Fabio Luisi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fabio Luisi
2009-ben
2009-ben
Életrajzi adatok
Született1959. január 17. (65 éves)[1][2][3][4]
Genova[5]
IskoláiGrazi Zeneművészeti Egyetem
Pályafutás
Műfajokkomolyzene
Hangszerzongora
DíjakOsztrák Tudományos és Művészeti Díj
Tevékenység
Kiadók
  • Philips
  • Sony Classical
  • Deutsche Grammophon
Fabio Luisi weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Fabio Luisi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fabio Luisi (Genova, 1959. január 17. –) olasz karmeste. Jelenleg a Dán Nemzeti Szimfonikus Zenekar vezető karmestere, a Dallas Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója[6] és az NHK Szimfonikus Zenekar vezető karmestere.

Élete[szerkesztés]

Liguriai fővárosában született, ahol a Conservatorio Nicolò Paganiniben Memi Schiavina tanítványa volt. A zongora szakos diploma megszerzése után Aldo Ciccolininél és Antonio Bacchellinél folytatta tanulmányait.

Zongorakísérőként kezdett érdeklődni a dirigálás iránt, és a gráci konzervatóriumban tanult vezénylést Milan Horvatnál. Azután a Grazi Operában dolgozott zongotakísérőként és dirigensként. Első karmesteri fellépése 1984-ben Olaszországban volt. 1990 és 1995 között a Grazi Szimfonikus Zenekar vezető karmestere, 1995 és 2000 között a bécsi Tonkünstlerorchester művészeti vezetője és vezető karmestere volt. 1996 és 1999 között a lipcsei MDR Szimfonikus Zenekar (Mitteldeutscher Rundfunk Sinfonieorchester) három fő karmesterének (Hauptdirigent) egyike volt Marcello Viotti és Manfred Honeck mellett. 1999 és 2007 között a zenekar egyetlen vezető karmestere, 1997 és 2002 között a Suisse Romande Zenekar vezető karmestere volt.

2004 januárjában kinevezték a drezdai Staatskapelle és a drezdai Semperoper vezető karmesterévé. Mindkét posztot 2007 szeptemberéig töltötte be. A Staatskapelle Dresdennel Richard Strauss[7] és Anton Bruckner zenei reklámfelvételeit vezényelte.[8] Eredetileg 2012-ben, szerződése lejártakor távozott volna a Staatskapelle Dresden vezető karmesteri posztjáról,[9] 2010 februárjában azonban azonnali hatállyal lemondott mindkét drezdai posztról, miután a hírek szerint a Staatskapelle vezetése szerződést kötött a ZDF hálózatával egy 2010-es szilveszterre tervezett televíziós koncertre, Christian Thielemann karmesterrel, anélkül, hogy őt megkérdezték volna egyáltalán a zenekar GMD-jeként.[10]

2005 és 2013 között a Bécsi Szimfonikusok vezető karmestere volt.[11][12] 2012-ben a zürichi opera zenei főigazgatója lett, amely Philharmonia Zurich néven az operazenekar zenekari koncertmunkáját is magában foglalja.[13] A 2020–21-es évad lezárása után lemondott a Zürich Opera GMD-jéről.[14] Luisi először 2010-ben vezényelte a Dán Nemzeti Szimfonikus Zenekart (DR SymfoniOrkestret). 2014 augusztusában a zenekar bejelentette Luisi kinevezését 2017-től vezető karmesterévé, ahol az első szerződése 2020-ig szólt.[15][16] 2018 májusában a DR SymfoniOrkestret bejelentette Luisi szerződésének 2023-ig történő meghosszabbítását,[17] 2020 augusztusában pedig további meghosszabbítását a DR SymfoniOrkestrettel 2026-ig.[18]

Luisi 2001 júliusában vezényelte először az NHK Szimfonikus Zenekart. 2021 áprilisában az NHK Szimfonikus Zenekar bejelentette, hogy 2022 szeptemberétől Luisit nevezi ki következő vezető karmesternek, 3 éves szerződéssel.[19] 2021 májusában a RAI Nemzeti Szimfonikus Zenekar bejelentette Luisi emeritus karmesteri kinevezését, miután 2017-ben vendégkarmesterként debütált a zenekarral, majd ebben a minőségében öt koncertet adott.[20] Az olasz állami rádió az olasz himnuszt napjában többször az ő vezényletével közvetíti.

Az Amerikai Egyesült Államokban Luisi 2005 márciusában debütált a Metropolitan Opera karmestereként Giuseppe Verdi Don Carlo című darabjával.[21] 2010 áprilisában a társaság őt nevezte ki fővendégkarmesternek, első három évre szóló szerződésével, amely a 2010–2011-es szezontól volt hatályos. Valerij Gergijev után Luisi volt a második karmester, aki ezt a címet viselte a Metropolitan Operában.[22] A társaság 2011 szeptemberében emelte Luisit vezető karmesteri posztra, amikor James Levine zeneigazgató visszalépett a 2011. évi őszi fellépéseitől. Luisi a 2016–2017-es évad végén távozott a Metropolitan Opera vezető karmesteri posztjáról.[23]

2002-ben Luisi először vezényelte vendégként a Dallas Szimfonikus Zenekart. Következő dallasi vendégkarmesteri fellépése 2018 márciusában volt. A vendégkarmesteri elfoglaltság alapján 2018 júniusában a Dallas Symphony őt nevezte ki következő zenei igazgatójának, a 2020–2021-es évadtól.[24] A 2019–2020-as szezon zenei igazgató-jelöltje volt.[25] 2021 januárjában a Dallas Symphony Orchestra bejelentette Luisi zenei igazgatói szerződésének [26]

2016 januárjában az Opera di Firenze bejelentette Luisi kinevezését következő zenei igazgatójává, első karmesterként, aki ezt a címet viseli a társulatnál, és ezzel párhuzamosan a Firenze#Maggio Musicale Fiorentino igazgatójává 2018 áprilisától kezdődően. öt évre szóló szerződést kötöttek vele.[27] 2019 júliusában Luisi azonnali hatállyal lemondott a Maggio Musicale Fiorentino zenei igazgatói posztjáról.[28]

Felvételek[szerkesztés]

Luisi több operafelvételt is vezényelt, többek között Giuseppe Verdi Aroldo, Jeruzsálem és Alzira,[29] és Gioachino Rossini Tell Vilmos című művét.[30] Grammy-díjat kapott a Siegfried és Az istenek alkonya szerepéért Richard Wagner operaciklusának, A Nibelung gyűrűje című, Deutsche Grammophon DVD-re történő felvételére.

Magánélete[szerkesztés]

Luisinak két korábbi felesége volt. Yvonne Luisi-Weichsel (1957-2021). Barbara Luisi (született 1964-ben). Jelenleg Julia Levin (született 1981) házastársa, a zürichi Operaház zongoraművésze és műsorvezetője. Három fia van.[12] A zenén kívül hobbija az illatszerkészítés és saját parfümcsalád készítése.[31] Luisi COVID-19-tesztje 2020 végén pozitív lett [26], majd felépült.

Kitüntetései[szerkesztés]

  • A Lipcsei Zene- és Színháztudományi Egyetem karnagyi címzetes professzora (2001)
  • Osztrák Tudományos és Művészeti Becsületkereszt (2000) [32]
  • Supersonic-díj a hónap lemezéért (Pizzicato zenei magazin, 2006. január) Beethoven: C-dúr miséje felvételéért
  • Az Olasz Köztársasági Érdemrend tisztje (2006. június 2.)[33]
  • Bruckner-gyűrű (Bécsi szimfónia, 2007)
  • Az Olasz Szolidaritás Csillaga Érdemrend parancsnoka (2008)
  • Echo Klassik (2008), az év surround felvételéért: Strauss: An Alpine Symphony / Four Last Songs
  • Az Év Echo Klassik Zenekara (2009) a Staatskapelle Dresdennel a „Bruckner: 9. szimfóniájáért”-ért
  • Grammy-díj a legjobb operafelvételnek (2013) a Metropolitan Operával Richard Wagner A Nibelung gyűrűje című művéért[34]
  • A St. Bonaventure Egyetemen a Humane Letters tiszteletbeli doktora (2017)[35]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  6. ↑ Michael Cooper. „Fabio Luisi Will Follow Jaap van Zweden as Conductor in Dallas”, The New York Times, 2018. június 4. (Hozzáférés: 2018. június 4.) 
  7. ↑ Tim Ashley. „Strauss: An Alpine Symphony/Four Last Songs; Harteros/Staatskapelle Dresden/Luisi”, The Guardian, 2008. január 11. (Hozzáférés: 2010. február 6.) 
  8. ↑ Fiona Maddocks. „Bruckner: Symphony No 9”, The Observer, 2009. szeptember 13. (Hozzáférés: 2010. február 6.) 
  9. ↑ Error on call to Template:cite press release: Parameter title must be specified[halott link]
  10. ↑ Daniel J. Wakin. „Saxon State Opera's Music Director Quits”, New York Times, 2010. február 4. (Hozzáférés: 2010. február 6.) 
  11. ↑ Ernst Naredi-Reiner. „Umzug nach New York”, Kleine Zeitung, 2011. január 18.. [2012. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. április 23.) 
  12. ↑ a b Daniel J. Wakin. „On Deck, the Met's Pinch-Hitter”, New York Times, 2011. április 21. (Hozzáférés: 2011. április 23.) 
  13. ↑ Error on call to Template:cite press release: Parameter title must be specified
  14. ↑ Christian Wildhagen. „Stühlerücken im Opernhaus Zürich: Luisi geht, Homoki bleibt, Noseda kommt”, Neue Zürcher Zeitung, 2018. július 2. (Hozzáférés: 2018. július 2.) 
  15. ↑ „DR SymfoniOrkestret får ny italiensk chefdirigent”, Danish Broadcasting Corporation, 2014. augusztus 31.. [2014. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. szeptember 2.) 
  16. ↑ Emil Bergløv. „DR hyrer stjernedirigent med faible for parfume”, Politiken, 2014. szeptember 1. (Hozzáférés: 2014. szeptember 2.) 
  17. ↑ Cecile Rosenmeier. „DR SymfoniOrkestret forlænger kontrakten med Fabio Luisi”, DR, 2018. május 17. (Hozzáférés: 2018. június 6.) 
  18. ↑ Cecile Rosenmeier. „DR Symfoniorkestret forlænger kontrakten med Fabio Luisi til 2026”, DR, 2020. augusztus 31. (Hozzáférés: 2020. szeptember 4.) 
  19. ↑ NHK Symphony Orchestra (9 April 2021). "Fabio Luisi appointed as Chief Conductor of the NHK Symphony Orchestra, Tokyo from 2022/23 season". Sajtóközlemény. Archiválva 2021. április 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
  20. ↑ RAI National Symphony Orchestra (4 May 2021). "Fabio Luisi Direttore Emerito e Robert Trevino Direttore Ospite Principale Dell'Orchestra RAI". Sajtóközlemény.
  21. ↑ Anthony Tommasini. „Can't Make Up His Mind, Just Like That Other Prince”, New York Times, 2005. március 5. (Hozzáférés: 2007. szeptember 8.) 
  22. ↑ Daniel J. Wakin. „The Met Anoints a Guest Conductor”, New York Times, 2010. április 27. (Hozzáférés: 2010. május 9.) 
  23. ↑ Zachary Woolfe. „Fabio Luisi's Future Looks Bright, Wherever It Is”, New York Times, 2016. február 4. (Hozzáférés: 2016. február 6.) 
  24. ↑ Scott Cantrell. „Dallas Symphony names Italian conductor Fabio Luisi its next music director”, Dallas Morning News, 2018. június 4. (Hozzáférés: 2018. június 4.) 
  25. ↑ Error on call to Template:cite press release: Parameter title must be specified
  26. ↑ a b Error on call to Template:cite press release: Parameter title must be specified
  27. ↑ „Fabio Luisi Named as Music Director Designate of Florence's Opera di Firenze and Maggio Musicale Fiorentino”, Opera News, 2016. január 28.. [2019. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. február 6.) 
  28. ↑ Fulvio Paloscia. „Firenze, Teatro del Maggio Musicale: lascia anche Fabio Luisi”, La Repubblica, 2019. július 17. (Hozzáférés: 2020. május 22.) 
  29. ↑ Tim Ashley. „A brave new world”, The Guardian, 2001. augusztus 17. (Hozzáférés: 2007. szeptember 8.) 
  30. ↑ Tim Ashley. „Rossini: Guillaume Tell, Gustafson/ Kotoski/ Ungureanu/ Sabbatini/ Hampson/ Vienna Staatsoper Orchestra and Chorus/ Luisi”, The Guardian, 2005. július 15. (Hozzáférés: 2007. szeptember 8.) 
  31. ↑ Kathryn Shattuck. „Notes Composed for the Nose”, New York Times, 2014. március 5. (Hozzáférés: 2010. május 9.) 
  32. ↑ Reply to a parliamentary question (német nyelven). (Hozzáférés: 2012. november 20.)
  33. ↑ ONORIFICENZE: parametri di ricerca (olasz nyelven). Italian Presidency. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 20.)
  34. ↑ 55th Annual GRAMMY Awards Nominees: Classical. Grammy.com. (Hozzáférés: 2013. február 10.)
  35. ↑ Honorary Degree Recipients and Commencement Speakers. St. Bonaventure University. (Hozzáférés: 2021. április 29.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Fabio Luisi című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fabio_Luisi&oldid=27088836”