Ellis-sziget

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Ellis-sziget
Ellis-sziget (New York)
Ellis-sziget
Ellis-sziget
Pozíció New York térképén

Koordináták: é. sz. 40° 41′ 55″, ny. h. 74° 02′ 28″

Az Ellis-sziget (angolul Ellis Island) kis sziget az USA-ban, a New York-i kikötő bejáratánál, a Hudson folyó torkolatában, a Felső New York-i öbölben.[1]

Írott történelme 1630-ig nyúlik vissza.[2][3] 1892–1954 között ez a sziget volt a legforgalmasabb bevándorlást ellenőrző állami állomás.[4]

A szigetet feltöltéssel bővítették 1892–1934 között. Előtte ezen a kis szigeten a Gibson erőd működött, majd később ez lőszerraktár lett. 1965-től a sziget a Szabadság-szobor Nemzeti Műemlék része, és 1990 óta itt van Bevándorlási Múzeum. 1998-tól a sziget nagyobb része New Jersey-hez tartozik. A sziget déli részén található a bevándorlók kórháza, mely zárva van a nyilvánosság előtt és része az emlékműkomplexumnak.

Geográfia, elérhetőség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sziget területe 11 ha. Eredetileg 1,3 ha volt, de folyamatosan feltöltötték az évek során.

A sziget tulajdonosa 1808-tól az Amerikai Egyesült Államok szövetségi kormánya, a működtetést a Nemzeti Park Szolgálat (National Park Service) végzi.

A nagyközönség komphajóval érheti el, mely vagy Jersey City-ből vagy Manhattan déli csücskéből (Battery Park) indul. Van egy híd összeköttetés is, de ezt nem használhatják a látogatók.

2001. szeptember 11. óta a szigetet fegyveres őrök felügyelik.

Bevándorlókat ellenőrző állomás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első ellenőrző állomás (1897)

Mielőtt Ellis Island megnyílt, közel 8 millió bevándorló érkezett New York-ba. Ezt a tömeget Manhattan alsó végén kialakított állomáson ellenőrizték.[5] A szövetségi kormány 1890-ben átvette az irányítást és létrehozta az első szövetségi ellenőrző állomást a szigeten. Az első ellis island-i, emigránsokat ellenőrző állomás 1892. január 1-jén nyílt meg.[6] Az első állomás fából épült, ami 1897-ben teljesen leégett. Azután éghetetlen anyagból újjáépítették. A sziget területe nem volt elégséges az emigránsok ellenőrzésére, ezért feltöltötték, megnagyobbították a szigetet. 1892-ben, egy ünnepség keretében nyitották meg az új állomást. Az első évben közel 450 000 emigráns haladt át az ellenőrző állomáson.

A második ellenőrző állomás (1905)

Megnyitása óta, több mint 12 000 000 emigráns haladt át az ellenőrző állomáson 1954-ig, amikor végleg bezárták.[7][8] Az ellis island-i bevándorlási rekord éve 1907 volt, amikor 1 004 756 emigráns érkezett.[9]

Az 1924-es Emigránstörvény után az emigrációt a külföldi követségeken intézték, az állomáson csak a gyanús emigránsokat ellenőrizték és a háborús menekülteket.

Az USA lakosságának egyharmada vezetheti vissza őseit az Ellis-szigeti bevándorló állomásig.

Az állomásra érkező bevándorlók átlagosan 2-5 órát töltöttek a szigeten, ezalatt 29 kérdésre kellett válaszolniuk. A bevándorlóknak rendelkezniük kellett kezdőtőkével (18-25 dollár). Akinek egészségügyi problémája volt, azt vagy hazaküldték, vagy a szigeten lévő kórházban ápolták. A bevándorolni szándékozók 2%-át utasították el.[10] Az első világháború alatt német szabotázsakció során felrobbant a kikötő egy része.

Fogva tartás, deportálás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Deportálásra váró radikálisok (1920)

1924 után Ellis Island elsődlegesen büntetőintézménnyé vált.[9][11]

A második világháború alatt és után, közel 7000 német, olasz és japán nemzetiségű embert tartottak fogva, a kémkedést, és szabotázst megelőzendő.[9] Később amerikai katonákat is kezeltek itt, akik betegen tértek haza. Az 1950-es biztonsági törvény megtiltotta fasiszta vagy kommunista szervezetek tagjainak a beengedését az USA-ba.[9]

A fogvatartottak csúcsszáma 1500 volt, de az 1952-es törvény után már csak 30-an „élvezték” az Ellis Island-i kényszertartózkodást. Az utolsó fogvatartott egy iszlám radikális mozgalom tagja volt 1953-ban.[12]

Emigránsok érkezése (1904)

Nevezetes emigránsok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első emigráns, aki áthaladt Ellis-szigeten, Annie Moore volt, egy 15 éves lány, aki Írországból érkezett 1892-ben a Nevada nevű hajóval. Két bátyjával érkezett a szüleihez, és egy arany tízdollárost kapott a bevándorlási illetékesektől, ennyi pénz addig még soha nem volt a kezében. Az utolsó személy, aki emigránsként áthaladt, egy norvég bevándorló volt, Arne Peterssen 1954-ben.

Bevándorlási múzeum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bevándorlási Múzeum
Az emigránsok kórháza

Az állomás fő épülete, mely most a Bevándorlási Múzeum, 1900-ban nyílt meg. Az épület két tervezője, Edward Lippincott Tilton és William Alciphron Boring, aranyérmet kaptak az 1900-as párizsi világkiállításon.[13]

Miután 1966-ban az Ellis-sziget a nemzeti parki rangot elnyerte, az eredeti épületek restaurációja is elkezdődhetett.

150 millió dollár költséggel restaurálták az épületek egy részét, a fő épület 1990. szeptember 10-én készült el.

A restauráció folyamatban van, mert még néhány épület a déli részen nincs kész.[14] 2008-ban a múzeum könyvtárát Bob Hope Emlékkönyvtárnak nevezték el, az egykori állomáson áthaladt, később híressé vált személyiségről. Évente, egy ünnepség keretén belül, Ellis Island Tisztelet-Díj-at adományoznak az egykori bevándorlóknak.[15]

Az Ellis-sziget számos játék- és dokumentumfilmben szerepelt.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Baur, J: Ellis Island, Inc.: The Making of an American Site of Memory', in: Grabbe, H. J./Schindler, S. (ed.), The Merits of Memory. Concepts, Contexts, Debates. 2008.  
  • Bolino, A: The Ellis Island Source Book. 1985.  
  • Cannato, Vincent J: American passage : the history of Ellis Island. (hely nélkül): New York : Harper. 2009. ISBN 9780060742737  
  • Yew, Elizabeth, M.D: "MEDICAL INSPECTION OF IMMIGRANTS AT ELLIS ISLAND, 1891-1924", Bulletin of the New York Academy of Medicine, Vol. 56, No. 5, June 1980. (hely nélkül): New York Academy of Medicine. 1980.  

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hudson County New Jersey Street Map. Hagstrom Map Company, Inc (2010). ISBN 0-8809-7763-9 
  2. http://www.sk-szeged.hu/statikus_html/vasvary/newsletter/04jun/dosik.html
  3. http://www.ellisisland.org/genealogy/ellis_island_timeline.asp
  4. http://www.nps.gov/elis/index.htm
  5. name="National Park Service: Ellis Island"
  6. The Statue of Liberty-Ellis Island Foundation, Inc., Passenger Record: Annie Moore, date of arrival: January 2, 1892, Hozzáférés ideje: 2011-03-23
  7. http://www.ellisisland.org/
  8. NPS:Ellis Island History
  9. ^ a b c d Ellis Island Timeline, Ellis Island Foundation, 2000
  10. National Park Service: Ellis Island, Hozzáférés ideje: January 12, 2006.
  11. Jaynes, Gregory (July 8, 1985), "American Scene: From Ellis Island to LAX", TIME, <http://www.time.com/time/magazine/article/0,9171,959576-4,00.html>. Hozzáférés ideje: 2011-03-06
  12. Kenneth Conboy. Kopassus: Inside Indonesia's Special Forces, November 16, 2002, Equinox Publishing, 352. o. ISBN 9799589886 
  13. National Park Service
  14. Bomar, Mary A.: Summary of Park Centennial Strategies (PDF). National Park Service, 2007. August. (Hozzáférés: 2008. február 15.)
  15. A Wall of Honor honlapja (angolul)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ellis-sziget témájú médiaállományokat.