Fahidi Éva
| Fahidi-Pusztai Éva | |
 | |
| 2019-ben | |
| Született | Fahidi Éva 1925. október 22.[1] Debrecen |
| Elhunyt | 2023. szeptember 11. (97 évesen)[2] Budapest[3] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Radó István (1947 – 20. század) |
| Foglalkozása | |
| Írói pályafutása | |
| Fontosabb művei |
|
| Hatottak rá | holokauszt |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fahidi-Pusztai Éva témájú médiaállományokat. | |
Fahidi-Pusztai Éva (született Fahidi Éva, Debrecen, 1925. október 22. – Budapest, 2023. szeptember 11.[4]) magyar kortárs szemtanú, író, színésznő, a holokauszt túlélője.
.jpg)
Élete
[szerkesztés]Debreceni nagypolgári zsidó családba született.[5] Szülei 1936-ban kikeresztelkedtek.[5] 1943-ban érettségizett a debreceni katolikus Svetits Katolikus Leánynevelő Intézetben. Zongoraművésznek készült, azonban az embertelen munka tönkretette a hátát.[5]
1944. április 29-én a családot az Eichmann-kommandóval (A magyarországi vidéki zsidóság gettósítása és deportálása) együttműködő magyar csendőrök elfogták, és a város többi zsidó lakosával együtt a gettóba kényszerítették.[6] Május 14-én marhavagonokban szállították őket az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborba. A Josef Mengele által végzett „szelekció” során Fahidi tizenegy éves húgát, Gilikét[5] és édesanyjukat azonnal a gázkamrába küldték; apjuk, Dezső, a tábori körülményektől veszítette életét. Családjának 49 tagját gyilkolták meg a holokauszt során.[5]
Fahidi Évát 1944. augusztus 13-án a buchenwaldi koncentrációs táborhoz tartozó allendorfi Münchmühle táborba szállították, ahol a robbanóanyaggyárban kellett dolgoznia.[5] Amikor 1945-ben véget ért a világháború, Fahidinek éppen egy halálmenetből sikerült megszöknie. A felszabadulás után „otthonát elhagyni kényszerült” személyként bolyongott, mígnem 1945 augusztusában sikerült hazatérnie Magyarországra, ahol szülei lakásába beköltöztek távollétében; orvos nagybátyja, Weil Géza fogadta be.[6][5]
1947-ben egyhetes ismeretség után összeházasodott első férjével, Radó Istvánnal, aki a Hajdú megyei pártlap főszerkesztője volt, majd 1951-ben koncepciós perben elítélték.[5][7] Második férje, Pusztai Béla – akivel 27 évig élt együtt – 1956-ban visszalépett a pártba, míg Fahidi angol-, német- és francianyelv-tudásával a külkereskedelemben helyezkedett el.[5][6] 90 éves korától haláláig Andrási Andorral, a Sztehlo Alapítvány létrehozójával élt.[8]
Ötvenéves korában meghalt gyermekkori barátnője, akinek 16 éves lányát befogadta, akiből később zongoraművész lett.[5]
Könyvei
[szerkesztés]Ahogy az a rendszerváltásig íratlan elvárás volt, holokauszt-túlélőként 45 éven keresztül nem beszélt a magyar zsidók deportálásáról.[6] 1990-ben az egykori stadtallendorfi tábor foglyait meghívták az auschwitzi tábori emlékmű megtekintésére, ahová Fahidi végül 2003-ban látogatott el.[5] Fahidi a stadtallendorfi múzeum felkérésére németül írt egy visszaemlékezést, majd elkezdte megírni emlékiratait, ami 2005-ben Anima Rerum – A Dolgok Lelke (2015-től csak: A Dolgok Lelke) címen jelent meg. A könyvet Németországban is kiadták. Angol és olasz nyelvű változata 2019-ben várható.
2019-ben új könyvvel jelentkezett: A szerelem alanya és tárgya újra az írónő személyes történetén keresztül mutatja be ezúttal a szocializmus időszakát. Mindkét könyv valójában tisztességről, tiszteletről, szeretetről, emberi tartásról szól, amit – ahogy Fahidi saját példájával bizonyítja – a legkétségbeejtőbb helyzetben is meg lehet őrizni.
Az írónő 2019-től mindkét könyvét a www.fahidieva.hu oldalon terjeszti.
Közéleti szerepvállalás
[szerkesztés]Fahidi magas kora ellenére rendkívül aktív: kortárs szemtanúként különböző rendezvényeken vesz részt, találkozott többek között a német és az osztrák államelnökkel és Angela Merkel német kancellárral is. Rendszeresen felemeli hangját a rasszizmus, az antiszemitizmus ellen a nemzetközi és a magyar sajtóban. Több külföldi alapítvány munkájában is szerepet vállal, előadásokat tart külföldön és Magyarországon egyaránt. Küldetésének tekinti, hogy a fiatal generáció megőrizze a holokausztot emlékezetében, és aktívan küzdjön a rasszizmus minden formája ellen.
Sóvirág – avagy a létezés eufóriája
[szerkesztés]2015-ben Szabó Réka rendező felkérésére Fahidi Éva főszerepet vállalt a Tünet Együttes Sóvirág – avagy A létezés eufóriája című modern táncprodukciójában Cuhorka Emesével. A nagy feltűnést keltő darab Fahidi életét eleveníti meg a tánc nemzetközi nyelvére lefordítva. A darabot 2019 márciusáig több mint 80-szor adták elő a Vígszínházban, de külföldön is. A darab születéséről Szabó Réka egész estés dokumentumfilmet is forgatott, A létezés eufóriája címmel.
Írásai
[szerkesztés]- Die Seele der Dinge. Aus dem Ungarischen übersetzt von Doris Fischer. Hrsg. im Auftrag des Internationalen Auschwitz-Komitees, Berlin, und der Gedenkstätte Deutscher Widerstand, Berlin: Lukas-Verlag 2011. ISBN 978-3-86732-098-6[9]
- Anima rerum, meine Münchmühle in Allendorf und meine wahren Geschichten. Stadtallendorf: Magistrat der Stadt Stadtallendorf, 2004
- Anima Rerum – A Dolgok Lelke; Tudomány, Budapest, 2005
- A Dolgok Lelke; Ariel Könyvek, Pilisszentlászló, 2015
- A szerelem alanya és tárgya; Ariel Könyvek, Pilisszentlászló, 2019
Elismerései
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2015. október 15.)
- ↑ https://444.hu/2023/09/11/meghalt-fahidi-eva-holokauszt-tulelo
- ↑ https://www.spiegel.de/panorama/ungarische-holocaust-ueberlebende-eva-fahidi-gestorben-a-ddaeab1f-a963-44d4-9f2e-a767811b1b1f. (Hozzáférés: 2023. szeptember 12.)
- ↑ Kristóf, Molnár: Meghalt Fahidi Éva, holokauszt-túlélő. 444.hu, 2023. szeptember 11. (Hozzáférés: 2023. szeptember 11.)
- ↑ a b c d e f g h i j k Gyenis Ágnes: Fahidi Éva: Holokauszt-túlélő, aktivista. HVG, 44. sz. (2019. október 31.) 66. o. ISSN 1217-9647
- ↑ a b c d Kerstin Krupp: Dem Unsagbaren eine Stimme geben Archiválva 2015. november 25-i dátummal a Wayback Machine-ben. In: Frankfurter Rundschau, 5. Oktober 2013, S. 25. Textgleich in der Berliner Zeitung
- ↑ MÉL
- ↑ Portré: Andrási Andor a Sztehlo Alapítvány létrehozója. HVG, XLVI. évf. 8. sz. (2024. február 22.) 58. o.
- ↑ Rezension von Günther B. Ginzel.
- ↑ elsecolor: Erzsébetváros (magyar nyelven). www.erzsebetvaros.hu. [2022. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 17.)
- ↑ Elhunyt Fahidi Éva - hajdupress.hu (magyar nyelven). hajdupress.hu, 2023. szeptember 11. (Hozzáférés: 2023. szeptember 12.)
Források
[szerkesztés]- "Das Geheimnis der Versöhnung heißt Erinnerung" : Dokumentation der Internationalen Tage der Begegnung in Stadtallendorf, KZ-Außenlager Münchmühle, Nobel ; vom 21. bis 26. Oktober 1990. Magistrat der Stadt, Stadtallendorf 1991.
- Thomas Gonschior, Christa Spannbauer: Mut zum Leben. Die Botschaft der Überlebenden von Auschwitz. Europa Verlag, Berlin u. a. 2014, ISBN 978-3-944305-57-8.
- Életútinterjú Fahidi Évával. Budapest, 2010. január. Az interjút készítette: Bartha Ákos és Hosszú Gyula
- "Stiftung Gedenkstätten Buchenwald und Mittelbau-Dora" (Buchenwald and Mittelbau-Dora Memorials Foundation) https://web.archive.org/web/20190325115904/https://www.buchenwald.de/en/1244/
- Eine Auschwitzüberlebende blickt zurück, bei Dradio, 9. November 2011
- Jankovics Márton, Kling József: Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék Auschwitzra. Origo, 2015. január 27. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 12.)
- Horeczky Krisztina: A túlélés eleganciája. Népszabadság Online, 2015. október 24. (Hozzáférés: 2016. január 21.)
- Alison Smale: A Holocaust Survivor Tells of Auschwitz at 18 and, Again, at 90, The New York Times, 2015
- Christa Zöchling: Bühne: Auschwitz-Überlebende Eva Fahidi tanzt ihre Lebensgeschichte, profil.at, 2016
- Jenny Starrs: 90-year-old Holocaust survivor turns tragedy into dance, The Washington Post, 2016
- Tünet Együttes honlapja
- Sóvirág – avagy a létezés eufóriája a Vígszínház oldalán
- A létezés eufóriája, IMDb adatlap
- Die Entstehung und Erarbeitung der Balettperformance wird gezeigt: Sea-Lavender oder die Euphorie des Seins Archiválva 2021. január 27-i dátummal a Wayback Machine-ben. (Dokumentation bei 3sat)
