Fehér lazac

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fehér lazac
Rajz a halról
Rajz a halról
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Lazacalakúak (Salmoniformes)
Család: Lazacfélék (Salmonidae)
Alcsalád: Marénaformák (Coregoninae)
Nem: Stenodus
(Richardson, 1836)
Faj: S. leucichthys
Tudományos név
Stenodus leucichthys
(Güldenstädt, 1772)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fehér lazac témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér lazac témájú kategóriát.

Inuitok a fehér lazacot halásszák

A fehér lazac (Stenodus leucichthys) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a lazacalakúak (Salmoniformes) rendjébe, ezen belül a lazacfélék (Salmonidae) családjába tartozó faj.

Nemének az egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés]

A fehér lazac élőhelye a Kaszpi-tenger és északról beömlő folyói. Egy halászatilag nagyon fontos alfaja, S. l. nelma a Fehér-tengertől és Szibériától egészen Észak-Amerikáig (ide értve a Mackenzie-öböl környékét is) a parti vizekben, tavakban és folyókban él.

Alfajai[szerkesztés]

A fehér lazac korábban két földrajzilag jól elkülönülő alfajt alkotott.[1] Vannak olyan leírások, melyek külön fajként kezelik őket.[2]

Megjelenése[szerkesztés]

A hal teste marénaszerű, oldalról csak kevéssé lapított, feje hosszú, orra hegyes. Az oldalvonal mentén 90-120 pikkely van. A hátúszó és a mélyen villás farokúszó között kis zsírúszó található. Szájnyílása széles, a szem középvonaláig ér, végállású, az alsó állkapocs azonban valamelyest előbbre nyúlik. Állkapcsai, az ekecsont és a nyelv fogazottak. Az első kopoltyúíven 19-26 kopoltyútüske van. A fejtető és a hát sötét, kékes csillogással, hasa és oldalai ezüstszínűek. Hátúszója feketés. Testhossza 50-80 centiméter, legfeljebb 130 centiméter. Testtömege legfeljebb 35 kilogramm.

Életmódja[szerkesztés]

A fiatalok planktont, a kifejlett példányok főként halakat fogyasztanak.

Szaporodása[szerkesztés]

Anadrom vándorhal, ívás idején a tengerből a folyóknak a felső folyásáig vonul. Megkülönböztetünk őszi és tavaszi vándorlást. Október és november között ívik. A nőstények a nagyságuktól függően 130 000-420 000 ikrát ragasztanak a kavicsos aljzatra. A tavasszal kikelő lárvák nyomban lefelé vonulnak a folyóban; mint fiatal halak júniustól érkeznek a tengerbe.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Belyaeva, E. S.: 'Stenodus leucichthys leucichthys'. caspianenvironment.org. [2013. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 17.)
  2. Kottelat, M.. Handbook of European Freshwater Fishes. ISDN 978-2-8399-0298-4 (2007) 
  3. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2012. december 7.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]