Frangepán Katalin (1625–1673)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Frangepán Katalin
Frangepán Katalin szobra Csáktornyán
Frangepán Katalin szobra Csáktornyán
Született 1625[1]
Bosiljevo
Elhunyt 1673. november 16. (47-48 évesen)
Grác
Házastársa Zrínyi Péter
Gyermekei
Szülei Vuk Krsto Frankopan
Foglalkozása költő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Frangepán Katalin témájú médiaállományokat.
Zrínyi Péter búcsúzik feleségétől, Frangepán Katalintól (Oton Iveković festménye)

Frangepán Anna Katalin (Bosiljevo, 1625Graz, 1673. november 16.) Frangepán Ferenc Kristóf nővére, Zrínyi Péter felesége. Zrínyi Ilona anyja. II. Rákóczi Ferenc nagyanyja.

Élete[szerkesztés]

Előkelő horvát családból származott. Apja gróf Frangepán Farkas, anyja Ignozer Orsolya. 1641-ben lett Zrínyi Péter felesége. Nem beszélt magyarul, de gondja volt arra, hogy gyermekeinek a magyart is megtaníttassa. Gyűlölte a Habsburgokat, és legidősebb leánya, Ilona számára is ebben a szellemben választott férjet I. Rákóczi Ferenc személyében. 1664-ben sógora, Zrínyi Miklós megbízásából Velencében tárgyalt, 1665-től pedig férje oldalán részt vett a Wesselényi-féle mozgalom szervezésében. Zrínyi Miklós halála után férjével és a báni udvartartással együtt Csáktornyára költözött, ahol együtt kellett laknia sógornőjével, Löbl Mária Zsófiával. A kényszerű együttlakás és a vagyon körüli egyezkedés állandó vitákat eredményezett. A helyzetet csak fokozták a két asszony közötti személyes ellentétek is. Végtére is Zrínyi Péter, akinek az összeesküvés szervezéséhez egyre több pénzre volt szüksége, honvédelmi okokra hivatkozva teljesen magának követelte Csáktornyát, és 1670 márciusában a várból való távozásra szólította fel sógornőjét. Zsófia ekkor gyermekeivel Varasdra költözött át. Az összeesküvést az udvar még ebben a hónapban leleplezte, és március 30-án Paris Spankau vezetésével katonaságot küldött Zrínyi elfogatására. Katalin eredménytelenül igyekezett rábírni férjét, hogy Csáktornyán maradjon. Zrínyi és Katalin öccse, Frangepán Ferenc április 13-án Bécsbe indultak, hogy önként megadják magukat, annak reményében, hogy kegyelmet kapnak. Katalin a báni udvarban maradt, és ellenállás nélkül átadta a várat az április 14-én érkező császári csapatoknak. Elszakították gyermekeitől, és a grazi domonkos kolostorba zárták, ahol férje kivégzésének hírére megőrült. A kolostorban halt meg 1673-ban.

Családja[szerkesztés]

Zrínyi Péterrel kötött házasságából négy gyermeke született:

Emlékezete[szerkesztés]

Kortársai szerint nála erényesebb és kitűnőbb asszony nem volt. Egy leírás alapján Katalin "... gyenge, kicsiny, arca szép, nagy hatással volt férjére. Nagyratörő, bátor a nőiesség rovására férfias bátorság lakozott benne". Sokat tett anyanyelvének műveléséért. Támogatta a jezsuita Baltazár Milovac imakönyvének (Kettős lelki kincs) 1661-es bécsi kiadását, horvát nyelvű imakönyve a vallásos költészet, 1985-ben előkerült verses naplója a horvát világi költészet fontos alkotása.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár, 118945432, 2015. október 15.