Erdei Viktor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Erdei Viktor
Született Epstein Győző[1]
1879. október 16.
Budapest
Elhunyt 1945. március 9. (65 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa Karinthy Ada Noémi
Foglalkozása grafikus, festőművész
Iskolái Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde (1899–1900)

Erdei Viktor, 1906-ig Epstein Győző[1][2] (Budapest, 1879. október 16. – Budapest, 1945. március 9.) magyar szobrász, grafikus- és festőművész. Karinthy Frigyes nővérének, Karinthy Adél Jusztina festőművésznek a férje.[3]

Élete[szerkesztés]

Epstein Vilmos és Kuttner Róza fiaként született. 1899 nyarán Nagybányán Hollósy Simon szabadiskoláját látogatta, ugyanabban az évben kiállított szénrajzokat a Nemzeti Szalonban. A Mintarajztanodában (ma: Magyar Képzőművészeti Egyetem) (1899–1900)[4] Székely Bertalan növendéke volt. 1903-ban újra Nagybányán, ekkor Ferenczy Károly mellett dolgozott. 1905-ben részt vett a Műcsarnok kiállításán (Öreg ember, szénrajz), 1907-ben megrendezte első gyűjteményes kiállítását olajfestményekből, rajzokból, rézkarcokból és fejszoborból. Az ekkortájt alakult KÉVE művészcsoport alapító tagja volt, részt vett a csoport kiállításain.

1908. június 14-én Budapesten házasságot kötött Karinthy Adél Jusztinával, Karinthy Frigyes testvérével, Karinthi József Ernő és Engel Karolina Szeréna lányával.[3] A házasságuk 1922-ben felbontatott,[5] ám 1924. június 21-én Budapesten ismét házasságot kötöttek.[6]

1908–1909-ben tanulmányutat tett Münchenben, 1912-ben Párizsban. 1911-ben Nagyváradon, 1912-ben Szegeden mutatta be munkáit, 1915-ben kórházakban fekvő katonákról készült szénrajzaival szerepelt a Had- és Népegészségügyi kiállításon. Litográfiákat készített Révész Béla Beethoven, Miniature című köteteihez A Tanácsköztársaság bukása után emigrált. Bécsből 1924-ben tért haza és Nagyszőlősön telepedett le.

1926-ban a budapesti Nemzeti Szalonban rendezte meg második gyűjteményes kiállítását. „Nincsen benne semmi megvesztegető tulajdonság, se színvarázs, sem elragadó temperamentum, de annál több zárkózottság, kifejezésbeli puritánság, a ridegségig tartózkodás minden olcsó hatástól.” – méltatta művészetét a Nyugatban Elek Artúr. – [Erdei Viktor] „nem egy művész, hanem kettő. Az egyiket festményei képviselik, arcképei, tájai, kisebb kompozíciói, a másikat rajzai. Az első az a finom tónusfestő, akivé Nagybányán nevelődött. Amellett azonban lélekkereső is, aki az árnyékból gyöngéd érzéssel idézi a szemérmes lélek tükörvillanásait. Egész munkásságában ezek az arcképei a legkészebb alkotások, mert bennük az akarat, a szándék, az ösztönösség a legteljesebb harmóniában egyesült valósággá.”[7]

A Nagyszőlősön töltött évtized idején tanulmányozta a kárpátaljai zsidóság életét, rajzolta és festette ősi hagyományait, jellegzetes típusait. Ennek a korszakának termését harmadik, 1934. évi gyűjteményes kiállításán mutatta be, ezúttal az Ernst Múzeumban. Ezt követően ismét Budapesten élt. 1939-től az OMIKE képzőművészeti csoportjának kiállításain tűntek fel rajzai, utoljára 1944 márciusában. A főváros ostromát a budapesti gettóban kényszerült átélni, ott is halt meg, kevéssel annak felszabadítása után. „Csodálatosan finom grafikus volt.”[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b A Belügyminisztérium 1906. évi 19872. sz. rendelete. MNL-OL 30791. mikrofilm 1187. kép 2. karton. Névváltoztatási kimutatások 1906. év 7. oldal 35. sor.
  2. Kieselbach.hu Archiválva 2020. május 31-i dátummal a Wayback Machine-ben Hozzáférés: 2014-07-13
  3. a b A házasságkötés bejegyezve Budapest VII. ker. polgári akv. 844/1908. folyószám alatt.
  4. A Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói 1871-től a mai napig. Archiválva 2014. október 6-i dátummal a Wayback Machine-ben Hozzáférés: 2014-07-13.
  5. 37.P.45062/1922. sz. budapesti törvényszéki ítélet.
  6. A házasságkötés bejegyezve Budapest VII. ker. 844/1924. folyószám alatt.
  7. Elek Artúr (1926. április 16.). Erdei Viktor. Nyugat (8. szám). (Hozzáférés ideje: 2014. július 14.)  
  8. Gál György Sándor 1975. évi véleményét idézi S. Nagy Katalin, i. m., 263. o.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Gyöngy Kálmán: Magyar karikaturisták adat- és szignótára 1848-2007. Karikaturisták, animációs báb- és rajzfilmesek, illusztrátorok, portrérajzolók. Budapest, Ábra Kkt., 2008.
  • Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. Bp., Béta Irodalmi Rt., 1937.
  • Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművészek, műgyűjtők adattára. Déva, Corvina Kiadó, 2002.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Tolnai új világlexikona. Bp., Tolnai, 1926-1933.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.