Eilif Peterssen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eilif Peterssen
Önarcképe (1846)
Önarcképe (1846)
Született1852. szeptember 4.[1][2][3][4][5]
Christiania
Elhunyt1928. december 29. (76 évesen)[1][2][3][4][5]
Lysaker[6]
Állampolgárságanorvég
HázastársaNicoline Peterssen (1879. szeptember 21. – 1882. március 26.)
Foglalkozásafestőművész
Iskolái
Kitüntetései
  • Knight 1st Class of the Order of the Polar Star[7]
  • Knight of the Order of St. Olav‎ (1887)[7]
  • Commander of the Order of St. Olav‎ (1905)[7]
A Wikimédia Commons tartalmaz Eilif Peterssen témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Hjalmar Eilif Emmanuel Peterssen (Christiania, 1852. szeptember 4.Lysaker(wd), Bærum község, 1928. december 29.) norvég tájkép- és arcképfestő.

Pályafutása[szerkesztés]

Művészetek szerető családban született. A tehetségesen rajzoló fiút a szülein kívül Peter Christen Asbjørnsen(wd) író, népmesegyűjtő, és Hans Gude támogatták. 1869-ben norvég újságokban jelentek meg rajzai. 1868–1871 között középkori norvég pecséteket rajzolt egy történelmi kiadványba. Ezzel egyidőben Johan Fredrik Eckersberg tanítványa volt egy évig. Mestere halála után Knud Bergsliennél és Morten Müllernél folytatta a festést az Eckersberg festőiskolában. 1871 tavaszán rövid ideig a Királyi Dán Képzőművészeti Akadémiát látogatta. Kristian Zahrtmann(wd), Carl Heinrich Bloch és Wilhelm Marstrand ismertették meg vele a dán történelmi festészetet.

Ősszel Karlsruhéban Hans Gude, Karl Friedrich Lessing történelmi festő és Wilhelm Riefstahl(wd) tanítványa volt a város képzőművészeti akadémiáján.

II. Keresztély dán király aláírja Torben Oxe halálos ítéletét

1873-ban Münchenbe utazott, mert történelmi képeket akart festeni. A Képzőművészeti Akadémián Wilhelm von Diez(wd) volt a tanára. Peterssen 1874–76-ban festette meg a norvég történelmi festészet fő művét, II. Keresztély dán király aláírja Torben Oxe halálos ítéletét.

1875-ben Velencében tanulmányozta a régi mesterek képeit. A festés mellett Harriet Backert, Kitty Kiellandot és Asta Nørregaardot(wd) tanította.

1875 és 1878 között festette meg Hans Heyerdahl(wd), Harriet Backer, Henrik Ibsen, és Johan Svendsen portréját. 1879-ben visszatért Norvégiába, és oltárképeket festett norvég templomoknak.

1883-ig Olaszországban alkotott, ekkor Peder Severin Krøyer volt a példaképe. A francia impresszionizmus is hatott rá, később pedig a romantika. 1891-ben megfestette Edvard Grieg, 1895-ben Henrik Ibsen portréját. A zsűri tagja volt az 1885-ös világkiállításon, és az 1889-es párizsi világkiállításon.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 24.)
  2. a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Kunstindeks Danmark (dán és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b KulturNav (angol, bokmål norvég, svéd, finn, dán és észt nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Norsk kunstnerleksikon (norvég, bokmål norvég és nynorsk norvég nyelven). Store norske leksikon. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Catalog of the German National Library (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 10.)
  7. a b c Norsk kunstnerleksikon (norvég, bokmål norvég és nynorsk norvég nyelven). Store norske leksikon

Források[szerkesztés]

  • Leif Østby: Eilif Peterssen. Norsk Kunstner Leksikon, 2014. (Hozzáférés: 2023. december 13.)
  • Eilif Peterssen. Store Norske Leksikon. (Hozzáférés: 2023. december 13.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Skageni festők