Karl Friedrich Lessing

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Karl Friedrich Lessing
Carl Friedrich Lessing.jpg
Született 1808. február 15.[1][2][3][4][5][6][7]
Elhunyt

Karlsruhe[10][11]
Állampolgársága német
Gyermekei
  • Otto Lessing
  • Konrad Lessing
Foglalkozása
  • művész
  • festőművész
Tisztség múzeumigazgató
Iskolái Prussian Academy of Arts
Kitüntetései
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • Bavarian Maximilian Order for Science and Art (1853)
Sírhely Hauptfriedhof Karlsruhe
A Wikimédia Commons tartalmaz Karl Friedrich Lessing témájú médiaállományokat.

Karl Friedrich Lessing (néhol Carl) (Breslau, 1808. február 15.Karlsruhe, 1880. június 5.[12] ) német festő. Karl Friedrich Lessing nagyapja és Gotthold Ephraim Lessing testvérek voltak.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei építésznek szánták, de ő a festészethez érzett hajlamot. Berlinben Röselnél és Dählingnél tájképfestést tanult, azután Schadownak lett tanítványa. Düsseldorfban telepedett le, ahol a műterme csakhamar számos tanítványt egyesített. Történeti és tájképfestő volt s mind a két tekintetben korszakalkotó a német festészet történetében. Történeti képei vezették be a történeti-politikai elemet a német festészetbe.

Művei[szerkesztés]

Első nagyobb műve, a Rőtszakállú Frigyes császár az ikoniumi csatában (1829) című képe után a Rabló és gyermeke, még a Búsuló királyi pár című képeivel eleget tett a düsseldorfi iskola érzelgős romantikájának és az egyház és állam küzdelmeit kezdte ábrázolni hosszú sorozatban, a legnagyobb komolysággal, becsületes realista törekvéssel, nagy sokszor félénk gonddal. Ezen képei: Huszita prédikáció (1834); Ezzelin a barátok előtt; Paschalis pápa elfogása V. Henrik császár által (1840); V. Henrik a Prüfening kolostor előtt (1844); Husz a konstanzi zsinaton (1842, Städel-múzeum, Frankfurt); Husz kivégeztetése (1851); A pápai bulla elégetése Wittenberg kapuja előtt (1853); Luther tételei; Luther és Eck vitatkozása. Mint tájfestő eleinte komor, melankolikus hangulathoz illő alakok által különösen kiemelt. Így például a Kolostor-udvar télen című képen a temetés fokozza a természet vigasztalan hangulatát. Megismerkedvén a rajnai vidékkel, a természet realisztikus ábrázolására törekszik, a romantikus motívumokat elhagyta. A természetnek most is nem a derűs, hanem komoly oldala foglalkoztatja: hegyszakadékok, erdők, vihar, felhők. Az alakokat többnyire a harmincéves háború korából vette. A legkitűnőbbek: Tájkép, tűzvész okozta romokkal (1835); Az ezeréves tölgyfa (1837); Tölgyfaerdő (1839); Esti táj a Mosel partján; Az égő kolostor; Landsknechtek védelmeznek egy magaslatot; Erdős hegyszakadék stb.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 4.)
  2. a b Carl Friedrich Lessing
  3. a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven), 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 16.)
  9. Web umenia (szlovák, cseh és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. január 1.)
  11. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Лессинг Карл Фридрих, 2015. szeptember 28.
  12. Der Große Brockhaus (11. köttet, 339. o.), Lipcse, 1932

Forrás[szerkesztés]