Agapornis

Agapornis
	Rózsásfejű törpepapagáj ; (Agapornis roseicollis)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Papagájalakúak (Psittaciformes);
Család:	Szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae);
Alcsalád:	Törpepapagáj-formák (Agapornithinae);
Nem:	Agapornis; Selby, 1836
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Agapornis témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Agapornis témájú médiaállományokat és Agapornis témájú kategóriát.

Fischer törpepapagája (Agapornis fischeri)

Az Agapornis vagy törpepapagáj a madarak (Aves) osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe, ezen belül a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába és a törpepapagáj-formák (Agapornithinae) alcsaládjába tartozó nem.

Rendszerezés[szerkesztés]

A nembe az alábbi 9 faj tartozik:

barackfejű törpepapagáj, más néven őszibarackfejű törpepapagáj, vagy Fischer törpepapagája (Agapornis fischeri)
Liliana-törpepapagáj vagy földieperfejű törpepapagáj más néven nyassza törpepapagáj (Agapornis lilianae)
rózsásfejű törpepapagáj (Agapornis roseicollis)
feketenyakú törpepapagáj vagy más néven zöldfejű törpepapagáj (Agapornis swindernianus) más néven (Agapornis swinderniana)
hegyi törpepapagáj (Agapornis taranta)
szürkefejű törpepapagáj (Agapornis canus) más néven (Agapornis cana)
narancsfejű törpepapagáj (Agapornis pullarius)
álarcos törpepapagáj (Agapornis personatus) más néven (Agapornis personata)
kormosarcú törpepapagáj (Agapornis nigrigenis)

Előfordulásuk[szerkesztés]

Afrikában és Madagaszkár szigetén honosak. Élőhelyük lehet a síkvidéki esőerdő éppúgy, mint a szavannaerdő, vagy a hegyvidéki erdő és a sziklák száraz világa. Egyes fajok alkalmazkodtak a művelésbe vont területek adottságaihoz, és szántók, kertek közelében telepedtek meg. Mások pedig, például a barack- és feketefejű papagáj, még a városi parkokba is bemerészkednek. A különféle törpepapagáj-fajok elterjedési területei általában élesen elhatárolódnak. Ha mégis átfedik egymást, a madarak nem versengenek sem a fészkelőhelyért, sem a táplálékért, hanem békésen élnek egymás mellett.

Megjelenésük[szerkesztés]

Testhosszuk 13–18 centiméter közötti, szárnyfesztávolságuk 9–10,5 centiméter, testtömegük pedig fajtól függően 25–65 gramm.

Életmódjuk[szerkesztés]

A törpepapagájok hűséges párkapcsolatukról ismertek. A párocska majdnem mindig együtt van, még a csapaton belül is csak ritkán szakadnak el egymástól. Kötődésüket a rendszeres, kölcsönös tisztálkodással és tollászkodással pecsételik meg. A törpepapagájok általában kis, legfeljebb 20 főből álló csapatokban élnek. Bizonyos esetekben azonban - például, ha egy fügefa roskadozik az érett fügéktől vagy a gazda gyümölcsöse érőre fordul - akár több száz madár is látható egyszerre. A törpepapagájok ritkán merészkednek bejárt területük határain túlra. Minden reggel elhagyják alvóhelyüket, és a közelben keresnek táplálékot. Ha egy pár egyik tagja nekiindul, társa késlekedés nélkül követi őt. Egyes fajok csendesek és félénkek, legtöbbjük azonban lármás társaságot alkot. Hangjuk éles, fémes csengésű és magas.

Táplálékuk és táplálkozásmódjuk[szerkesztés]

A különböző fajok étrendje meglehetősen változatos: a fajtól és az évszaktól függően magvakat, terméseket, bogyókat, levélrügyeket, virágokat, rovarokat és lárvákat ratalmaz. A madarak nagy és széles csőrükkel könnyedén feltörik még a kemény magokat is. Minden faj saját szokásai szerint keresi táplálékát. Egyesek a földön és az aljnövényzet között keresgélnek, mások a fákat látogatják. Majdnem minden faj táplálkozásmódja más. Érdekes, hogy még ott sem veszekednek az élelem miatt, ahol a különböző fajok területei átfedik egymást. A narancs- és a zöldfejű törpepapagájok például együtt fordulnak elő Nyugat- és Közép-Afrika egyes részein. A narancsfejűek túlnyomórészt a földön kutatnak fűmagok után, míg a zöldfejűek a fák koronájában találják meg betevő füge-, mag-, termés- és rovaradagjukat.

Narancsfejű törpepapagáj (Agapornis pullarius)

A törpepapagájok egyes fajai különálló párokban élnek, legtöbbjük azonban kolóniákban költ. Többnyire a tojó keres fészkelőhelyet, ő építi meg a fészket és játssza a főszerepet annak megvédésében. A fészek általában valamilyen üregben készül; lehet az faodú, odvas ág, egy pálmalevél és a törzs közötti mélyedés vagy egy repedés - sziklán vagy egy épületen. Vannak fajok, melyek lyukat vájnak a termeszfészekbe, sőt olyanok is, amelyek "átveszik" a szövőmadarak közös fészkeinek egy részét. A narancsfejűek csak egy kis párnát alakítanak ki gallyacskákból és fűből, a barackfejűek viszont szabályos, csésze alakú fészket építenek. A feketefejűek és kormosfejűek nagy, "boltozatos" fészket alkotnak hosszú növényi rostokból és fakéregből. A fészkelőhelyek körül sem adódik vetélkedés az egyes fajok között, ha körzeteik átfedik egymást: gyakran előfordul, hogy ugyanazon a fán több fészek is található. Miután a tojó lerakta tojásait, kikelti őket és szárnya alá veszi az éppen kikelt fiókákat. Később mindkét szülő részt vesz a fiókák etetésében. Ivarérettségüket fogságban 1 éves korban érik el. Költési időszakuk, környezettől függöen, általában az esős időszak után. Fészekaljuk 3-8 tojásból áll, melyen 22-25 nap kotlanak. Fészekhagyás 5-6 hét után.