Fürtös kőtörőfű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Fürtös kőtörőfű
SAXIFRAGA PANICULATA - GENTO - IB-896 (Onosma borda).JPG
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények
Törzs: Zárvatermők
Csoport: Valódi kétszikűek
Csoport: Core eudicots
Rend: Kőtörőfű-virágúak
Család: Kőtörőfűfélék
Nemzetség: Kőtörőfű
Faj: S. paniculata
Tudományos név
Saxifraga paniculata
Mill.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fürtös kőtörőfű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fürtös kőtörőfű témájú médiaállományokat és Fürtös kőtörőfű témájú kategóriát.

A fürtös kőtörőfű (Saxifraga paniculata) a kőtörőfűfélék családjába tartozó, sziklarepedésekben élő virágos növény. Hívják még buglyos kőtörőfűnek[1] is.

Megjelenése[szerkesztés]

Fürtös kőtörőfű az 1796-os Deutschlands Flora in Abbildungen-ben

A fürtös kőtörőfű 15–30 cm magas, lágyszárú évelő növény. Levelei lapos vagy félgömb alakú tőlevélrózsákat képeznek (amiatt a kövirózsákra is hasonlít). A levelek kékeszöldek, 1–6 cm hosszúak, 4–6 mm szélesek, vastagok, bőrszerűek. Alakjuk nyújtott, fordított tojásforma, szélük fűrészfogas. Érdekességük, hogy a levélszéleken lévő mirigyek meszet választanak ki, amelyek a fogakon fehér pikkelyekké száradnak. A tőlevélrózsák több évig is növekedhetnek, míg virágozni kezd. Vegetatívan is szaporodik, rövid indákat növeszt, amelyek végén kis levélrozetták fejlődnek.

Május-júniusban virágzik. A virágzat mirigyszőrös szára a levélrozettából nyúlik ki 15–30 cm magasra. Virágzata bugás-fürtös, a főszárról elágazó kisebb oldalágakon 1–3 virág található. A virágok öt sziromból állnak. A szirmok fehérek (esetleg apró piros pontok láthatók rajtuk), 4–9 mm hosszúak, végük lekerekített. 10 porzója van, amelyek a bibék előtt érnek be. Öt csészelevele szőrtelen, 2–4 mm-es. Főleg legyek porozzák be, de előfordul önbeporzás is.

Termése apró toktermés.

Három alfaja ismert:

  • S. paniculata paniculata (Közép-Európa)
  • S. paniculata cartilaginea (Kaukázus)
  • S. paniculata laestadii (Norvégia, Izland, Észak-Amerika).

Elterjedése és termőhelye[szerkesztés]

Közép-Európában, Skandináviában, a Kaukázusban, Izlandon, Grönlandon, Kanadában és az Egyesült Államok északkeleti részén (Új-Anglia és Nagy-tavak vidéke) honos. Magyarországon a hegységekben: (Bükk, Mátra,[2][3] Budai-hegység) fordul elő.

Pionír növény, a napsütötte sziklafalakon repedésekben, mélyedésekben él. Mészkedvelő. Alpesi környezetben gyakran előfordul, hogy földje kiszárad, amit a leveleiben tárolt nedvességnek köszönhetően jól visel.

Jelentősége[szerkesztés]

Kerti dísznövényként sziklakertekbe ültetik.

Magyarországon a vadon élő példányai védettek, eszmei értékük 10 000 Ft.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 1999. 152., 495. o. ISBN 9639121223  
  2. [http://kitaibelia.unideb.hu/articles/Kitaibelia_vol81_p139-160.pdf Adatok a Mátra és környéke edényes flórájának ismeretéhez]. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
  3. A Woodsia ilvensis (L.) R. Br. ˙j előfordulása az Eperjesi Tokaji-hegységben. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)

Források[szerkesztés]