Escher Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Escher Károly
Született 1890. október 21.[1][2][3]
Szekszárd
Elhunyt 1966. február 16. (75 évesen)[3]
Budapest[1]
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Sírhely Farkasréti temető
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Escher Károly témájú médiaállományokat.

Escher Károly (Szekszárd, 1890. október 22.Budapest, 1966. február 16.) magyar fotográfus, fotóriporter, operatőr, szakíró.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Szekszárdon született, tanulmányait Budapesten végezte. 1909-ben gépgyárakban dolgozott műszaki rajzolóként, 1916-tól filmhíradók és játékfilmek operatőre lett, része volt Damó Oszkár stábjának, ő volt Bródy Sándor: A dada filmváltozatának operatőre is. A húszas évek végére, a némafilm válsága idején felhagy a filmmel, figyelme a fényképezés felé fordul.

1928-tól Az Est-lapok fotóriportere, dolgozik a Pesti Napló képes mellékletének (igazolva a műfaj létjogosultságát), 1939-ben a Híd, majd a Film Színház Irodalom fotósa, 1945-öt követően a Képes Világ, Kis Újság, Képes Figyelő, Hungarian Foreign Trade fotóriportere lett. 1951–52-ben, nyugdíjazásáig a Városépítési Tervező Irodánál dolgozott.

Escher Károly a fotográfia szinte minden területén alkotott: a színházi és színészfényképezés mellett sajtó- és riportfotós, kortörténeti értékű, szociálisan érzékeny riportképei (Éjjeli menedékhely, Kültelki nyomortanya, Kilakoltatottak) mellett kiváló portrékat készített a korszak nagyságairól, köztük a windsori hercegről, Derkovits Gyuláról, Walter Gropiusról, Móricz Zsigmondról. Nevéhez fűződik a muzeális Petőfi-dagerrotípia kémiai úton történt regenerálása 1955-ben.[4] A restaurálás nagy kihívás volt számára. „Klösz György készített egy felvételt az akkor már nagyon rossz állapotban levő ezüstlemezről. Sajnos, durva retus-beavatkozásra volt szükség, Klösz önkényesen teljesen átrajzolta a fényképet. Így aztán évtizedeken át egy hamisított – jó szándékkal ugyan, de azért mégis hamisított – Petőfi fénykép forgott közkézen számos reprodukcióban mint 'hiteles' portré”.[5] Képei magyar és külföldi kiállításon nyertek díjat. 1964-ben nyerte el a Nemzetközi Fotóművész Szövetség legmagasabb kitüntetését. 1965-ben érdemes művész díjat kapott.

Kiállításai[szerkesztés]

Escher Károly sírja a Farkasréti temetőben

Egyéni kiállításai[szerkesztés]

  • 1965: Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (kat.)
  • 1978: emlékkiállítás, a Magyar Fotóművészek Szövetsége vándorkiállítása
  • 2010: Rejtőzködő életmű – Escher Károly fényképei
  • 2010: Az ismeretlen ismerős – Escher Károly életmű-kiállítása
  • 2010: „Foto Escher” – emlékkiállítás – válogatás magán- és közgyűjteményekből

Csoportos kiállításai[szerkesztés]

  • 1934: Iparművészeti Kiállítás, Milánó

Művei[szerkesztés]

  • Tábori Pál: A nemzetközi örs. Kilenc cserkész kalandjai; előszó Baden Powell, fotó Escher Károly; Singer-Wolfner, Bp., 1930
  • Bajor Gizi, Budapest, 1958
  • Riportfényképezés, Budapest, 1959
  • Escher olvasókönyv; szerk. Móser Zoltán; Illyés Gyula Megyei Könyvtár, Szekszárd, 2012

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b 2017. augusztus 22., https://rkd.nl/explore/artists/377114
  2. RKDartists. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Luminous-Lint. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Escher Károly: Petőfi igazi arca. Ponticulus Hungaricus, 2006
  5. E. Csorba Csilla: A Petőfi-dagerrotípia. Miért azt látjuk, amit látunk?. rubicon.hu. (Hozzáférés: 2017. október 13.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]