-ben alakította meg negyedik, egyben utolsó kormányát. Sikerült szociális törvényeket bevezetnie illetve előkészítenie, de a vallás kérdésén megbukott kormánya. 1890-ben a Francia Akadémia tagjává választották.

1892 februárjától újra hadügyminiszter. Decemberben a Panama botránnyal kapcsolatban megemlítették a nevét, s bár bizonyítékot nem találtak, 1893 januárjában lemondott miniszteri posztjáról. Rövid időre visszavonult, majd a szenátus hadügyi bizottságának lett elnöke. 1898-ban elfogadta a hadügyi tárcát, de 6 hónap után lemondott a viharos politikai légkör miatt. Rövid időre államminiszter Aristide Briand kormányában. 1920-ban végleg visszavonult a politikától.

Munkái[szerkesztés]

  • Traité de mécanique rationnelle (1858)
  • De l'analyse infinitesimale (1860, 1881)
  • Des pentes économiques en chemin de fer (1861)
  • Emploi des eaux d'égout en agriculture (1869)
  • Principes de l'assainissement des villes (1870)
  • Traité d'assainissement industriel (1870)
  • " La guerre en province pendant le siège de Paris 1870–1871 (Précis historique) " (1872)
  • Essai sur la philosophie des sciences (1896)
  • La Question d'Égypte (1905)
  • Souvenirs (1848-1893) (1913)

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]


Elődje:
William Henry Waddington
Franciaország
kormányfője

1879. december 28. – 1880. szeptember 23.
Francia Köztársaság címere
Utódja:
Jules Ferry
Elődje:
Léon Gambetta
Franciaország
kormányfője

1882. január 30. – 1882. augusztus 7.
Francia Köztársaság címere
Utódja:
Charles Duclerc
Elődje:
Henri Brisson
Franciaország
kormányfője

1886. január 7. – 1886. december 3.
Francia Köztársaság címere
Utódja:
René Goblet
Elődje:
Pierre Tirard
Franciaország
kormányfője

1890. március 17. – 1892. február 27.
Francia Köztársaság címere
Utódja:
Émile Loubet