Chantilly (Oise)
Chantilly | |||
![]() | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Megye | Oise | ||
INSEE-kód | 60141 | ||
Irányítószám | 60500 | ||
Testvérvárosok | Lista
| ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 10 950 fő (2019. jan. 1.)[1] +/- | ||
Népsűrűség | 676,34 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 56 m | ||
Terület | 16,19 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 49° 11′ 13″, k. h. 2° 27′ 39″Koordináták: é. sz. 49° 11′ 13″, k. h. 2° 27′ 39″ | |||
![]() | |||
Chantilly weboldala | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Chantilly témájú médiaállományokat. |
Chantilly település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 10 950 fő (2019. január 1.).[1] +/- Chantilly Saint-Maximin, Avilly-Saint-Léonard, Coye-la-Forêt, Gouvieux, Lamorlaye, Orry-la-Ville, Pontarmé és Vineuil-Saint-Firmin községekkel határos.
Története[szerkesztés]
A 17. és 18. században híresek voltak varrott csipkéi. A francia forradalom következtében tönkre ment csipkeipar a 19. században ismét föllendült. 1834-től a chantilly mezőn (La Pélouse) sokak által látogatott lóversenyeket tartottak. Chantilly híres arról a pompás kastélyról és gyönyörű parkról, amely a Montmorency hercegeké, 1632-től a Condé családé, azt követően pedig 1830-tól az Aumale hercegeké volt. A fejedelmi kastélyt a forradalomban lerombolták. 1814-ben azonban megkezdték újjáépítését, amelyet Aumale hercege 1872 után némileg módosított tervek szerint befejeztetett és egy nagy könyvtárral szerelt föl, melyet művészeti kincsekkel látott el; 1886-ban pedig halála esetére az Institut de France-nak ajándékozott.
Ismert szülöttjei[szerkesztés]
- Anne de Montmorency (1492–1567) diplomata, katona
- Alfred Aston (1912–2003) labdarúgó, edző
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
Közlekedése[szerkesztés]
A település vasútállomása a Gare de Chantilly - Gouvieux, melyet a Párizs-Lille-vasútvonal érint.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Chantilly, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
További információk[szerkesztés]
|