Fakuszfélék
Fakuszfélék | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() Hegyi fakusz (Certhia familiaris)
| ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Fakuszfélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Fakuszfélék témájú médiaállományokat és Fakuszfélék témájú kategóriát. |
A fakuszfélék vagy fakúszfélék (Certhiidae) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó család. Két nem és tizenegy faj tartozik a családba.[1][2]
Elnevezése[szerkesztés]
Nevének helyesírása (fakusz vagy fakúsz) jelenleg vita tárgya. A nyelvészeti kiadványokban inkább a fakúsz alak található meg, míg az ornitológusok inkább a fakusz alakot használják a szakirodalomban.
A fakúsz nevet használja többek között a Czuczor–Fogarasi-szótár (1860-as évek), Herman Ottó Magyarország madarai című könyve (1899), a Környezetvédelmi Lexikon (1993), a Magyar értelmező kéziszótár (2004), az OH (2004) és a Magyar helyesírási szótár (11. kiadás, 1999 és 12. kiadás, 2017), A magyar nyelv nagyszótára (fakúsz).
A fakusz nevet használja többek között A magyar nyelv értelmező szótára (1960), Mezőgazdasági Lexikon (1980), Állattani Közlemények (1983), Magyar Nagylexikon (1998), a Madárvilág Európában (Panemex, Grafo, 2003), a Madárhatározó (Park Könyvkiadó, 2005), a Magyarország madarainak névjegyzéke (2008, 15–17. oldal), az Magyar Madártani Egyesület honlapja, a magyar terepmadarászok honlapja, ezenkívül Rob Hume: Madárvilág Európában (351., 354., 355. oldal), Frieder Sauer: Szárazföldi madarak (232. oldal), Határozói kézikönyvek: A világ madarai (324. oldal), Rob Hume: Európa madarai (325., 329., 330. oldal), Rob Hume: Madárlesen (11., 45., 144., 146., 325. oldal).
Nyelvészeti szempontból hasonló a csuszka és a kuszma neve is.
Rendszerezésük[szerkesztés]
A családot William Elford Leach írta le 1820-ban, jelenleg az alábbi 2 nem tartozik ide:
- Certhia
- amerikai fakusz (Certhia americana)
- barnatorkú fakusz (Certhia discolor)
- Certhia hodgsoni
- Certhia manipurensis
- hegyi fakusz (Certhia familiaris)
- himalájai fakusz (Certhia himalayana)
- nepáli fakusz (Certhia nipalensis)
- rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla)
- szecsuani fakusz (Certhia tianquanensis)
- Salpornis
- Salpornis salvadori
- pettyes fakusz (Salpornis spilonotus)
Megjelenésük[szerkesztés]
Testhosszuk 11-14 centiméter közötti.
Életmódjuk[szerkesztés]
A fák törzsén csavarvonalban közlekedve, a farkukra támaszkodva keresgélik rovarokból és pókokból álló táplálékukat.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. február 10.)
- ↑ Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. február 10.)
Források[szerkesztés]
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar nevek
|