Ugrás a tartalomhoz

Ferdinandy György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen TurkászBot (vitalap | szerkesztései) 2020. november 15., 11:31-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Hibás DEFAULTSORT eltávolítása (WP:BÜ), apróbb javítások)
Ferdinandy György
Született1935. október 11.[1]
Budapest[2]
Elhunyt2024. január 7. (88 évesen)[3]
Miami[3]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiStrasbourgi Egyetem (1957–1969)
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferdinandy György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ferdinandy György (Georges) (Budapest, 1935. október 11. –) József Attila-díjas (1995) magyar író, költő, kritikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár. A francia írószövetség, a Magyar Írószövetség, a Magyar Művészeti Akadémia és a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság tagja.

Életpályája

Szülei Ferdinandy György (1904–1974) orvos, író és Rejtő Erzsébet (1912–2003) voltak. Az általános iskolában osztálytársa volt Sztankay István, a Nemzet Színésze is. Középiskolai tanulmányait a Budapesti Piarista Gimnáziumban végezte el, ahonnan az utolsó évben eltanácsolták. 1954–1956 között a Fővárosi Autóbuszüzemben dolgozott. 1956-ban felvették az ELTE BTK magyar-francia szakára, ahová csupán néhány hetet járt, majd kitört a forradalom. A forradalom leverése után, december 13-án elhagyta az országot és többedmagával Franciaországtól kért menedéket. 1956–1964 között Franciaországban kőműves, orosz fordító és könyveladó volt. 1957–1969 között a strasbourgi és Dijoni Egyetem hallgatója volt, ezeken a helyeken irodalmat tanult. 1959-ben a Strasbourgi Egyetemen irodalomtörténeti doktori címet szerzett. 1964–1976 között a Puerto Ricó-i Egyetem tanára, ahol spanyol nyelven oktatott. 1964–1970 között a Szomorú Vasárnap című irodalmi lap kiadója volt. 1976–1985 között a Szabad Európa Rádió külső munkatársa volt. 2000 óta felváltva Puerto Rico és Miami között ingázva élt, a 2010-es évek óta Budapesten él, de minden évben visszalátogat több hónapra Miamiba.

1960-ban jelent meg első francia nyelvű novelláskötete, a Sziget a víz alatt (L'île sous l'eau). A kötet sikere után Céline és Cendrars kiadójával, Denoëllel köt szerződést. 1964-ben Az év egyetlen napja (Le seul jour de l'année) című elbeszéléskötetéért az egyik legrangosabb francia irodalmi kitüntetéssel, Saint-Exupéry-díjjal ismerik el. Első magyar prózakötete, 1965-ben Münchenben jelent meg Futószalagon címmel.

1987-ben hazatért Magyarországra, ekkor egy évig tanított az Eötvös Kollégiumban. 1988-ban a Magvető Kiadó publikálta első hazai könyvét, a Szerecsenségem története című kötetet. 1992-ben a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen tanított. 1993-ban A francia vőlegény című műve megkapta az Év Könyve elismerést. Ebben az évben tartották a Hurrikán című egyetlen színdarabja premierjét, a Remenyik Zsigmond életéről szóló munkát Juhász Dósa János újságíró, kultúraszervező rendezésében 1993. május 20-án, a budapesti Kodolányi János Intézetben a Wataridori Színkör mutatta be. https://felvidek.ma/2018/07/ferdinandy-a-puerto-rico-i-rum-es-az-emlekezetkihagyas/ és https://szinhaz.hu/2009/03/30/18_eve_szinpadon

2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett, de kilépett, majd 2015-től újra tagja a társaságnak.[5] 2019-ben Prima Primissima Díjban részesült, a díjat távollétében szerkesztője és barátja, Mészáros Márton újságíró vette át.[6][7][8]

Fordításai jelentek meg magyarról franciára, franciáról magyarra, magyarról spanyolra, spanyolról magyarra is.

Magánélet

Első felesége a francia Colette Pexrethon volt, akitől két fia, egy leánya született. 1980-ban vette feleségül a kubai María Teresa Reyest, ebben az évben született meg közös gyermekük, Jorge-José Ferdinandy.

A Ferdinandy család címere

Művei

  • Contacts. Trois essais sur les influences franco-hongroises et hungaro-françaises de 936 á 1956 (esszék, 1958–1960)
  • L'île sous l'eau. Nouvelles (Sziget a víz alatt); Impr. des Dernières Nouvelles, Strasbourg, 1960
  • Famine au Paradis. Récits; Denoel, Paris, 1962 (Le champ libre)
  • Látószeműeknek (versek, 1962)
  • Avant l'orage (színmű, 1964)
  • Tizenhárom töredék (versek, 1964)
  • Hét szűk esztendő 1958–1964 (rajzok, riportok, krónikák, 1964)
  • Futószalagon (elbeszélések, 1965)
  • Az év egyetlen napja (Le seul jour de l'année) (elbeszélések, 1967)
  • L'oeuvre hispanoaméricaine de Zs. Remenyik (1969, 1975)
  • Nemezió González egyetemi tanár beszéde a Fekete-erdő állataihoz (elbeszélések, 1970)
  • Itinéraires (elbeszélések, 1973)
  • Chica, Claudine Cali, trois filles dans le monde (regény, 1973)
  • Valenciánál a tenger (szövegek, 1975)
  • Saldo a medio camino (elbeszélések, 1976)
  • Fantômes magnétiques (elbeszélések, 1979)
  • La Ferme de l'étang (mese, 1982)
  • A mosoly albuma (elbeszélések, 1982)
  • Mamuttemető. Magyarok a trópusokon (kisregény, 1982)
  • Youri (regény, 1983)
  • Nyugati magyar széppróza antológiája (válogatta, szerkesztette, 1983)
  • Az elveszett gyermek (elbeszélések, 1984)
  • Hors jeu (elbeszélések, 1986)
  • A vadak útján. Elbeszélések; Framo, Chicago, 1986 (Szivárvány könyvek)
  • Szerecsenségem története. Elbeszélések; Magvető, Bp., 1988
  • Furcsa, idegen szerelem. Novellák; Szépirodalmi, Bp., 1990
  • Üzenőfüzet (elbeszélések, 1991)
  • Szomorú szigetek, Vadnyugati napló 1958–1988 (1992)
  • Mémoires d'un exil terminé (elbeszélések, 1992)
  • A francia vőlegény (elbeszélése, 1993)
  • Távlattan. Vadnyugati glosszák, riportok, kritikák; Felsőmagyarország, Miskolc, 1994
  • Az amerikai telefon (elbeszélések, 1996)
  • Entre chien et loup (elbeszélések, 1996)
  • Könyvészeti jegyzetek. 1959–1996 (1996)
  • Nézem az életemet (elbeszélések, 1998)
  • La fiancée de l'Est (elbeszélések, 1998)
  • Hambre en el paraíso, Textos escogidos, 1962–1996 (elbeszélések, 1998)
  • Egy régi placc; fotó Kecskeméti Kálmán; Kortárs, Bp., 1999 (Phoenix könyvek)
  • Chronique d'un retour (elbeszélések, 1999)
  • Mágneses erővonalak. Válogatott kisregények; Kortárs, Bp., 2000 (Phoenix könyvek)
  • Gyönyörűen tudott fütyülni. Novellák; Ister, Bp., 2001 (Ister kortárs írók)
  • Vadnyugati tárcatár; Orpheusz Könyvek, Bp., 2002
  • Kalandozások; Orpheusz, Bp., 2004
  • Fényképem Balzackal; Kortárs, Bp., 2004 (Phoenix könyvek)
  • Robinson úr töprengései. Ferdinandy Györggyel beszélget Kulcsár Katalin; Orpheusz, Bp., 2004
  • Magányos gerle. Próza; Orpheusz, Bp., 2005
  • A Pourtalés-kastély lakói. Dokumentum; Noran, Bp., 2005
  • Chica. Trópusi lány; Hét Krajcár, Bp., 2006
  • Szél ellen. Lábjegyzetek, 1997–2007; Orpheusz, Bp., 2007
  • A bolondok királya; Orpheusz, Bp., 2007.
  • Csak egy nap a világ. Novellák; Magyar Napló–Írott Szó Alapítvány, Bp., 2008
  • Az amerikai menekült, Három 56-os fiatal életútja; Magyar Napló–Írott Szó Alapítvány, Bp., 2009
  • Egy sima, egy fordított. Anyám; Magyar Napló–Írott Szó Alapítvány, Bp., 2010
  • Trópusi szerelem; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2010 (Utak, tájak, emberek)
  • Kérdések Istenkéhez, 2008–2010. Novellák; Magyar Napló, Bp., 2011
  • Pók a víz alatt. Novellák; Magyar Napló, Bp., 2012
  • Útközben. Michel naplója; Hét Krajcár, Bp., 2012
  • Mélyebbre. Elbeszélések, jegyzetek; Magyar Napló, Bp., 2013
  • A francia asszony; Magyar Napló–Írott Szó Alapítvány, Bp., 2014
  • Álomtalanítás. Írások, 2013–2015; Magyar Napló, Bp., 2015
  • Fortuna szekerén. Válogatott elbeszélések, 1965–2015; Balatonfüred Városért Közalapítvány, Balatonfüred, 2015 (Tempevölgy könyvek)
  • Kagylócska. Egy szerelem története; Magyar Napló, Bp., 2016
  • Fekete karácsony; Fokusz Egyesület–Magyar Napló, Bp., 2016
  • Az ingázás dicsérete; Orpheusz, Bp., 2017
  • Meglátogatjuk a múltat. Új írások 2015–2017; Magyar Napló, Bp., 2017
  • Vadnyugati origó; Scolar, Bp., 2018
  • Fájó holnapok. Rövidprózák; Magyar Napló, Bp., 2018
  • Sziget a víz alatt; Scolar, Bp., 2019
  • Könyv a világ végén. Rövidprózák; Magyar Napló, Bp., 2020

Díjai

Jegyzetek

  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 30.)
  2. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 19.)
  3. ↑ a b Elhunyt Ferdinandy György író, egyetemi tanár. HVG, 2024. január 8.
  4. ↑ Csokonai Asztaltársaság Hévízen – Somogyi Néplap, 1989. augusztus 7. (Hozzáférés: 2018. augusztus 20.)
  5. ↑ nepszava.hu
  6. ↑ Ferdinandy György nem tudta átvenni a Prima Primissima Díjat, de a többiek igen. MTI/Szerk. 2019. dec. 8.
  7. ↑ Prima Primissima lett Ferdinandy György. Mma.hu. 2019. dec. 9.
  8. ↑ Ferdinandy György Prima Primissima-díjas. Litera.hu. 2019. dec. 6.
  9. ↑ (1989. augusztus 7.) „Csokonai Asztaltársaság Hévízen”. Somogyi Néplap 45. (184), 5. o. (Hozzáférés: 2016. május 12.)  
  10. ↑ A köztársasági elnök 193/2011. (VIII. 31.) KE határozata. In.: Magyar Közlöny. 2011. évi, 100. sz., 27677. p.
  11. ↑ (2019. április 30.) „Emlékek és írások – találkozó Ferdinandy Györggyel”. Gödöllői Szolgálat 28 (15), 10. o.  

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ferdinandy_György&oldid=23253365”