GS1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A GS1 a globális szabványok terén működő, több mint negyven éves tapasztalattal rendelkező nemzetközi szervezet, mely tagszervezetei által több mint 20 szektorban, közel 150 országban biztosít szabványos azonosítási megoldásokat, mintegy 1,5 millió cég számára.

A szervezetről és szabványairól általában[1][szerkesztés]

A GS1 egy semleges, nonprofit szervezet, amely fejleszti és fenntartja a legszélesebb körben alkalmazott globális szabványokat a hatékony üzleti kommunikáció érdekében. A GS1 a vonalkód által vált ismertté, amellyel kapcsolatban a BBC úgy fogalmazott: „egyike annak az 50 dolognak, ami megalapozta a világgazdaságot”. 

A GS1 szabványok növelik a hatékonyságot, a biztonságot és az átláthatóságot az ellátási láncokban a fizikai és digitális csatornákon keresztül egyaránt, 25 szektorban. Szervezetünk mérete és világszintű elérhetősége – 112 országban található tagszervezeti rendszerben működik, 1,5 millió partnert szolgálunk ki és 6 milliárd tranzakció bonyolítódik naponta megoldásainkkal – segít biztosítani, hogy a GS1 szabványok egy közös nyelvet alkossanak és így támogassák a legkülönbözőbb rendszereket és folyamatokat a világon. 

Ezen szabványok közül a vonalkód a legismertebb, az a termékekre nyomtatott szimbólum, amit a vásárlás során elektronikusan beszkennelnek például a kasszáknál. Naponta a világon 6 milliárd ilyen GS1 vonalkód leolvasás történik.  A GS1-nek jelenleg 112 helyi tagszervezete van a világban (országonként egy-egy kizárólagos képviselet)és 1,5 millió vállalkozással áll partneri kapcsolatban. A GS1 szabványok célja, hogy növeljék az ellátási láncok hatékonyságát, biztonságát és átláthatóságát a fizikai és a digitális csatornákon keresztül egyaránt, 25 különböző szektorban. A GS1 szabványrendszer egy olyan üzleti nyelv, amely segít azonosítani, automatikusan gyűjteni és megosztani a legfontosabb információkat legyen szó termékről, helyről, eszközökről és még sok más identitásról. 

Partnerei között az élelmiszer szektortól kezdve az egészségügyön, a szállítmányozáson és logisztikán át a védelmi szektorig a legkülönbözőbb ágazatok képviselői megtalálhatók, ezáltal a GS1 az ellátási láncok legelterjedtebb szabványrendszere.[2]

A vonalkódos azonosításról[szerkesztés]

A rendszer legismertebb eleme a vonalkódos azonosítás, amely a kereskedelmi folyamatok elválaszthatatlan része, nagyban segíti és gyorsítja az információ áramlását a gyártástól a szállítmányozáson és raktározáson át az áruházi értékesítésig. A GS1 emellett a legkorszerűbb, 2D (DataMatrix, QR) kódokkal vagy a rádiófrekvenciás (RFID) technológiával történő azonosításhoz, ezen túl pl. a mobiltelefonokkal történő nyomon követéshez és információ-megosztáshoz is kínál megoldásokat, szolgáltatásokat.

A vonalkódok elősegítik az ellátási láncok hatékony és gyors működését, és támogatják a megbízhatóságot, valamint a biztonságot. Döntő szerepet játszanak a kiskereskedelemben, ahol a gyors kasszafolyamatokon túl a fejlettebb raktározásmenedzsmentet és kiszállítási folyamatokat tesznek lehetővé, és a globális szintű online értékesítést is támogatják.

Íme, néhány GS1 vonalkód típus, melyeket a GS1 szervezet fejlesztett és kezel: EAN/UPC (kifejezetten fogyasztói árun), GS1 Data Matrix (fókuszáltan egészségügyi termékeken), GS1-128, GS1 DataBar, és GS1 QR-kód.

A GS1 SZABVÁNYOK :[1]

Szabványok

A legfontosabb GS1 szabvány a GTIN, ami termékek egyedi azonosítását biztosítja szerte a világon a GS1 rendszer alapján.

A következőkben a legfőbb GS1 szabványokat soroljuk fel:

•             ALE

•             CBV

•             EAN/UPC barcodes

•             EPC/RFID tags

•             EPCIS

•             GDSN

•             GDTI

•             GEPIR

•             GIAI

•             GINC

•             GLN

•             GPC

•             GRAI

•             GS1 DataBar

•             GS1 Datamatrix

•             GS1 EANCOM

•             GS1 EDI

•             GS1 SmartSearch

•             GS1 XML

•             GSIN

•             GSRN

•             GTIN

•             HF Air Interface

•             LLRP

•             SSCC

•             TDS

•             TDT

•             Traceability

•             UHF Gen2 Air Interface

Számos GS1 szabvány ISO szabvány is, így például a GTIN, GLN, SSCC.

A GS1 ezzel együtt az ISO Automatikus azonosítási és adatgyűjtési technikai bizottságának titkárságaként is tevékenykedik.

A GS1 szabványok fejlesztése és fenntartása a GSMP által valósul meg (GS1 Global Standards Management Process). Ez egy olyan közösségi alapon működő fórum, amely összehozza a különféle iparágakat és vállalkozásokat. Így együtt közösen megtalálhatják és alkalmazhatják azokat a szabványos megoldásokat, amelyekkel az ellátási lánc adta kihívások kezelhetőek.

A GS1 SZABVÁNYOK :[2]

  • Globálisan egyedi azonosítást biztosítanak
  • vonalkód jelképekkel segítik a pontos és gyors adatbevitelt
  • hatékonyabbá teszik a raktár - és készletnyilvántartást
  • automatikus és elektronikus adatgyűjtést és –cserét tesznek lehetővé
  • támogatják az elektronikus kommunikáció folyamatait
  • adatbanki szolgáltatások alapját képezik
  • pontos, valós idejű nyomon követést biztosítanak (EPCglobal, RFID)

A szabványrendszer kialakulása[szerkesztés]

Az ötlet[szerkesztés]

A termékre szabott azonosító igénye először a kiskereskedelemben merült fel 1948-ban. Norman Joseph Woodland (1921–2012) és Bernard Silver (1924–1963) a morzejelekből kiindulva a pontot és a vesszőt függőlegesen meghosszabbítva dolgozta ki a különböző vastagságú vonalak rendszerét, illetve ennek variációjaként azt az azonosítót, amelyet feltalálói néhány évvel később, 1952-ben szabadalmaztattak.

Az amerikai és európai szervezetek[szerkesztés]

1969-ben létrejött fentiek alapján az UPC (Uniform Product Code – Egységes Termékkód) szimbólum, és még a kódolvasók kifejlesztése előtt szabványosították a kódot. Egy év múlva napvilágot látott az első leolvasó. 1973-ban megalakult amerikai UCC (Uniform Code Council – Egységes Kódolási Tanács).

1974-ben egy 10 db-os rágógumi csomagolásán szerepelt először az újfajta termékazonosító Amerikában. Ekkor az európai országok gyártói és forgalmazói elhatározták, hogy létrehoznak egy, az amerikai rendszerhez hasonló szabványos számozási rendszert.

Az EAN-t (European Article Numbering Association - Európai Termékszámozási Társaság) 1977-ben alapították Belgiumban. Megalakításakor felhasználták az Amerikai Egyesült Államokban ekkor már több éve működő UCC által kidolgozott UPC kódrendszer alkalmazásának tapasztalatait, és így az UPC-vel kompatibilis rendszer jött létre.

Svájc, Dánia és Németország úttörő szerepet vállaltak a rendszer elterjesztésében. Angliában egy filteres tea dobozán jelent meg először a 13 jegyű EAN kód. Az európai szupermarketekben kezdtek megjelenni az első kódolvasók.

A globális rendszer létrejötte[szerkesztés]

Az amerikai UCC és az európai EAN (European Artical Numbering Association) szervezetek egyazon célt tűzték ki maguk elé: közös üzleti nyelv megteremtését a piac valamennyi résztvevője számára, szabványok létrehozásával és működtetésével. Az EAN szabványrendszer alkalmazói köre csakhamar jelentősen bővült az Európai kontinensen túl is. Ez a haladás indokolta 1994-es névváltoztatását, EAN International-ra (Nemzetközi Termékszámozási Társaság). A második évezred elejére bebizonyosodott, hogy ezeknek a kezdetben nemzeti- és kontinentális szintű rendszereknek a piacgazdaság intenzív fejlődésével többé már sem az országok, sem a kontinensek távolsága nem szabhat határt. Az EAN International és az UCC 1996-ban nyilvánosságra hozta egyesülésének terveit, amely az UCC és az EAN tagvállalatai és a felhasználói számára lehetővé teszi a rendszer akadálytalan, globális szintű alkalmazását, ezáltal létrejön az elosztási láncok minden pontját támogató világszintű és homogén azonosítási és nyomon követési rendszer.

2003-ban hivatalosan is megtörtént a brüsszeli székhelyű EAN International, az amerikai UCC és a kanadai ECCC (Electronic Commerce Council of Canada – Kanadai Elektronikus Kereskedelmi Tanács) összeolvadása EAN-UCC System név alatt. Így egy olyan globális szervezet jött létre, amely centralizáltan irányította a szabványok alkalmazását és érvényesülését az egész világon. Így lehetővé vált a termékek, szolgáltatások, szervezetek, szállítmányozási egységek, dokumentumok egyedi azonosításának globális szintű megoldása az immár a világot behálózó kereskedelmi elosztási láncok hatékonyságának növelése érdekében. A legnagyobb feladat a kialakult korábbi gyakorlatok harmonizációja volt. Ennek sikeres megvalósításával 2005 elején indult útjára a teljes szemlélet-, név- és arculatváltás jegyében a GS1 Szervezet, mely már egyértelműen kifejezte a küldetését: egy globális, ágazat-független termék-, hely és partnerazonosítási rendszer, valamint egy szektor-semleges üzleti kommunikációs rendszer kialakítását, nemzetközileg elfogadott szabványok alapján.

Iparágak[szerkesztés]

Kiskereskedelem[szerkesztés]

A kiskereskedelmi szektor volt az első, amellyel a GS1 elkezdett dolgozni és ami máig is kiemelt fontosságú maradt. Napjainkban a GS1 a következő 4 kiskereskedelmi alszektorral működik együtt globálisan: ruházat, frissáru, CPG/Élelmiszer és általános fogyasztási cikkek. A kiskereskedelem kulcsterületei, melyekre a GS1 kiemelt figyelmet fordít, többek között a fenntarthatóság, az adatminőség, a szabályozási követleményeknek való megfelelés, a termékeknek a származási helyüktől egészen a kiszállításig történő nyomonkövetése, valamint a gyártók és a beszállítók közötti összhang. Mivel a fogyasztók továbbra is folyamatosan váltogatják vásárlási szokásainkat, egyszer üzletben másik alkalommal online vásárolnak, éppen ezért elvárás a kiegyensúlyozott vásárlói élmény biztosítása, a hatékonyság, a biztonság, és a gyorsaság. A GS1 olyan módon fejlesztette szabványait, hogy azok egyedülállóan azonosítsák a termékeket egyaránt előnyt nyújtva ezzel a fogyasztóknak és kiszolgálva a keresőmotorokat, emellett pontos és teljes körű digitális termékinformációt biztosítva. A legfőbb e-kereskedelmi piacterek, mint például az eBay, Amazon vagy a Google Shopping megkövetelik a GS1 számok használatát a weboldalukon történő értékesítéshez.

Egészségügy[szerkesztés]

A GS1 sok éve együttműködik az egészségügyi szektorral, ahol kiemelt jelentőséggel bír a betegek biztonságának és az ellátási lánc hatékonyságának növelése. A GS1 szabványok használata az egészségügyben támogatja a termékek nyomon követését a gyártótól egészen a páciensekig, hozzájárul a hamisított termékek kiszűréséhez, segít megelőzni a gyógyszerekkel kapcsolatos hibákat és támogatja a klinikai folyamatokat. A szabályozó testületek szerte a világon kötelezővé teszik a GS1 szabványok alkalmazását a fenti okokra hivatkozva  kiterjesztve a gyógyszerek és orvosi eszközökre is.

Egyéb iparágak[szerkesztés]

A GS1 további négy kulcs iparággal működik még együtt globálisan: Szállítás és logisztika, Élelmiszerellátás, Műszaki iparágak, valamint támogatja a Segélyszervezetek logisztikai folyamatait is.  A GS1 tagszervezetek több mint 100 országban a világon összesen 25 szektorra fókuszálnak. 

A GS1 Magyarország[szerkesztés]

A GS1 Magyarország a GS1 nemzetközi szervezet kizárólagos magyarországi képviselője, azaz a hazánkban működő GS1 Tagszervezet.[1]

Források[szerkesztés]

  1. Magyarország, GS1: GS1 - GS1 Magyarország - Az üzleti élet közös nyelve. gs1hu.org. (Hozzáférés: 2017. szeptember 4.)
  2. ^ a b A GS1 Magyarország hivatalos honlapja: http://www.gs1hu.org

További információk[szerkesztés]