Friedrich Kuhlau
| Friedrich Kuhlau | |
 | |
| Friedrich Kuhlau (Christian Horneman festménye, 1828) | |
| Életrajzi adatok | |
| Teljes név | Friedrich Daniel Rudolph Kuhlau |
| Született | 1786. szeptember 11..svg) Uelzen |
| Származás | német-dán |
| Állampolgársága | |
| Elhunyt | 1832. március 12. (45 évesen) Dánia Lyngby |
| Sírhely | Assistens-temető, Koppenhága |
| Családja | |
| Édesapja | Johan Carl Kuhlau |
| Édesanyja | Charlotte Dorothea Seger |
| Pályafutás | |
| Tevékenység | zeneszerző, zongoraművész |
| Műfajok | operák, zongoraművek, versenyművek, szonáták |
| Hangszer | zongora, fuvola |
| Híres művei | A rablók kastélya, Elisa, Lulu, Elverhøj |
| IPI névazonosító | 00016837184 |
| Hangminta | |
 Hangminta?* | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Kuhlau témájú médiaállományokat. | |
Friedrich Daniel Rudolph Kuhlau (Uelzen, Braunschweig-Lüneburg-i hercegség, Német-római Birodalom, 1786. szeptember 11. – Lyngby, Dán Királyság, 1832. március 12.) német származású dán zeneszerző, a késő klasszicizmus és a korai romantika legfontosabb dániai képviselője.
Élete[szerkesztés]
Kuhlau 1786-ban született Uelzenben Johan Carl Kuhlau, egy hannoveri ezred oboistája és Charlotte Dorothea Seger gyermekeként. Apja mellett nagyapja és nagybátyja is katonazenészek voltak. Gyerekkorában egy balesetben elveszítette a jobb szemét. A család szerény anyagi helyzetének ellenére biztosították számára a zenei képzést. Tanulmányait Hamburgban Christian Friedrich Gottlieb Schwencke irányításával végezte, majd a napóleoni hadseregbe való besorozás elől Koppenhágába menekült, zongoratanárként és zeneszerzőként dolgozott, majd 1813-ban kinevezték az udvari kamarazenekar fuvolásának.[1] Miután nagy sikerrel bemutatták két első operáját (A rablók kastélya, illetve Elisa) udvari zeneszerzővé nevezték ki a dán királyi udvarban. Az Elverhøj megalkotásáért egyetemi professzori címet kapott. Skandináviában, Németországban és Ausztriában is koncertezett. 1816-ban Hamburgban nagy sikerrel vezényelte a A rablók kastélyát és 1825-ben Bécsben találkozott Beethovennel.[1]
Utolsó éveiben anyagi gondokkal és betegségekkel küszködött. Friedrich Kuhlau 1832. március 12-én halt meg a Koppenhágához közeli Lyngbyben, és a Nørrebro-i Assistens temetőben (dánul: Assistens Kirkegård) temették el.
Művei[szerkesztés]
A Lulu, A mágikus hárfa és a Hugo és Adelheid című operák mellett ének-, zongora- és zenekari műveket is írt. Szonatinái között sok zongoralecke is található. Franz Schubert egy alkalommal így nyilatkozott Kuhlau szonatináiról: „Ezek a valódi mesterművek, még akkor is, ha csak pár percesek, roppant nagy melodikával és kifejezőerővel rendelkeznek!”
Műveinek nagyjából negyedét a fuvolának szentelte, így találhatóak közte szonáták fuvolára és zongorára, duettek, triók és kvartettek.
Elverhøj[szerkesztés]
1828-ban mutatták be a Johan Ludvig Heiberg nemzeti romantikus darabjához, az Elverhøj-höz (A törpék hegye) írt kísérőzenéjét, mely nagy sikert aratott. A művet VII. Frigyes és Wilhelmina Mária hercegnő esküvőjére írták, és az esküvő után öt nappal mutatták be. A zenét számos dán és svéd népdal felhasználásával öt hónap alatt szerezte. A nyitány egy része egyben a dán királyi himnusz, a „Kong Christian stod ved højen mast”, melynek a ma használatos dallamát Kuhlau már 1817-ben zongoraműként már bemutatta. Az ősbemutatóra 1828. november 6-án a koppenhágai Dán Királyi Színházban került sor. A művet azóta több mint 1000 alkalommal játszották, és nagy népszerűségnek örvend Dániában.
Az Elverhøj nyitányát kisebb változtatásokkal az Olsen-banda vígjátéksorozat 1976-os filmjében (Az Olsen-banda bosszúja) is felhasználták. A jelenetben a banda a nyitány dallamainak kíséretében robbantja keresztül magát a Királyi Színház alagsorának falain, majd amikor a közönség feláll, hogy meghallgassa a királyi himnuszt, kihasználják az alkalmat egy műtárgy ellopására.
Műveinek jegyzéke[szerkesztés]
Carl Thrane Friedrich Kuhlau című 1886-os biográfiája Kuhlau műveinek átfogó jegyzékét tartalmazza. Az 1979-ben újra kiadott könyv ma is alapvető forrásnak számít.[2]
Egy másik jelentős jegyzék Dan Fog tematikusan megszerkesztett katalógusa 1977-ből.[3]
Emlékezete[szerkesztés]
A zeneszerző tiszteletére szülővárosa, Uelzen kétévente nemzetközi fuvolaversenyt rendez.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Friedrich Kuhlau életrajza a baroque.hu-n (DOC). (Hozzáférés: 2012. szeptember 17.)
- ↑ Carl Thrane - Friedrich Kuhlau (SWB Online katalógus). (Hozzáférés: 2012. szeptember 17.)(németül)
- ↑ Dan Fog - Kompositionen von Friedrich Kuhlau (SWB Online katalógus). (Hozzáférés: 2012. szeptember 17.)(németül)
- ↑ „Friedrich Kuhlau” Nemzetközi Fuvolaverseny. [2012. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 17.)
Források[szerkesztés]
- Moritz Fürstenau: Friedrich Kuhlau. In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB). 17. kötet, Duncker & Humblot Kiadó, Lipcse, 1883, 320. old.
- Jørgen Erichsen: Friedrich Kuhlau. Ein deutscher Musiker in Kopenhagen. Eine Biographie nach zeitgenössischen Dokumenten. Olms Kiadó, Hildesheim, 2011, ISBN 978-3-487-14541-9.
További információk[szerkesztés]
- Friedrich Kuhlau életrajza a baroque.hu-n (DOC). (Hozzáférés: 2012. szeptember 17.)
- Friedrich Kuhlau saját művei, illetve a róla szóló irodalom a Gemeinsamen Bibliotheksverbund (GBV) katalógusában. (Hozzáférés: 2012. szeptember 17.)(németül)
- Műveinek jegyzéke a klassika.info-n. (Hozzáférés: 2012. szeptember 17.)(németül)
