Feketenyakú törpepapagáj
Feketenyakú törpepapagáj | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Agapornis swindernianus (Kuhl, 1820) | ||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||
Agapornis swinderniana | ||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||
Az elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Feketenyakú törpepapagáj témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Feketenyakú törpepapagáj témájú médiaállományokat és Feketenyakú törpepapagáj témájú kategóriát. |
A feketenyakú törpepapagáj (Agapornis swindernianus), korábban zöldfejű törpepapagáj, a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe, ezen belül a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó faj.[1]
Rendszertana
[szerkesztés]Heinrich Kuhl fedezte fel 1820-ban. Latin nevét Theodore van Swinderenről, a Groningeni Egyetem holland professzoráról kapta.
Alfajai:
- Agapornis swindernianus swindernianus - Libéria, Elefántcsontpart és Ghána
- Agapornis swindernianus zenkeri - Kamerun, Gabon és a Kongói Köztársaság
- Agapornis swindernianus emini - a Kongói Demokratikus Köztársaság és Uganda
Megjelenése
[szerkesztés]A leginkább zöld színű papagáj, szürkés csőrrel, sárga szemmel és szürke lábakkal. Mindkét nem hasonló testfelépítésű. Hossza 13 cm, tömege 39–41 g.[2]
Elterjedése
[szerkesztés]Afrikában honos, főleg Libériában, Elefántcsontparton, Gabonban, Kongóban, Kamerunban, Ghánában és Ugandában. Tanzániában a faj populációja bizonytalan. Mint házikedvenc, a legkevésbé ismert és legkevésbé tartott törpepapagáj faj.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. [2023. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ Romhányi, Attila. Papagájkedvelők kézikönyve. Gazda Kiadó, 240. o. (2003). ISBN 963 7445 49 8