Elias Lönnrot
| Elias Lönnrot | |
 | |
| Született | 1802. április 9. Sammatti |
| Elhunyt | 1884. március 19. (81 évesen) Sammatti |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Maria Piponius |
| Foglalkozása | néprajzkutató, botanikus, filológus |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Elias Lönnrot témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Elias Lönnrot (Sammatti, 1802. április 9. – Sammatti, 1884. március 19.) több népdalgyűjtő segítségével 1828-1849 között gyűjtötte össze a népmeseszerű anyagot, és állította össze belőle a Kalevalát. Botanikusként az első finn nyelvű szakmunka szerzője. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Lönnrot”.
Tanulmányai
Orvostant tanult a Turkui Tudományos Akadémián. A turkui nagy tűzvészben a fél várossal együtt az egyetem is elpusztult, így a diplomát Helsinkiben szerezte meg 1832-ben.
Korai orvosi karrierje
Kerületi orvosi állást kapott Kajaaniban Észak-Finnországban, ahol ebben az időben nagy éhínség volt. Ez késztette az előző orvost lemondásra, így juthatott a pályakezdő orvos ebbe a pozícióba. A több éven át rossz termés hatalmas veszteségeket okozott a lakosságban és az állatállományban. Lönnrot írt az államnak, gyógyszer helyett élelmiszert kérve. Ő volt az egyetlen orvos a kerület több mint 4000 lakosára, egy olyan időszakban, amikor az nagyon kevés orvos volt, a gyógyszerek pedig túl drágák az emberek anyagi helyzetéhez képest, akik jobban megbíztak a falusi gyógyítókban, helyi kuruzslókban.
Nyelvészeti munkássága
Az igazi szenvedélye anyanyelve, a finn nyelv volt. 1827-ben kezdett a korai finn nyelvről írni és népmeséket gyűjteni a vidéki emberektől. Lönnrot gyakran hosszabb időre elhagyta az orvosi rendelőjét. A finn vidéken, Lappföldön és az orosz Karélia szomszédos területein tett nagyobb utazásokat, és keresett pártfogókat a gyűjtéshez. Könyvek sorozata bizonyítja erőfeszítéseinek eredményességét: Kantele, 1829-1831 (a kantele hagyományos finn népi hangszer); Ős-Kalevala, 1833; Régi-Kalevala , 1835-1836; Kanteletar , 1840; Sananlaskuja, 1842 (Példabeszédek); Új-Kalevala (a Kalevala bővített második kiadása) , 1849 ; Finsk-Svenskt Lexikon, 1866-1880 (finn-svéd szótár).
A Kalevala
Az első változatot 1835-ben adta közre, a végleges formát pedig 1849-ben. Lönnrot munkája nemcsak a finn irodalomra, hanem az egész világirodalomra igen nagy hatással volt.
A Kalevala pogány ősidőkből származó dalai, versei a nép ajkán éltek, közel egy évezreden keresztül. Epikus, ritus/ ünnepi; sirató; népdal /szánvers; szólás; találós kérdés; eredet runo; sámán/ táltos runo; kalandozás; harc és más ötvöződik eggyé. Mai formája 50 énekből, közel 23 000 sorból áll. Versformája rokon a magyar ősi nyolcassal. A verselést a bőven alkalmazott alliteráció és a laza rímelés jellemzi. Formáját, szerkezetét tekintve nem igazi eposz, hiszen nincs főhőse, cselekménye pedig rendkívül szerteágazó. Vejnemöjnen - sámán-dalnok; Ilmarinen - kovács, a szampót és a kantelét készítette. Helyettesíthetik egymást.[3] Lemminkaeinent a paivölaei lakomán ölik meg. Anyja nem tudja életre hozni. Ő óva inti az utódokat, ne essenek bűnbe,kíméljék az ártatlanokat. (Keresztény erkölcsiség!)[4] Az első teljes magyar fordítást (német nyelvből) Barna Ferdinánd (1871) készítette. Az első, a finn eredetiből készült teljes fordítás Vikár Béla (1909) kitűnő munkája, a modern fordítás Nagy Kálmán (1971); Rácz István (1976); Szente Imre (1987) műve. A Kalevalából Ortutay Gyula válogatásában, Képes Géza rész-fordításaival Kazimir Károly rendezett színi előadást a Thália Színházban. Finnországban is sikert arattak vele. „Emberméretűvé kell változtatnunk a felnagyított hősöket. A 700 éves Vejnemöjnen egyszerű idős ember... A derű, a tisztaság, az időtlenség veszi körül és jellemzi.”[5]
Főbb művei
- De Väinämöine, priscorum Fennorum numine. Disszertáció 1827.
- Kantele taikka Suomen Kansan sekä Wanhoja että Nykysempiä Runoja ja Lauluja. 1829–1831 (négy kötet).
- Lemminkäinen, Väinämöinen, Naimakansan virsiä. 1833
- Runokokous Väinämöisestä. 1834
- Kalewala, taikka Wanhoja Karjalan Runoja Suomen kansan muinoisista ajoista. 1835–1846 (két kötet)
- Kanteletar taikka Suomen Kansan Vanhoja Lauluja ja Virsiä. 1840–1841 (három kötet)
- Suomen Kansan Sananlaskuja. 1842
- Suomen Kansan Arvoituksia. 1845
- Kalevala. 1849
- Suomen kansan muinaisia loitsurunoja. 1880
- Turo, kuun ja auringon pelastaja. 1881
Magyarul
- Kalevala. Szemelvények a karjalai-finn nép eposzából; az Elias Lönnrot szerkesztette Kalevala alapján összeáll., bev. Otto Kuusinen, ford. Vikár Béla; Hungária, Bp., 1950
- A Régi Kalevala előszava / Vanhan Kalevalan esipuhe; ford. Kovács Magdolna, Hazafias Népfront–Akadémiai, Bp. 1985
Jegyzetek
- ↑ a b c Kansallisbiografia (finn nyelven). Finnish Literature Society. (Hozzáférés: 2022. július 19.)
- ↑ Helsingin Sanomat (finn nyelven). Sanoma Media Finland, 1993. december 3.
- ↑ Martti Haavio (1899-1973)ISBN 963 281 002 3 28. o.
- ↑ Keresztény motívumok és regetémák ISBN 963 281 002 3 35-6. o.
- ↑ Kazimir Károly: Világirodalom a Körszínházban / Kalevala és Az elveszett paradicsom 121. o.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Elias Lönnrot című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- Kai Laitinen: A finn irodalom története ISBN 963 281 002 3 Ford.: Jávorszky Béla, 1981. Gondolat. Bp. Zrínyi Nyomda
- Satu Apo: A finn népköltészet / Elias Lönnrot és a Kalevala (Matti Kuusi: Finnország irodalma I. alapján)
- Kazimir Károly: Világirodalom a Körszínházban, 1975. ISBN 963 15 0446 8, Szépirodalmi Kiadó
- MEK: Hegedüs Géza: Világirodalmi arcképcsarnok - Elias Lönnrot (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 24.)
