Eleonore Denuelle de la Plaigne

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Eleonore Denuelle de la Plaigne
(Éléonore Denuelle de La Plaigne)
Eléonore Denuelle de La Plaigne (François Gérard festménye)
Eléonore Denuelle de La Plaigne (François Gérard festménye)
Született 1787. szeptember 13.[1][2]
Párizs
Elhunyt 1868. január 30. (80 évesen)[3]
Párizs
Állampolgársága francia
Házastársa
  • Pierre Philippe Augier de La Sauzaye
  • Karl August von Luxburg
Élettársa I. Napóleon
Gyermekei Charles Léon
Foglalkozása udvarhölgy
Sírhelye Père-Lachaise temető (41)
A Wikimédia Commons tartalmaz Eleonore Denuelle de la Plaigne témájú médiaállományokat.

Eléonore Louise Catherine Denuelle de la Plaigne (Párizs, 1787. szeptember 13.Párizs, 1868. január 30.), udvarhölgy, I. Napóleon francia császár szeretője.

Élete[szerkesztés]

Párizsban, a Poissonnière utcában született, s szeptember 14-én keresztelték a Saint-Eustache templomban(wd). Középosztálybeli polgári család gyermeke. Apja, Dominique Denuelle de La Plaigne (1748–1821)[4] párizsi polgár, királyi Erdő- és vízmester (Maître particulier des Eaux et forêts), valamint a király borszállítója, anyja, Françoise-Charlotte-Eléonore Sophie Couprie (1767–1850) a nápolyi királyi követ főkomornyikjának leánya volt. Keresztszülei is hasonló vagyon- és jogállású családból kerültek ki: keresztapja, Louis-François Mahé de la Bourdonnais, a királyi vadászatok testületének hadnagya, keresztanyja pedig Catherine Brunet de Mont-Louis, a Palais-Royal aukciós ház igazgatójának leánya volt.[5]

A forradalom kitörése után az apa elvesztette hivatalát, a család a tartalékaiból volt kénytelen élni. Később, mint royalistát feleségével együtt be is börtönözték, mindketten 1794. augusztus 24-én szabadultak.

Eléonore a Saint-Germain-en-Laye-ben található magánintézetben tanult, mely Jeanne-Louise-Henriette Campan(wd) nevelőintézete volt, s itt ismerkedett meg Bonaparte tábornok testvéreivel és unokahúgaival.

1805. január 15-én, 18 évesen feleségül ment Jean-Honoré-François Revel kétgyermekes özvegyemberhez, aki a 15. dragonyosezred kapitányának mondta magát. Két hónappal később a férjről kiderült, hogy kalandor és szélhámos. Csalás miatt letartóztatták és két év börtönre ítélték. Válásukat 1806. április 29-én hirdették ki.

Eléonore ekkor Madame Campan és egykori tanítványa, Caroline Murat (Bonaparte legfiatalabb húga) segítségével Chantilly-ban egy nehéz helyzetben lévő fiatal nők számára fenntartott panzióban lelt menedéket, majd Caroline, aki ekkor már Joachim Murat, a majdani (1808-tól) nápolyi király felesége volt, felolvasóként udvarába vette. Bemutatta Napóleonnak, aki 1806 februárjától rendszeresen fogadta Éléonore-t a Tuileriákban, illetve Neuillyben (Murat kastélyában), ahol egy önálló lakrészben helyezte el.

Éléonore 1806. december 19-én fiúgyermeknek adott életet. A gyermek születésével Napóleon – aki 1806. december 30-án, Pultuskban kapott hírt fiáról – meggyőződött róla, hogy nemzőképes. A gyermek a Charles Léon(wd) nevet kapta, és hasonlított apjára. Az uralkodó nemesi címet adományozott neki, azaz elismerte saját fiaként, s így ő lett León grófja, valamint Napóleon első természetes gyermeke. A törvénytelen gyermek létezéséről Joséphine császárné is tudott. Eléonore Denuelle de La Plaigne soha többé nem találkozott a császárral. Akkor sem fogadta őt, amikor a Château de Fontainebleau-ba érkezett.

Napóleon azonban 1808-ban hozzásegítette, hogy Eléonore hozzámehessen a 15. gyalogezred fiatal hadnagyához, Pierre-Philippe Augier of Sauzay-hoz. Az esküvőt 1808. február 4-én Párizsban, a 10. kerületi városházán kötötték, s Éléonore-nak ezzel meg is szakadt minden kapcsolata a császárral. Az uralkodó szép apanázst fizetett számára, hogy közös gyermekük minél nagyobb kényelemben élhessen. Eléonore és újdonsült férje az esküvői ceremónia után Spanyolországba látogatott, ám hamarosan visszatért Franciaországba. A férjet, aki Soult marsall hadsegédje volt, a 7. vértes ezredhez osztották be. Részt vett az oroszországi hadjáratban. A Berezinai csatában 1812. november 28-án eltűnt.

A megözvegyült Eléonore a Madame Campan internátusában megismert volt iskolatársához, Stéphanie de Beauharnais-hoz fordult, aki ekkor Baden nagyhercegnőjeként meghívta Mannheimi udvarába.

Éléonore 1814. május 23-án feleségül ment Charles-Auguste-Emile-Louis de Luxbourg grófhoz, akit a badeni udvari színház nagyhercegi intendánsává neveztek ki, s akivel 35 évig éltek együtt. Éléonore 1849. szeptember 1-jén ismét megözvegyült, még 19 évig élt, s ebben az időszakban Párizs és Mannheim között osztotta meg életét.

Eléonore 1868-ban, 81 esztendősen követte férjét. Sírja a Père-Lachaise temetőben található.

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Éléonore Denuelle de La Plaigne című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]