Coney Island (Brooklyn)
Coney Island | |
Coney Island óceánpartja, 2016 | |
Közigazgatás | |
Település | Brooklyn |
Irányítószám | 11224 |
Népesség | |
Teljes népesség | 24 711 fő (2010) |
Népsűrűség | 13 807,48 fő/km² |
Terület | 1,7896818 km² |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 40° 34′ 30″, ny. h. 73° 58′ 57″40.575000°N 73.982500°WKoordináták: é. sz. 40° 34′ 30″, ny. h. 73° 58′ 57″40.575000°N 73.982500°W | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Coney Island témájú médiaállományokat. |
Coney Island egy félszigeten elterülő lakónegyed, szórakozónegyed New York Brooklyn városrészének délnyugati részén. Itt található New York legnépszerűbb, a nyílt óceánra néző tengerparti strandja,[1] tömegeket vonzó vidámparkjai, majd az 1950-es évektől az itt kiépült lakónegyedek is. A 19. század közepére vált tengerparti üdülőhellyé, a 19. század végére pedig már New York neves szórakoztató központja volt, attrakciói a 20. század első felében értek el történetük csúcsára. A második világháború után már csökkent népszerűségük, majd az évekig tartó elhanyagolódást követően számos építményt el is bontottak. Az 1970-es évektől a 2000-es évekig felújítására különféle projektek indultak.
Strandja
[szerkesztés]Coney Island Atlanti-óceánra néző partszakasza peremét mesterséges építmények képezik, a strandok nem természetesek; 1922–1923-as átépítése óta a strandokon a homokot körülbelül kéttucatnyi horony tartja a helyén.[2][3][3][3] Éghajlata párás, szubtrópusi jellegű, így a forró nyári napokon felüdülést ad a New York-iaknak. Partszakasza a félsziget déli vonalában húzódik, 4.3 km hosszú. A félsziget nyugati csücskén lévő lakóparktól, a Sea Gate szélétől Coney Island középső részén át Brighton Beach mentén egészen Manhattan Beach széléig terjed. E mentén 1923-ban épült meg deszkázott parti sétánya, a Riegelmann Boardwalk, ez 15 – 24 m széles, a különböző szórakozó helyeket, vidámparkokat, látványosságokat köti össze.[4][5]
Egészen 1923-ig a strandok privát tulajdonban álltak, ekkor a város megvette a vízparti területeket és kialakították a sétányt is.[6] Jelenleg pusztán a Sea Gate lakópark területén fekvő partszakasz számít magántulajdonnak. A szórakozóhelyek mellett számos klub is hozzájárul az óceánpart nyüzsgő életéhez, köztük téli úszást is szervezők, ezek közül a legnépszerűbb az évente megrendezésre kerülő újévi fürdőzés.
-
Fürdőzők Coney Island strandján, a Brooklyn Múzeum gyűjteménye, c. 1913
-
Coney Island, c. 1940
-
Sétánya, a Riegelmann Boardwalk
-
Coney Island tengerpartja 2016 júniusában, a horizonton a Marine Parkway–Gil Hodges Memorial Bridge látható
Földrajz és éghajlat
[szerkesztés]Neve ellenére nem igazi sziget, habár korábban sziget volt, Long Island déli partján fekvő szigetcsoport legnyugatibb szigete. Mivel a területet a szárazföld többi részétől elválasztó csatornát a 20. század elején feltöltötték, így félszigetnek lehet nevezni.[1] Coney Island körülbelül 4 mérföld (6,4 km) hosszú és 0,5 mérföld (0,80 km) széles. Tengerszint feletti magassága 7 láb (2,1 m). Korábban a Coney Island Creek választotta el Brooklyntól, a csatorna nagy részét az 1920-as és 1930-as években töltötték fel. Két nagy parkja a Kaiser Park és a Coney Island Creek Park a félsziget északnyugati oldalán létesült, a Coney Island Creek mentén.[7][8]
A félsziget középső részén kiépült lakónegyedét keletről Brooklyn további két körzete: Brighton Beach és Manhattan Beach határolja, délről és nyugatról az Alsó New York-i öböl, északi szomszédja Brooklyn másik lakónegyede, az egykori holland gyarmati város nevét viselő Gravesend, nyugaton pedig a félsziget nyugati csücskén kiépült Sea Gate lakópark fekszik. Tágabb értelemben viszont Coney Island alatt a teljes félszigetet értik, így hozzáveszik még Brighton Beach, Manhattan Beach és a „Sea Gate” lakópark területét is.
Neve
[szerkesztés]A régió indián őslakosai, a lenape nép a területet narriochnak nevezte, ez „árnyék nélküli földet",[9] vagy „mindig fényben levőt "[10] jelenthet a napsütötte tengerpartjára utalva. Egy másik lehetséges jelentés a "pont" vagy a "föld sarka".[11] A sziget eredetileg több kisebb történelmi szigetecskéből állt, mindegyiket holland telepesek nevezték el, közülük a legnyugatibb turzás nevét a holland időkben, valószínűleg a 17. században kapta, amikor Konijn Eilandnak, azaz Nyulak szigetének nevezték. A 17. század eleji holland térképeken Conyne Eylandt néven látható.[12][13] Ezt változtatták az angol telepesek a csaknem azonos hangzású Coney Islandre.[1] Az angolosított neve a 19. század első felétől a kompjáratok megjelenésének idejéből már általánosan ismert volt.[9][14][15]
Története
[szerkesztés]Korai település
[szerkesztés]Az itáliai Giovanni da Verrazzano volt az első európai felfedező, aki Narrioch szigetét megpillantotta 1527 és 1529 között.[16] Első holland telepesként 1639-ben Anthony Janszoon van Salee szerzett földet Coney Island mellett.[17] A terület eredetileg az egykori holland telepesek Gravesend gyarmati városához tartozott és ahogy a holland települések nőttek, az indián lakosság száma úgy fogyatkozott, majd a mai Brooklyn teljes déli részét 1645-ben árukért cserébe „megvásárolták” az indiánoktól.[18] Az ügyletet nem rögzítették okiratokban, de a későbbi beszámolók szerint a szigetért cserébe fegyvert, takarót és vízforralót adtak.[19][20]
Üdülőhellyé fejlesztése
[szerkesztés]1824-ben húzták fel az első hidat a Jamaica-árok felett (ma Coney Island Creek néven ismert), ez kötötte össze a szigetet Long Islanddel, valamint egészen a strandokhoz vezető utat is kiépítettek a szigeten.[21][22] 1829-ben megszületett a sziget első szállodája a Coney Island House, ez a mai Sea Gate közelében állt, ezt követte aztán a többi, megannyi étteremmel és egy kaszinóval egyetemben.[22][23][24]
Coney Island relatív közelsége Manhattanhez és New York más városrészeihez, valamint az akkor még önálló városként létező Brooklyntól való távolsága miatt már az 1830-as és '40-es években vonzotta a kikapcsolódni vágyókat. A kocsiutak és a gőzhajó-szolgáltatás is segítette az utazást New Yorkból, ezek a korábban félnapos utat két órára csökkentették.[25] Ekkor még a látogatók többsége jómódú, kocsival érkező polgár volt,[24] majd 1847-től már a középosztály is elkezdte Coney Islandet felkeresni, miután a félsziget nyugati részén lévő Norton's Pointra kompjárat indult.[24] Az első vasút pedig 1864-ben érte el Coney Islandet,[26][27] a következő 13 évben további négy vasútvonalat építettek meg, kifejezetten az üdülők szállítására.[28]
Vidámparkok megjelenése
[szerkesztés]Körülbelül 1880 és a második világháború között Coney Island volt az Egyesült Államok legnagyobb szórakoztató negyede, ami évente több millió látogatót vonzott. A századforduló éveiben az előkelő közönség már nem látogatta Coney Islandet, átadták helyüket a századelő középosztályának,[29] szórakoztató régióvá való fejlesztése egybeesett a városi vidámparkok megépítésével az Egyesült Államok más részein is, ami a szórakozást passzívból aktív tevékenységgé változtatta.[30] Ezek közül Coney Island volt a legnagyobb. Fénykorában három hatalmas vidámpark – a Steeplechase Park (1897–1964), a Luna Park (1903–1944), és a Dreamland (1904–1911) -, valamint számos különböző szórakozóhely versenyzett a látogatókért.[30][31][32] Coney Island legforgalmasabb része, a Steeplechase Park 1900-ban a forró nyári napokon már százezer látogatót vonzott.[29] A terület az új technológiai eredmények és innovációk központja is volt e téren, beleértve az elektromos lámpákat, körhintát, hullámvasutat.[31] 1884-ben épült meg az első hullámvasút, majd néhány évvel később állították fel az első óriáskereket, amit a New York-iak Ferris-keréknek neveztek, mivel George W. G. Ferris amerikai mérnök készített elsőnek ilyen alkalmatosságot.[29] A 20. század első évtizedében Coney Island a kikapcsolódni vágyók legjobb menedékhelyének számított, "az amerikaiak növekvő büszkeségének szimbólumává vált".[32]
-
Az első körhinta Coney Islanden, Charles Looff készítménye
-
Steeplechase Park, a három nagy vidámpark egyike, 1905
-
Dreamland, a három nagy vidámpark egyike, c. 1905
-
A három vidámpark egyike a Luna Park, 1907
Coney Island szórakoztató negyeddé való fejlesztése a második világháború végéig folytatódott, a szórakoztatóipar központjává lett. Mutatványos negyedei – többek között a „Kis Arábiának” nevezett -, valamint az egyéb attrakciók, - mind hozzájárultak a terület szórakoztató központtá válásához. Egyik legnevezetesebb ezek közül az 1939-40. évi világkiállításra készült hatalmas torony volt, ahonnan bárki leereszkedhetett ejtőernyővel.[29] A második világháború alatt is megőrizte Coney Island népszerűségét, a katonaság soraiból is sokan látogatták,[33] de a New York-i gengsztervezérek is itt, Coney Islanden költötték el különböző kétes forrásból származó pénzüket.[29]
1957-ben ide költöztették át a New York-i Aquariumot.
-
Coney Island egyik nevezetes hullámvasútja, a Cyclone
-
A Wonder Wheel excentrikus óriáskerék
-
A Thunderbolt hullámvasút 2014-ben (az eredetit 2000-ben elbontották)
-
Ejtőernyős ugrótorony
Lakónegyed kiépítése
[szerkesztés]Az ötvenes évek elején a régió övezeti besorolását megváltoztatták, így lehetővé vált lakónegyedek kiépítése. Az elkezdődött építkezések során az öbölre néző területek jórészét felvásárolták. Coney Island és Gravesend néven két lakótelep is épült itt, majd a hatvanas években három hatalmas lakótömböt emeltek. Coney Island nyugati csücske, az ún. Sea Gate, azelőtt exkluzív fürdőhely volt, jelenleg lakópark, melyet kerítés és magánrendőrség véd a külvilágtól.[29] A fejlesztések eredményeképp 1966 körülre a félszigetnek kb. 100 000 lakosa volt.[34]
Demográfia
[szerkesztés]Az Egyesült Államok 2010-es népszámlálási adatai szerint Coney Islandnek körülbelül 32 000 lakosa volt. A környék etnikailag sokszínű, a 27%-os szegénységi rátája valamivel magasabb, mint New York város egészében.
Közlekedés
[szerkesztés]1920 óta Manhattan szívéből metróval is megközelíthető, jelenleg négy metróállomása van. Ezek közül az 1917 és 1920 között megépült Stillwell Avenue station a maga nyolc vágányával a világ egyik legnagyobb metróállomásának számít. Emellett komppal is el lehet jutni Coney Island nyugati partjára Alsó-Manhattanből a Wall Street közeli kompkikötőből.[35]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Udvaros Miklós. New York. Panoráma Könyvkiadó, 299. o. (1974). ISBN 963243017 4
- ↑ Geology of the New York City Region. www.usgs.gov. (Hozzáférés: 2021. február 15.)
- ↑ a b c Chapter 17, Southern Brooklyn, A Stronger, More Resilient New York. City of New York, 335–364. o. (2013. október 6.). Hozzáférés ideje: 2018. július 22.
- ↑ Coney Island Beach & Boardwalk Highlights. Coney Island : NYC Parks , 1939. június 26. (Hozzáférés: 2019. február 26.)
- ↑ La Rocco, Barbara. Going Coastal New York City (észt nyelven). Going Coastal, 137. o. (2004). ISBN 978-0-9729803-0-2
- ↑ Secrets of Coney Island. am New York , 2018. augusztus 23. (Hozzáférés: 2019. február 26.)
- ↑ Kaiser Park : NYC Parks. New York City Department of Parks & Recreation, 2004. október 16. (Hozzáférés: 2018. július 27.)
- ↑ Coney Island Creek Park : NYC Parks. New York City Department of Parks & Recreation. (Hozzáférés: 2018. július 27.)
- ↑ a b Solomon, Steve. Coney Island. Baltimore, MD: Top Hat Press, 13. o. (1999). ISBN 978-0-912509-08-2. OCLC 42191804
- ↑ Brooklyn before the bridge: American paintings from the Long Island Historical Society. Long Island Historical Society, Brooklyn Museum, 54. o. (1982). ISBN 9780872730915. Hozzáférés ideje: 2019. október 20.
- ↑ Pritchard, Evan. Native New Yorkers : the legacy of the Algonquin people of New York. San Francisco: Council Oak Books, 105. o. (2002). ISBN 978-1-57178-107-9. OCLC 46937559
- ↑ Hunter, Douglas. Half Moon: Henry Hudson and the Voyage that Redrew the Map of the New World. Bloomsbury Publishing USA, 165. o. (2009. október 6.). ISBN 978-1-60819-098-0
- ↑ Schwartz, Seymour I.. The mapping of America. H.N. Abrams, 108. o. (1980). ISBN 978-0-81091-307-3. Hozzáférés ideje: 2019. október 20.
- ↑ Coney Island. American Experience. PBS, 1991. február 4. (Hozzáférés: 2019. október 20.)
- ↑ Boyle, James. Official Brooklyn Guide Book .... Henin (1939). OCLC 3632212
- ↑ Stockwell, A.P.. A History of the Town of Gravesend, N.Y. (1884). Hozzáférés ideje: 2018. július 21.
- ↑ Digital Collections : Text : Patent of Anthony Jansen for 100 morgens of land on Long Island [NYSA_A1880-78_VGG_0061]. digitalcollections.archives.nysed.gov. (Hozzáférés: 2021. augusztus 2.)
- ↑ Digital Collections : Text : Indian deed for a tract of land on Long Island [NYSA_A1880-78_VGG_0052]. digitalcollections.archives.nysed.gov. (Hozzáférés: 2021. július 28.)
- ↑ Pritchard, E.T.. Native New Yorkers: The Legacy of the Algonquin People of New York. Council Oak Books, 106. o. (2002). ISBN 978-1-57178-107-9. Hozzáférés ideje: 2018. július 21.
- ↑ Douglass. „Coney Island Scenes Shift, Never Change”, Brooklyn Daily Eagle, 1933. március 23. (Hozzáférés: 2016. március 23.)
- ↑ Coney Island History – Early History. Heart of Coney Island
- ↑ a b „Yellowed Pages of Coney Island Register Reveal Visits of Many Great and Near-Great of Day”, Brooklyn Daily Eagle, 1939. március 5., 11. oldal (Hozzáférés: 2018. július 21.)
- ↑ Phalen, William. Coney Island : 150 years of rides, fires, floods, the rich, the poor and finally Robert Moses. Jefferson, North Carolina: McFarland & Company, Inc., Publishers (2016). ISBN 978-0-7864-9816-1. OCLC 933438460
- ↑ a b c American Experience. Coney Island. People & Events. PBS. (Hozzáférés: 2015. november 13.)
- ↑ Berman, John S.. Coney Island, Portraits of America. Barnes and Noble Books (2003). ISBN 978-0-7607-3887-0. Hozzáférés ideje: 2015. november 13.
- ↑ „Travel”, Brooklyn Daily Eagle, 1864. június 9., 1. oldal
- ↑ Brighton Beach History. Our Brooklyn. Brooklyn Public Library, 1936. augusztus 30. [2015. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 23.)
- ↑ Cross, G.. The Playful Crowd: Pleasure Places in the Twentieth Century. Columbia University Press, 15. o. (2005). ISBN 978-0-231-50283-2. Hozzáférés ideje: 2019. október 21.
- ↑ a b c d e f Udvaros
- ↑ a b Kasson, J.F.. Amusing the Million: Coney Island at the Turn of the Century. Farrar, Straus and Giroux (2011). ISBN 978-1-4299-5223-1
- ↑ a b Judith N. DeSena. The World in Brooklyn: Gentrification, Immigration, and Ethnic Politics in a Global City. Lexington Books, 147–176. o. (2012). ISBN 978-0-7391-6670-3
- ↑ a b Parascandola, L.J.. A Coney Island Reader: Through Dizzy Gates of Illusion. Columbia University Press, 24. o. (2014). ISBN 978-0-231-53819-0. Hozzáférés ideje: 2019. január 20.
- ↑ Lindheim. „CONEY HAS A WAR BOOM; There Are Priorities, Shortages and the Dimout, but the Subway Is Convenient”, The New York Times, 1943. június 27. (Hozzáférés: 2019. július 18.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ Phillips, McCandlish. „Return of Coney Island; Amusement Area, Badly Hurt Last Year, Is Attempting to Win Back Customers”, The New York Times, 1966. április 13. (Hozzáférés: 2018. július 30.)
- ↑ Plitt, Amy: NYC Ferry will launch service to Staten Island, Coney Island. Curbed NY , 2019. január 10. (Hozzáférés: 2019. január 11.)
További információ
[szerkesztés]- Rem Koolhaas, Delirious New York: A Retroactive Manifesto for Manhattan (Academy Editions, London, 1978; republished, The Monacelli Press, 1994 — a large part of the book focuses on Coney Island amusement parks)
- John F. Kasson, Amusing The Million: Coney Island at the Turn of the Century (Hill and Wang, New York, 1978; Distributed in Canada by Douglas and McIntyre Ltd.)
- Charles Denson, Coney Island: Lost and Found (Ten Speed Press, 2002)
- Coney Island Archiválva 2017. március 7-i dátummal a Wayback Machine-ben., a 1991 documentary film by Ric Burns for American Experience
- Townsend Percy. Percy's Pocket dictionary of Coney Island. New York: E. Leypoldt (1880. október 6.). OCLC 5926329
- J. Perkins Tracy. The tourists companion and guide to Coney Island, Fort Hamilton, Bath Beach, Sheepshead Bay, Rockaway Beach and Far Rockaway. New York: Austin Publishing Co. (1887. október 6.)