Fahidi Éva
Fahidi-Pusztai Éva | |
![]() | |
2019-ben | |
Született |
Fahidi Éva 1925. október 22. (97 éves)[1] Debrecen |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | |
Írói pályafutása | |
Fontosabb művei |
|
Hatottak rá | holokauszt |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fahidi-Pusztai Éva (született Fahidi Éva, Debrecen, 1925. október 22. –) magyar kortárs szemtanú, író, színésznő, a holokauszt túlélője.
Élete[szerkesztés]
Fahidi Éva debreceni nagypolgári zsidó családba született.[2] Szülei 1936-ban kikeresztelkedtek.[2] 1943-ban érettségizett a debreceni katolikus Svetits Katolikus Leánynevelő Intézetben. Zongoraművésznek készült, azonban az embertelen munka tönkretette hátát.[2]
1944. április 29-én a családot az Eichmann-kommandóval (A magyarországi vidéki zsidóság gettósítása és deportálása) együttműködő magyar csendőrök elfogták és a város többi zsidó lakosával együtt a gettóba kényszerítették.[3] Május 14-én marhavagonokban szállították őket az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborba. A Josef Mengele által végzett „szelekció” során Fahidi tizenegy éves húgát, Gilikét[2] és édesanyjukat azonnal a gázkamrába küldték, apjuk, Dezső, a tábori körülményektől veszítette életét. Családjának 49 családtagját gyilkolták meg a holokauszt során.[2] Fahidi Évát 1944. augusztus 13-án a buchenwaldi koncentrációs táborhoz tartozó allendorfi Münchmühle táborba szállították, ahol a robbanóanyaggyárban kellett dolgoznia.[2] Amikor 1945-ben véget ért a világháború, Fahidinek éppen egy halálmenetből sikerült megszöknie. A felszabadulás után „otthonát elhagyni kényszerült” személyként bolyongott, mígnem 1945 augusztusában sikerült hazatérnie Magyarországra, ahol szülei lakásába beköltöztek távollétében; orvos nagybátya fogadta be.[3][2]
1947-ben egyhetes ismeretség után összeházasodott első férjével, aki a Hajdú megyei pártlap főszerkesztője volt, majd koncepciós perben elítéltek.[2] Második férje – akivel 27 évig élt együtt – 1956-ban visszalépett a pártba, míg Fahidi angol, német és francia nyelvtudásával a külkereskedelemben helyezkedett el.[2][3] Ötvenéves korában meghalt gyermekkori barátnője, akinek 16 éves lányát befogadta, akiből később zongoraművész lett.[2]
Könyvei[szerkesztés]
Ahogy az a rendszerváltásig íratlan elvárás volt, holokauszt-túlélőként 45 éven keresztül nem beszélt a magyar zsidók deportálásáról.[3] 1990-ben az egykori stadtallendorfi tábor foglyait meghívták az auschwitzi tábori emlékmű megtekintésére, ahová Fahidi végül 2003-ban látogatott el.[2] Fahidi a stadtallendorfi múzeum felkérésére németül írt egy visszaemlékezést, majd elkezdte megírni emlékiratait, ami 2005-ben Anima Rerum – A Dolgok Lelke (2015-től csak: A Dolgok Lelke) címen jelent meg. A könyvet Németországban is kiadták. Angol és olasz nyelvű változata 2019-ben várható.
Fahidi 2019-ben új könyvvel jelentkezett: A Szerelem Alanya és Tárgya újra az írónő személyes történetén keresztül mutatja be ezúttal a szocializmus időszakát. Mindkét könyv valójában tisztességről, tiszteletről, szeretetről, emberi tartásról szól, amit – ahogy Fahidi saját példájával bizonyítja – a legkétségbeejtőbb helyzetben is meg lehet őrizni.
Az írónő a kor szellemétől hajtva 2019-től mindkét könyvét a www.fahidieva.hu oldalon terjeszti.
Közéleti szerepvállalás[szerkesztés]
Fahidi magas kora ellenére rendkívül aktív: kortárs szemtanúként különböző rendezvényeken vesz részt, találkozott többek között a német és az osztrák államelnökkel és Angela Merkel német kancellárral is. Rendszeresen felemeli hangját a rasszizmus, az antiszemitizmus ellen a nemzetközi és a magyar sajtóban. Több külföldi alapítvány munkájában is szerepet vállal, előadásokat tart külföldön és Magyarországon egyaránt. Küldetésének tekinti, hogy a fiatal generáció megőrizze a Holokausztot emlékezetében, és aktívan küzdjön a rasszizmus minden formája ellen.
Sóvirág – avagy a létezés eufóriája[szerkesztés]
2015-ben Szabó Réka rendező felkérésére Fahidi Éva főszerepet vállalt a Tünet együttes Sóvirág – avagy A létezés eufóriája című modern táncprodukciójában, Cuhorka Emesé[halott link]vel. A nagy feltűnést keltő darab Fahidi életét eleveníti meg a tánc nemzetközi nyelvére lefordítva. A darabot 2019 márciusáig több, mint 80-szor adták elő a Vígszínházban, de külföldön is. A darab születéséről Szabó Réka egész estés dokumentumfilmet is forgatott, A létezés eufóriája címmel.
Írásai[szerkesztés]
- Die Seele der Dinge. Aus dem Ungarischen übersetzt von Doris Fischer. Hrsg. im Auftrag des Internationalen Auschwitz-Komitees, Berlin, und der Gedenkstätte Deutscher Widerstand, Berlin: Lukas-Verlag 2011. ISBN 978-3-86732-098-6[4]
- Anima rerum, meine Münchmühle in Allendorf und meine wahren Geschichten. Stadtallendorf: Magistrat der Stadt Stadtallendorf 2004.
- Anima Rerum – A Dolgok Lelke; Tudomány, Budapest, 2005
- A Dolgok Lelke; Ariel Könyvek, Pilisszentlászló, 2015
- A Szerelem Alanya és Tárgya; Ariel Könyvek, Pilisszentlászló, 2019
Elismerései[szerkesztés]
- Erzsébetváros díszpolgára (2022)[5]
Irodalom[szerkesztés]
- "Das Geheimnis der Versöhnung heißt Erinnerung" : Dokumentation der Internationalen Tage der Begegnung in Stadtallendorf, KZ-Außenlager Münchmühle, Nobel ; vom 21. bis 26. Oktober 1990. Magistrat der Stadt, Stadtallendorf 1991.
- Thomas Gonschior, Christa Spannbauer: Mut zum Leben. Die Botschaft der Überlebenden von Auschwitz. Europa Verlag, Berlin u. a. 2014, ISBN 978-3-944305-57-8.
- Életútinterjú Fahidi Évával. Budapest, 2010. január. Az interjút készítette: Bartha Ákos és Hosszú Gyula
Források, külső hivatkozások[szerkesztés]
- "Stiftung Gedenkstätten Buchenwald und Mittelbau-Dora" (Buchenwald and Mittelbau-Dora Memorials Foundation) https://web.archive.org/web/20190325115904/https://www.buchenwald.de/en/1244/
- Eine Auschwitzüberlebende blickt zurück[halott link], bei Dradio, 9. November 2011
- Jankovics Márton, Kling József: Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék Auschwitzra. Origo, 2015. január 27. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 12.)
- Horeczky Krisztina: A túlélés eleganciája. Népszabadság Online, 2015. október 24. (Hozzáférés: 2016. január 21.)
- Alison Smale: A Holocaust Survivor Tells of Auschwitz at 18 and, Again, at 90, The New York Times, 2015
- Christa Zöchling: Bühne: Auschwitz-Überlebende Eva Fahidi tanzt ihre Lebensgeschichte, profil.at, 2016
- Jenny Starrs: 90-year-old Holocaust survivor turns tragedy into dance, The Washington Post, 2016
- Tünet Együttes honlapja
- Sóvirág – avagy a létezés eufóriája a Vígszínház oldalán
- A létezés eufóriája, IMDb adatlap
- Die Entstehung und Erarbeitung der Balettperformance wird gezeigt: Sea-Lavender oder die Euphorie des Seins Archiválva 2021. január 27-i dátummal a Wayback Machine-ben. (Dokumentation bei 3sat)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
- ↑ a b c d e f g h i j k Gyenis Ágnes: Fahidi Éva: Holokauszt-túlélő, aktivista. HVG, 44. sz. (2019. okt. 31.) 66. o. ISSN 1217-9647
- ↑ a b c d Kerstin Krupp: Dem Unsagbaren eine Stimme geben. In: Frankfurter Rundschau, 5. Oktober 2013, S. 25. Textgleich in der Berliner Zeitung
- ↑ Rezension[halott link] von Günther B. Ginzel.
- ↑ elsecolor: Erzsébetváros (magyar nyelven). www.erzsebetvaros.hu. (Hozzáférés: 2022. március 17.)
|