Erdei vöröshangya
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Egy dolgozó
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Formica rufa Linnaeus, 1761 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Erdei vöröshangya témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei vöröshangya témájú médiaállományokat és Erdei vöröshangya témájú kategóriát. |
Az erdei vöröshangya (Formica rufa) a fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota) közé sorolt hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjében a hangyák (Formicidae) vöröshangyaformák (Formicinae) alcsaládjának névadó faja.
Származása, elterjedése[szerkesztés]
Európában, Szibériában és Észak-Amerikában él, de úgy, hogy Dél-Európából hiányzik.[1] Elterjedési területén gyakori, bár az intenzív védőintézkedések ellenére ritkul. A levegő és a talaj savtartalmának változása miatt ugyanis eltűnnek egyes olyan gombák, amelyekkel a hangyák szimbiózisban élnek.
Megjelenése, felépítése[szerkesztés]
0,5-1 centiméter hosszú (dolgozó: 4,5–8 mm, hím és nőstény 9–11 mm). Tipikus hangya alakú faj, rendkívül nehezen meghatározható. Amint erre neve is utal, teste túlnyomóan vörös.
Életmódja, élőhelye[szerkesztés]
Lombelegyes és tűlevelű erdők meleg, napsugaras talaján él. Ragadozó. Főleg a rovarokat és a pókszabásúakat támadja meg, de nem veti meg a tetemeket, a mézharmatot, a fák édes nedveit és a gyümölcsöket sem. Az egyedek rendszeresen együttműködnek, aminek eredményeként csoportosan akár egy erdei egér tetemét is képesek bevontatni a fészekbe. Áldozatait rágójával sebzi, és a sebbe hangyasavat fecskendez. A bolyt védelmezve a hangyasavat (a támadó szemét célozva) 1–2 cm-re lövellheti ki.[2]
Bolya (amit gyakran hangyavárnak neveznek) felszín alatti járatokból és az ezek fölött felhalmozott növényi anyagokból áll — jellemzően tűlevelekből, mivel az azokban található gyanta fertőzésgátló hatású.[2] A bolyok igen népesek: egyesekben egymilliónál is több egyed él. Magyarországon kolóniái általában egyfészkesek; a legnagyobb dokumentált fészek átmérője elérte a 9, magassága a 2 métert. A népesebb bolyok gyakran többkirálynősek, és ha a boly túlnépesedik, az egyik királynő egy csapat dolgozóval kivándorol újat alapítani. Ilyenkor az új fészek segítő kapcsolatban marad az eredetivé, és a boly többfészkessé, szuperszervezetté alakul. Az egy kolóniához tartozó fészkek legnagyobb megfigyelt száma 11 volt.[3]
Szabó-Patay József megfigyelései (Brehm) szerint a hangyák a fészek felépítményének alakját az időjárásnak megfelelően változtatják: „A hangyáknak az utóbbi képességét ismerve, amelyhez megfigyeléseimet fűzhettem, megmagyarázhatom, hogy nem véletlenségből építik a bolyt ily rendkívüli naggyá az erdei vörös hangyák. Ugyanis a boly, amely alatt csupán a földfeletti építményt értem, miként egyes búvárok megfigyeléseiből tudhatjuk, főleg két célt szolgál. Egyrészt a napsugarak, jobban mondva, a meleg felfogására való, másrészt mint meredek lejtésű tető, a víz gyors lefolyását, mint laza, üreges építmény, a nedvesség elpárologtatását segíti elő. A szerint tehát, amint a környezet hőmérséklete és nedvessége változik, a hangyák megváltoztatják a boly magasságát és alakját. Gondoskodnak arról, hogy a külső változások a boly belső hőmérsékletét és nedvességét ne módosítsák. Ezt úgy érik el, hogy ha csapadékos az időjárás, akkor magasabbra és meredekebbre építik át lakásuk kupoláját, hogy a víz lefolyása mennél gyorsabb, az elpárologtató felület pedig mennél nagyobb legyen. Száraz időszakokban ellenben ugyanaz a boly sokkal alacsonyabb, az oldala szelíden lejtő, s így a szükséges víz felfogására és a nedvesség visszatartására legalkalmasabb.”
Fiatal királynői el tudják foglalni valamely azonos vagy rokon faj fészkét. A behatoláshoz először a kiszemelt fészek anyagából vagy dolgozóitól megszerzik az adott boly azonosító illatanyagát — ezután a dolgozók beengedik őket a fészekbe. Ott megkeresik és megtámadják a boly (addigi) királynőjét. A dolgozók a győztest elfogadják királynőjüknek, a vesztest tápanyagnak hasznosítják. Jellemző rá a szociálparazita államalapítás. Ilyenkor a leendő királynő valamely rabszolgahangya (Formica (Serviformica) spp.) faj fészkébe nyomul be. Megöli az ottani királynő(ke)t, és a petéit a rabszolgákkal nevelteti fel. Kolóniái később kitisztulnak, mert dolgozói nem rohannak le rabszolgahangya-fészkeket, hogy bábokat raboljanak belőlük. Ivaros alakjai gyakran a fészkben (intranidálisan) párosodnak, és az is megesik, hogy fiatal idegen királynőket fogadnak be; ilyenkor válik a kolónia többkirálynőssé.[2]
A királynők a legtöbb petét márciusban rakják.
A fészkekben a hőmérsékletet nyáron 26–31 °C között tartják; télen alacsonyabban[4]
Felhasználása[szerkesztés]
A népi gyógyászatban vizes forrázatából úgynevezett „hangyafürdőt” készítettek egy fürdőbe mintegy másfél kilogramm forrázatot öntve. A fürdőt tagbénulások, csúz, ízületi bántalmak kezelésére használták; a módszert a hangyasav szintetizálása szorította ki a gyakorlatból (Pallas).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Antmaps: Formica rufa
- ↑ a b c ELENA: A hangyák. Tanári kézikönyv. 11. old.
- ↑ Dekoninck W., Maebe K., Breyne P. & Hendrick F. 2014: Polygyny and strong genetic structuring within an isolated population of the wood ant Formica rufa. Journal of Hymenoptera Research 41: 95–111. DOI: 10.3897/JHR.41.8191 — idézi: Erdészettudományi
- ↑ Urania Állatvilág. Rovarok. Kurt Günther et al., 1968. Gondolat Kiadó, Budapest, 1970., 304. old.
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 29.)
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
- Brehm: Brehm Alfréd: Az állatok világa I–XIX. Klebelsberg Kuno bevezetésével. Szerkesztette: Leidenfrost Gyula, Dr. Éhik Gyula, Steche Ottó, Dr. Gelei József. Fordította: Dr. Bartucz Lajos, Dr. Vasvári Miklós, Dr. Wagner János. Átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új kiadás. Christensen és Társa Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1929–1933. → reprint kiadás: Kassák Kiadó, Budapest, 1992–1998, ISBN 963-776-522-0
- Pallas: Bokor József (szerk.). Hangyafürdő, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2022. július 7.
További információk[szerkesztés]
- Formica (tapatalk.com)
- Dekoninck, W. et al. 2014: Polygyny and strong genetic structuring within an isolated population of the wood ant Formica rufa. Journal of Hymenoptera research, 41: 95–111. doi: 10.3897/JHR.41.8191 reference page
