Erik Aalbæk Jensen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erik Aalbæk Jensen
Élete
Született 1923. augusztus 19.
Thy, Dánia
Elhunyt 1997. szeptember 30. (74 évesen)
Nemzetiség dán, Dánia
Gyermekei Peter Aalbæk Jensen
Pályafutása
Fontosabb művei Perleporten,
Kridtstregen
Kitüntetései
  • Søren Gyldendal-díj (1977)
  • Danish Critics Prize for Literature (1964)
  • De Gyldne Laurbær (1965)

Erik Aalbæk Jensen (Ballerum, 1923. augusztus 19.Thy, 1997. szeptember 30.) dán regényíró, akit hazájában mind a kritikusok díjával, mind pedig a Søren-Gyldendal-díjjal kitüntettek.

Élete[szerkesztés]

Tanító fiaként a jütlandi Vendyssel-Thy szigetén nőtt fel és az Aalborg Katedralskole elvégzése után evangélikus teológiai tanulmányokba kezdett. A második világháború alatt a dán ellenállásba jelentkezett a németek ellen és ezért koncentrációs táborba került. A háború után folytatta tanulmányait és Ostedben lett a dán népegyház káplánja 1950-ben.

Íróként 1948-ban jelent meg először munkája a Heretica újság mellékletében. 1949-ben jelent meg első regénye Dommen címmel, amit 1952-ben a Dæmningen (A gát)[1] követett.

Mindkét regény középpontjában az értékrenddel kapcsolatos erkölcsi problémák állnak. Ezt követően elbeszélő stílusban írt regényeket a német megszállásról, mint a Drømmen om det glemte (Az álom arról, amit elfeledtünk) (1954), a Gertrud (1956) és az I heltespor (Hősök nyomában) (1960). 1957-től a dán rádiónál dolgozott újságíróként, majd végül 1959-től a televízió dramaturgiai osztályát vezette.

Egyik legfontosabb regénye az 1964-ben megjelent Perleporten (A gyöngykapu), amelynek középpontjában az 1930-as évek társadalmi és ideológiai ellentmondásai állnak, és amiért a kritikusok díját is megkapta.

Ezután a jelentős siker után, ami egyben az áttörést is jelentette számára írói karrierjében, megírta a Perleporten folytatásaként a Sagen című regényét (1971). További folytatása a Kridtstregen (1976) egy testvérpár története, akiket önkéntesként vetnek be keleti fronton a második világháborúban. Ezért a könyvért, amit 1983-ban Forræderne címmel meg is filmesítettek, 1977-ben megkapta a Søren-Gyldendal-díjat.

Munkásságának további jelentősége az az érdeklődés, amit az életmód és szokások iránt mutatott, különös hangsúllyal Dánia félreeső régióira. Ebből született a nyolc kötetes topográfiai-etnográfiai munkája Livet på øerne címmel (1981 és 1987 között), amely egy Dánia összes lakott szigetén végzett kutatás eredményein alapult.

Ezt követően újra a szépirodalom felé fordult, és megírta a Herrens mark (1990) és Magtens folk (1991) regényeket egy újságíró magánéleti és morális hatalmi harcairól. Utoljára a Særlige vilkår (1994) jelent meg tőle, illetve posztumusz kiadásban az Enkebal.

Meghalt mielőtt befejezhette volna a modern Dánia leírásának szentelt irodalmi projektjét, amely Vendsyssel régiót mutatta volna be, ahol gyermekkorát töltötte. Könyvei a szociológiai és pszichológiai kíváncsiságot ötvözik a részletek pontos leírásával, az analitikai érzékkel és egy ötven éven átívelő társadalomtörténet áttekintésével.

Peter Aalbæk Jensen filmproducer apja.

Irodalom[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Erik Aalbæk Jensen című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Világirodalmi lexikon fordításában