Ugrás a tartalomhoz

Fahidi Éva

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fahidi-Pusztai Éva
2019-ben
2019-ben
SzületettFahidi Éva
1925. október 22.[1]
Debrecen
Elhunyt2023. szeptember 11. (97 évesen)[2]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
HázastársaRadó István (1947 – 20. század)
Foglalkozása
Írói pályafutása
Fontosabb művei
  • Anima rerum – A dolgok lelke
  • A Szerelem Alanya és Tárgya
Hatottak ráholokauszt

A Wikimédia Commons tartalmaz Fahidi-Pusztai Éva témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fahidi-Pusztai Éva (született Fahidi Éva, Debrecen, 1925. október 22.Budapest, 2023. szeptember 11.[4]) magyar kortárs szemtanú, író, színésznő, a holokauszt túlélője.

Botlatókövek a Fahidi család hajdani debreceni otthona előtt
Botlatókövek a Fahidi család hajdani debreceni otthona előtt

Élete

[szerkesztés]

Debreceni nagypolgári zsidó családba született.[5] Szülei 1936-ban kikeresztelkedtek.[5] 1943-ban érettségizett a debreceni katolikus Svetits Katolikus Leánynevelő Intézetben. Zongoraművésznek készült, azonban az embertelen munka tönkretette a hátát.[5]

1944. április 29-én a családot az Eichmann-kommandóval (A magyarországi vidéki zsidóság gettósítása és deportálása) együttműködő magyar csendőrök elfogták, és a város többi zsidó lakosával együtt a gettóba kényszerítették.[6] Május 14-én marhavagonokban szállították őket az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborba. A Josef Mengele által végzett „szelekció” során Fahidi tizenegy éves húgát, Gilikét[5] és édesanyjukat azonnal a gázkamrába küldték; apjuk, Dezső, a tábori körülményektől veszítette életét. Családjának 49 tagját gyilkolták meg a holokauszt során.[5]

Fahidi Évát 1944. augusztus 13-án a buchenwaldi koncentrációs táborhoz tartozó allendorfi Münchmühle táborba szállították, ahol a robbanóanyaggyárban kellett dolgoznia.[5] Amikor 1945-ben véget ért a világháború, Fahidinek éppen egy halálmenetből sikerült megszöknie. A felszabadulás után „otthonát elhagyni kényszerült” személyként bolyongott, mígnem 1945 augusztusában sikerült hazatérnie Magyarországra, ahol szülei lakásába beköltöztek távollétében; orvos nagybátyja, Weil Géza fogadta be.[6][5]

1947-ben egyhetes ismeretség után összeházasodott első férjével, Radó Istvánnal, aki a Hajdú megyei pártlap főszerkesztője volt, majd 1951-ben koncepciós perben elítélték.[5][7] Második férje, Pusztai Béla – akivel 27 évig élt együtt – 1956-ban visszalépett a pártba, míg Fahidi angol-, német- és francianyelv-tudásával a külkereskedelemben helyezkedett el.[5][6] 90 éves korától haláláig Andrási Andorral, a Sztehlo Alapítvány létrehozójával élt.[8]

Ötvenéves korában meghalt gyermekkori barátnője, akinek 16 éves lányát befogadta, akiből később zongoraművész lett.[5]

Könyvei

[szerkesztés]

Ahogy az a rendszerváltásig íratlan elvárás volt, holokauszt-túlélőként 45 éven keresztül nem beszélt a magyar zsidók deportálásáról.[6] 1990-ben az egykori stadtallendorfi tábor foglyait meghívták az auschwitzi tábori emlékmű megtekintésére, ahová Fahidi végül 2003-ban látogatott el.[5] Fahidi a stadtallendorfi múzeum felkérésére németül írt egy visszaemlékezést, majd elkezdte megírni emlékiratait, ami 2005-ben Anima Rerum – A Dolgok Lelke (2015-től csak: A Dolgok Lelke) címen jelent meg. A könyvet Németországban is kiadták. Angol és olasz nyelvű változata 2019-ben várható.

2019-ben új könyvvel jelentkezett: A szerelem alanya és tárgya újra az írónő személyes történetén keresztül mutatja be ezúttal a szocializmus időszakát. Mindkét könyv valójában tisztességről, tiszteletről, szeretetről, emberi tartásról szól, amit – ahogy Fahidi saját példájával bizonyítja – a legkétségbeejtőbb helyzetben is meg lehet őrizni.

Az írónő 2019-től mindkét könyvét a www.fahidieva.hu oldalon terjeszti.

Közéleti szerepvállalás

[szerkesztés]

Fahidi magas kora ellenére rendkívül aktív: kortárs szemtanúként különböző rendezvényeken vesz részt, találkozott többek között a német és az osztrák államelnökkel és Angela Merkel német kancellárral is. Rendszeresen felemeli hangját a rasszizmus, az antiszemitizmus ellen a nemzetközi és a magyar sajtóban. Több külföldi alapítvány munkájában is szerepet vállal, előadásokat tart külföldön és Magyarországon egyaránt. Küldetésének tekinti, hogy a fiatal generáció megőrizze a holokausztot emlékezetében, és aktívan küzdjön a rasszizmus minden formája ellen.

Sóvirág – avagy a létezés eufóriája

[szerkesztés]

2015-ben Szabó Réka rendező felkérésére Fahidi Éva főszerepet vállalt a Tünet Együttes Sóvirág – avagy A létezés eufóriája című modern táncprodukciójában Cuhorka Emesével. A nagy feltűnést keltő darab Fahidi életét eleveníti meg a tánc nemzetközi nyelvére lefordítva. A darabot 2019 márciusáig több mint 80-szor adták elő a Vígszínházban, de külföldön is. A darab születéséről Szabó Réka egész estés dokumentumfilmet is forgatott, A létezés eufóriája címmel.

Írásai

[szerkesztés]
  • Die Seele der Dinge. Aus dem Ungarischen übersetzt von Doris Fischer. Hrsg. im Auftrag des Internationalen Auschwitz-Komitees, Berlin, und der Gedenkstätte Deutscher Widerstand, Berlin: Lukas-Verlag 2011. ISBN 978-3-86732-098-6[9]
  • Anima rerum, meine Münchmühle in Allendorf und meine wahren Geschichten. Stadtallendorf: Magistrat der Stadt Stadtallendorf, 2004
  • Anima Rerum – A Dolgok Lelke; Tudomány, Budapest, 2005
  • A Dolgok Lelke; Ariel Könyvek, Pilisszentlászló, 2015
  • A szerelem alanya és tárgya; Ariel Könyvek, Pilisszentlászló, 2019

Elismerései

[szerkesztés]
  • Erzsébetváros díszpolgára (2022)[10]
  • Debrecen díszpolgára (2023)[11]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  2. https://444.hu/2023/09/11/meghalt-fahidi-eva-holokauszt-tulelo
  3. https://www.spiegel.de/panorama/ungarische-holocaust-ueberlebende-eva-fahidi-gestorben-a-ddaeab1f-a963-44d4-9f2e-a767811b1b1f, 2023. szeptember 12.
  4. Kristóf, Molnár: Meghalt Fahidi Éva, holokauszt-túlélő. 444.hu, 2023. szeptember 11. (Hozzáférés: 2023. szeptember 11.)
  5. a b c d e f g h i j k Gyenis Ágnes: Fahidi Éva: Holokauszt-túlélő, aktivista. HVG, 44. sz. (2019. október 31.) 66. o. ISSN 1217-9647
  6. a b c d Kerstin Krupp: Dem Unsagbaren eine Stimme geben Archiválva 2015. november 25-i dátummal a Wayback Machine-ben. In: Frankfurter Rundschau, 5. Oktober 2013, S. 25. Textgleich in der Berliner Zeitung
  7. MÉL
  8. Portré: Andrási Andor a Sztehlo Alapítvány létrehozója. HVG, XLVI. évf. 8. sz. (2024. február 22.) 58. o.
  9. Rezension von Günther B. Ginzel.
  10. elsecolor: Erzsébetváros (magyar nyelven). www.erzsebetvaros.hu. [2022. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 17.)
  11. Elhunyt Fahidi Éva - hajdupress.hu (magyar nyelven). hajdupress.hu, 2023. szeptember 11. (Hozzáférés: 2023. szeptember 12.)

Források

[szerkesztés]