Amerikai fakusz
| Amerikai fakusz | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
| Nem fenyegetett | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Certhia americana Bonaparte, 1838 | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Amerikai fakusz témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Amerikai fakusz témájú médiaállományokat és Amerikai fakusz témájú kategóriát.
|

Az amerikai fakusz (Certhia americana) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a fakuszfélék (Certhiidae) családjába tartozó faj. Nevének helyesírása (fakusz vagy fakúsz) vitatott.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fajt Charles Lucien Jules Laurent Bonaparte francia ornitológus írta le 1820-ban.[3]
Alfajai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Certhia americana alascensis J. D. Webster, 1986
- Certhia americana albescens Berlepsch, 1888
- Certhia americana alticola G. S. Miller, 1895
- Certhia americana americana Bonaparte, 1838
- Certhia americana extima W. Miller & Griscom, 1925
- Certhia americana guerrerensis van Rossem, 1939
- Certhia americana jaliscensis W. Miller & Griscom, 1925
- Certhia americana leucosticta van Rossem, 1931
- Certhia americana montana Ridgway, 1882
- Certhia americana nigrescens Burleigh, 1935
- Certhia americana occidentalis Ridgway, 1882
- Certhia americana pernigra Griscom, 1935
- Certhia americana phillipsi Unitt & Rea, 1997
- Certhia americana stewarti J. D. Webster, 1986
- Certhia americana zelotes Osgood, 1901[2]
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kanadában, Alaszkában és az Amerikai Egyesült Államok északkeleti és nyugati részén fészkel, telet délebbre tölti, eljut Mexikó, Saint-Pierre és Miquelon, Guatemala, Honduras, Nicaragua és Salvador területéig. A természetes élőhelye a tűlevelű- és lombhullató erdők. Vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Testhossz 12-13 centiméter, testtömege 8-10 gramm.[3] Vékony, lefelé hajló csőre van. Háta halványan pöttyözött, oldalai barnásak, melynek színe és mintázata, jó rejtőszín a fák kérgen, alsó teste piszkosfehér.
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fák kérgének repedéseiben jellegzetes csavarvonalban keresgéli rovarokból és pókokból álló táplálékát, farkát támaszkodásra is használja.[3]
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Zseb alakú növényi részekből épített fészkét, fakéreg mögé vagy repedésekbe készíti.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 20180211.
{{cite web}}: Check date values in:|accessdate=(súgó) - 1 2 "Integrated Taxonomic Information System besorolása". Hozzáférés: 20180211.
{{cite web}}: Check date values in:|accessdate=(súgó) - 1 2 3 "Hand Books the Birds". Hozzáférés: 20180211.
{{cite web}}: Check date values in:|accessdate=(súgó) - ↑ "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 20180211.
{{cite web}}: Check date values in:|accessdate=(súgó)
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Iucnredlist.org: "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 20180211.
{{cite web}}: Check date values in:|accessdate=(súgó) (angolul) - Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Google.hu: Képek az interneten a fajról
- ↑ Ibc.lynxeds.com: "Internet Bird Collection - videók a fajról".
- ↑ Xeno-canto.org: "Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe".