Dukkon Ágnes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dukkon Ágnes
Született1949. november 11. (74 éves)[1]
Győrszemere[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • irodalomtörténész
  • szlavista
  • egyetemi oktató
Tudományos pályafutása
Szakterület
Tudományos fokozattudományok doktora (legfrissebb érték, 2004, irodalom, Magyar Tudományos Akadémia)[3]
Munkahelyek
ELTE Szláv és Balti Filológiai Intézetprofessor emeritus
Hatással voltak rá
Sablon • Wikidata • Segítség

Dukkon Ágnes (Győrszemere, 1949. november 11. –) irodalomtörténész, szlavista, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora. Kutatási területe az európai és magyar kalendáriumok, valamint a 19. századi orosz irodalom, különösen Belinszkij, Gogol és Dosztojevszkij életműve. A Magyar Tudományos Akadémia doktora (2004).[4]

Tanulmányok[szerkesztés]

Ménfőcsanakon[5] érettségizett 1968-ban, majd 1973-ban magyar nyelv és irodalom – orosz nyelv és irodalom szakon szerzett diplomát az ELTE-n, ahol az Eötvös József Kollégium tagja volt. Egyetemi évei alatt bekapcsolódott a Studium Generale tehetséggondozó mozgalomba, orosz nyelvet és magyar irodalmat tanított felvételire készülő középiskolás diákoknak, nyári táborok szervezésében vállalt feladatot.

Oktatás[szerkesztés]

Egy tanévet tanított a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban, három tanévet a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Orosz tanszékén (1974–77). Egyetemi doktori fokozatot szerzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán régi magyar irodalomból 1975-ben.[6] 1977 óta Budapesten dolgozik, kezdetben a 2003-ban megszűnt (integrálódott) ELTE Tanárképző Főiskolai kar oktatójaként. 1993-tól két évig a kar tudományos és külügyi főigazgatóhelyettese, a következő tizenkét évben az Irodalomtudományi Tanszék vezetője, mely feladatot az integrálódás után 2008-ig az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet munkatársaként lát el. 2008-tól a Szláv és Balti Filológiai Intézet Orosz Nyelvi és Irodalmi tanszékének egyetemi tanára, 2013 óta ugyanott professor emeritus. Az orosz irodalom és kultúra Kelet és Nyugat vonzásában doktori programnak megalakulása óta témavezetője és oktatója. 1980–1982-ben magyar nyelvi lektorként dolgozott Krakkóban, a Jagiello Egyetem Orientalisztikai Tanszékén,[7] 2006–2007-ben pedig vendégprofesszor a Bécsi Egyetemen,[8] ahol szemináriumokat és előadásokat tartott régi magyar irodalomból.

Kutatás[szerkesztés]

Kandidátusi fokozatát 1990-ben szerezte meg orosz irodalomból, habilitációjára az ELTE Bölcsészettudományi Karán került sor 1999-ben szintén 19. századi orosz irodalom témaköréből. 2004-ben lett az MTA doktora, a régi magyarországi kalendáriumok történetéről írott könyvével nyerte el a doktori címet. Kutatási témái két szakterülethez kötődnek: a régi magyar irodalom reneszánsz és barokk korszakához, ezen belül Tótfalusi Kis Miklós életművének és a kora újkori magyar és európai kalendáriumoknak a tanulmányozásához. Az ELTE Bölcsészkaron a régi magyar irodalom szakszeminárium[9] első éves hallgatójaként kapcsolódott be a Klaniczay Tibor által az MTA Irodalomtudományi Intézetében létrehozott Reneszánsz és barokk kutatócsoport munkájába, mely végigkíséri egész pályafutását. Az Intézet neves kutatói, Hopp Lajos és Tarnai Andor biztatására folytatta a régi kalendáriumok kutatását, mely témából jelentős publikációkat közölt, a magyaron kívül német, angol, lengyel és francia nyelven. A másik terület a 19. századi orosz irodalom, elsősorban Tyutcsev, Puskin, Gogol, Tolsztoj és Dosztojevszkij életművének bizonyos témái, valamint komparatisztika és magyar–orosz irodalmi kapcsolatok a 19–20. században. Ez a kutatási irány is az egyetemi években körvonalazódott: Zöldhelyi Zsuzsa összehasonlító irodalmi szakszemináriumából jött létre az a munkacsoport, amely az orosz irodalom magyar fogadtatását tanulmányozta a kezdetektől 1944-ig, s négy kötetben, 1983-tól 1994-ig adta közre a dokumentumokat Zöldhelyi Zsuzsa szerkesztésében. Az orosz vallásfilozófia tanulmányozása (V. Szolovjov életműve), filozófia és irodalom kapcsolatainak kutatása szintén tudományos érdeklődése homlokterében áll, e témakörökből publikációi a moszkvai (ИМЛИ РАН) és szentpétervári (ИРЛИ РАН) akadémiai intézet kiadványaiban jelentek meg. A Moszkvai Világirodalmi Intézet nemzetközi hírű professzorai, Szergej Georgijevics Bocsarov és Jurij Vlagyimirovics Mann szakmai konzultációi az 1980-as évek közepétől a Belinszkij, Dosztojevszkij és Gogol művészetével kapcsolatos kutatásokat segítették, de más külföldi intézmények, így a krakkói, varsói és wrocłavi egyetemek szlavista munkatársaival is folyamatos együttműködés alakult ki. Rendszeresen szerepel nemzetközi irodalomtudományi és szlavisztikai konferenciákon, egyebek közt Cambridge-ben, Párizsban, Rómában, Zürichben, Jénában, Granadában, Moszkvában, Szentpéterváron, Varsóban, Krakkóban, Szófiában, valamint az ohridi és belgrádi Nemzetközi Szlavisztikai kongresszusokon is tartott előadásokat. Tagja a Nemzetközi Dosztojevszkij Társaságnak.[10] A kalendáriumkutatásban elsősorban német szellemi műhelyekkel tartja a kapcsolatot, az 1990-es évek végétől a brémai egyetem Presseforschung kutatócsoportjával, majd később a zürichi és jénai egyetem munkatársaival, utóbbi esetben a Klaus-Dieter Herbst által szervezett konferenciák résztvevőjeként.

Szakmai, közéleti tevékenység[szerkesztés]

Több szakmai és tudományos testület és társaság – Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, Magyar Akkreditációs Bizottság, Modern Filológiai Társaság Recepciótörténeti Szakosztálya, MTA Művelődéstörténeti Bizottsága, Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma – munkájában vett és vesz részt. Szerkesztőbizottsági tagja a Humanity space/Гуманитарное пространство évkönyveknek (Москва 2012–2016) és a Slavica Wratislaviensia folyóiratnak. Tagja és tisztségviselője az Eötvös Collegium Baráti Körének.

Kitüntetései[szerkesztés]

  • 1989 az Eötvös Collegiumért emlékérem
  • 1991 Trefort Ágoston Emléklap kimagasló egyetemi tevékenységért
  • 1993 Elismerő oklevél a XXI. OTDK Humán tudományok szekciójában konzulensi tanári munkáért
  • 2014 Az Év Ruszistájának járó Lihacsov-emlékplakett[11]

Könyvei[szerkesztés]

Monográfiák, tankönyvek[szerkesztés]

  • Arcok és álarcok. Dosztojevszkij és Belinszkij, Tankönyvkiadó, 1992, 250 p. (ISBN 9631843289)
  • Az orosz irodalom története a kezdetektől 1940-ig Szerk. Zöldhelyi Zsuzsa, Társszerző:Ferincz István, Hetényi Zsuzsa, Szilárd Léna, Tétényi Mária, Zöldhelyi Zsuzsa. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1997, 347 p. (ISBN 9631883922)
  • Régi magyarországi kalendáriumok európai háttérben. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2003, 231 p. (ISBN 9634635865)
  • Az Aranykortól az Ezüstkorig. Fejezetek az orosz kritika és irodalomtudomány történetéből, Protea Kiadó, Budapest, 2014, 283 p. (ISBN 9789638863850)
  • A veszélyes szépség útjain. Eszmék, témák, kapcsolatok a klasszikus orosz irodalom világában. L’Harmattan Kiadó – Uránia Ismeretterjesztő Társulat, Budapest, 2021, 340 p. (ISBN 9789634147022)[12]

Szövegkiadások[szerkesztés]

  • D. Zöldhelyi Zsuzsa–Bergné Török Éva–Dukkon Ágnes–Légrády Viktor: Orosz írók magyar szemmel I. Az orosz irodalom magyar fogadtatásának válogatott dokumentumai a kezdetektől 1919-ig. Szerk. D. Zöldhelyi Zsuzsa, Tankönyvkiadó, Budapest, 1983. (ISBN 9631769445)
  • Dukkon Ágnes (szerk.): Orosz írók magyar szemmel III.  Az orosz irodalom magyar fogadtatásának válogatott dokumentumai 1920-tól 1944-ig. Tankönyvkiadó, Budapest, 1989, 680 p. (ISBN 9631820521)
  • Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála. Szergij atya. Matúra Klasszikusok. Szöveggondozás, jegyzetek, kísérő tanulmányok, tárgyi magyarázatok, képek válogatása: Dukkon Ágnes, Ikon Kiadó, 1992. (ISBN 9637948708)
  • F. M. Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés. Matúra Klasszikusok. Szöveggondozás, jegyzetek, kísérő tanulmányok, tárgyi magyarázatok, képek válogatása Dukkon Ágnes, Raabe Klett Kiadó, 1998. ISBN 9638582820

Recenziók[szerkesztés]

  • Ю. Гусев: Русская литература в Венгрии. Агнеш Дуккон „Лица и маски. Достоевский и Белинский".(Arcok és álarcok. Dosztojevszkij és Belinszkij), Tankönyvkiadó, 1992. In: Вопросы литературы, 1995, вып. IV. стр. 369–372.
  • Bitskey István: Dukkon Ágnes, Régi magyarországi kalendáriumok európai háttérben,  Irodalomtörténeti Közlemények, 2004/5-6, 763–767. p.
  • Juliane Brandt: Dukkon Ágnes: Régi magyarországi kalendáriumok európai háttérben. Südostdeutsche Vierteiljahresblätter (ISSN: 0562-5297) 54: (4) pp. 424–426. (2005)
  • Józsa György Zoltán: Dukkon Ágnes Az Aranykortól az Ezüstkorig. Fejezetek az orosz irodalomkritika és irodalomtudomány történetéből. [From the Golden Age to the Silver Age. Chapters from the History of Russian Criticism and Literary Science.] Budapest, 2014, Protea, p. 282. In: STUDIA SLAVICA ACADEMIAE SCIENTIARUM HUNGARICAE (ISSN: 0039-3363) (eISSN: 1588-290X) LXI: (1) pp. 236-237. (2016) (angolul)
  • Balogh Csaba: Szellemi erőterek és kisugárzások. Dukkon Ágnes: A veszélyes szépség útjain. Eszmék, témák, kapcsolatok a klasszikus orosz irodalom világában. Magyar Művészet, X. évf. 1. szám 2022/1, 97–102. ISSN 2064-3799
  • Диана Комяти: Пути ужасной красоты – идеи, темы, взаимосвязи в мире классической литературы. SlavVaria 1/2022. 305–309, DOI:10.15170/SV.1/2022.305

Források[szerkesztés]

  • Nők a magyar tudományban.[b 1]
  • Búcsú a művészetben. Kelet és nyugat az irodalomban.[b 2]
  • Hetvenhét jeles hetvenes[b 3]
  • Laudáció a Lihacsov-emlékplakett átadásakor[b 4]
  • Megadatott, hogy azt csinálhattam, amire alkalmas vagyok[b 5]
  • Dr. Dukkon Agnes az ELTE BTK Szláv és Balti Filológiai Intézet honlapján[b 6]
  • Publikációs listája a Magyar Tudományos Művek Tárában[13]

Bibliográfiai adatok[szerkesztés]

  1. ↑ szerk.: Balogh Margit, Palasik Mária: Nők a magyar tudományban. Budapest: Napvilág Kiadó, 202–203. o. (2010.). ISBN 978-963-9697-54-6 
  2. ↑ Hetényi Zsuzsa–Gaál Xénia. A búcsú a művészetben: Kelet és Nyugat az irodalomban – születésnapi tanulmánykötet Dukkon Ágnes tiszteletére. Budapest: ELTE BTK (2014). ISBN 978-963-284-533-3 
  3. ↑ Dukkon Ágnes (2019.). „Hetvenhét jeles hetvenes”. Napút XXI. (1.), 132–135. o, Kiadó: Cédrus Művészeti Alapítvány. ISSN 1419-4082.  
  4. ↑ Szőke Katalin: Dukkon Ágnes köszöntése, 2014. (Hozzáférés: 2023. március 2.)
  5. ↑ Koncz Virág: „Megadatott, hogy azt csinálhattam, amire alkalmas vagyok”. www.elte.hu, 2019. (Hozzáférés: 2023. március 2.)
  6. ↑ Dr. Dukkon Ágnes professzor emeritus. szlav.elte.hu. (Hozzáférés: 2023. február 27.)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b https://szlav.elte.hu/content/dr-dukkon-agnes-professzor-emeritus.t.2055?m=1034
  2. ↑ a b https://mta.hu/koztestuleti_tagok?PersonId=10681
  3. ↑ https://doktori.hu/index.php?menuid=192&sz_ID=6132&lang=EN
  4. ↑ Dukkon Ágnes - ODT Személyi adatlap (magyar nyelven). doktori.hu. (Hozzáférés: 2023. február 27.)
  5. ↑ Iskolatörténet | psamk.edu.hu. psamk.edu.hu. (Hozzáférés: 2023. február 27.)
  6. ↑ A hivatástudat, a népművelés és a történelemszemlélet kérdései Tótfalusi Kis Miklós életművében
  7. ↑ Uniwersytet Jagielloński, Katedra Orientalistyki
  8. ↑ Universität Wien, EVSL, Institut für Finno-Ugristik
  9. ↑ Tolnai Gábor professzor szakszemináriuma 1968–1972 között
  10. ↑ International Dostoevsky Society
  11. ↑ Aranykortól az Ezüstkorig. Fejezetek az orosz kritika és irodalomtudomány történetéből (Protea Kiadó, 2014) című könyv elismeréseként
  12. ↑ A veszélyes szépség útjain (magyar nyelven). harmattan.hu. (Hozzáférés: 2023. február 27.)
  13. ↑ Magyar Tudományos Művek Tára. m2.mtmt.hu. (Hozzáférés: 2023. december 2.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dukkon_Ágnes&oldid=26659812”