Ugrás a tartalomhoz

Fehérvári Géza

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fehérvári Géza
Született1926. május 6.
Eger
Elhunyt2012. december 25. (86 évesen)
London
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaművészettörténész,
régész,
orientalista
Tisztségemagyar nagykövet Kuvaitban (1992–1995)
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (–1953)
SablonWikidataSegítség

Fehérvári Géza (Eger, 1926. május 6.London, 2012. december 25.) művészettörténész, régész és orientalista, az iszlámkori iráni művészet kutatója.

Élete és munkássága

[szerkesztés]

1948–49-ben a budapesti Tudományegyetemen keleti nyelveket és művészettörténetet tanult. 1952-ben végzett arab régészeti szakon. 1953-ban szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.

A Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum segédkurátoraként kezdett dolgozni. Az 1956-os forradalom bukása után külföldre távozott, mivel ő volt az intézménynél a Forradalmi Bizottság elnöke, és ezért megtorlás fenyegette.

Bécsben posztgraduális tanulmányokat folytatott a Kunsthistorisches Institutban. Később Ford ösztöndíjjal előbb Oxfordba, azután Londonba került. A Keleti és Afrikai Tanulmányok Intézetében folytatta tanulmányait. 1961-ben doktori címet szerzett. Professzora halála után, 1963-ban átvette az iszlám művészet és a régészet oktatását az intézménynél. Előadott Oxfordban is. Több jelentős kutatást, ásatást vezetett többek között Iránban, Egyiptomban és Törökországban.

Az egyetemi munkával 1987-ben felhagyott, de ezt követően is számtalan tudományos értekezése jelent meg magyarul, angolul és németül.

A magyarországi rendszerváltás után hazatért, és magyar diplomáciai szolgálatba állt. 1992-től 1995-ig Kuvaitban, az Egyesült Arab Emírségekben, Bahreinben és Ománban volt hazánk nagykövete. 1995-ös nyugdíjba vonulása után visszatért Londonba.

2011-ben részt vett az Iparművészeti Múzeum Qádzsár-kori perzsa művészetet bemutató kiállításának megrendezésében.

Elismerései

[szerkesztés]

2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki több évtizedes tudományos munkásságáért, az iszlám művészetek hazai megismertetéséért és népszerűsítéséért, valamint a magyar-arab kapcsolatok elmélyítése érdekében végzett tevekénységéért.

Műveiből

[szerkesztés]
  • Islamic Pottery (London 1973)
  • Islamic Metalwork (London 1976)
  • Az iszlám művészet története (Budapest 1987)
  • Önéletrajza Három nemzet szolgálatában címmel 2008-ban magyarul is megjelent.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]