Erszényesoroszlán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Erszényesoroszlán
Evolúciós időszak: Pleisztocén
Az erszényesoroszlán rekonstrukcója
Az erszényesoroszlán rekonstrukcója
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Öregrend: Erszényesek (Marsupalia)
Rend: Diprotodontia
Család: Erszényesoroszlán-félék (Thylacoleonidae)
Nem: Thylacoleo
Faj: T. carnifex
Tudományos név
Thylacoleo carnifex
(Owen, 1859)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Erszényesoroszlán témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erszényesoroszlán témájú kategóriát.

Az erszényesoroszlán (Thylacoleo carnifex) az erszényesek (Marsupialia) közé tartozó kihalt erszényesoroszlán-félék (Thylacoleonidae) egy faja, amely Ausztráliában élt a pleisztocén időszakban. Mintegy 1,6 millió évvel ezelőtt jelent meg és kb. 50-10 000 évvel ezelőtt halt ki.

Az erszényesoroszlán nem rokona a mai oroszlánnak (lévén az utóbbi méhlepényes emlős). Csontjait az 1830-as években fedezték fel Ausztrália Új-Dél-Wales szövetségi államában. A fajt Richard Owen írta le először 1859-ben. A nevét egyrészt macskaszerű megjelenése miatt kapta; másrészt pedig azért, mert az erszényes emlősök világában olyan csúcsragadozó lehetett, mint az afrikai szavannák oroszlánja.

Az erszényesoroszlán volt Ausztrália legnagyobb ismert húsevő emlőse és Földünk legnagyobb ismert erszényes ragadozója. Hossza (az orrától a farkáig) kb. 1,5-2 méter között lehetett, marmagassága kb. 75 cm, tömege pedig 100–130 kg közötti. A nőstény valamivel kisebb volt a hímnél. Az erszényes oroszlán növényevő emlősökre vadászott a pleisztocén kori Ausztrália különböző területein.

Az erszényesoroszlán egyedülálló fogazattal rendelkezett: összesen 26 db foga volt, ám nem voltak szemfogai (a méhlepényes ragadozóktól eltérően), viszont nagyméretű metszőfogai és erősen specializálódott, pengeszerű éllel rendelkező 5–6 cm hosszú tépőfogai voltak. Ezzel a fogazattal az erszényes oroszlán harapása (az állat testtömegéhez képest) a legnagyobb erejű volt minden, a Földön valaha élt állat harapása közül. Prédáit valószínűleg úgy ölte meg, hogy légcsövüket vagy valamelyik verőerüket átharapta. A megfelelő fogazat hiányában pedig valószínűleg a mancsaival és karmaival darabolta fel őket.

Mind a négy mancsán a „hüvelykujj” részlegesen szembefordítható volt a többi ujjal, így az állatnak tkp. négy „keze” volt, amelyek inkább voltak alkalmasak (fa)mászásra, fogásra, mint futásra vagy járásra. Karmai visszahúzhatóak voltak és az ujjai hegyén járt, mint a macskafélék. Ezen jellegzetességei arra utalnak, hogy erdei állat lehetett, de azok a területek, ahol maradványait megtalálták, az erszényes oroszlánok idejében inkább erdős-füves térségek voltak. Valószínűleg nem gyorsan mozgó prédára vadászott és zsákmányát (a leopárdhoz hasonlóan) a fákra is magával hurcolhatta, hogy elfogyassza. Méretei miatt feltehetően az orrszarvú-méretű Diprotodon australis-t is elejthette.

Kihalásának időpontja és oka nagyon vitatott. Mivel ez nem sokkal a mai ember ausztráliai megjelenése után következett be, ezért erős a gyanú, hogy a túlzott emberi vadászat lehetett az oka: vagy zsákmányállataik, vagy a maguk az erszényes oroszlánok vadászata miatt. Mások szerint a pleisztocén végi felmelegedés okozhatta kipusztulását, amelynek során Ausztrália nagy része elsivatagosodott. (Erről bővebben: pleisztocén megafauna.) A legközelebbi élő rokona a vombat és a békés, növényevő koala.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]