Dombi József (művészettörténész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Dombi József (Budapest, 1910 – Budapest, 1990) tanár, művészettörténész.

Tanulmányai[szerkesztés]

Tanulmányait a Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen történelem-földrajz szakos tanári diplomát szerzett Gerevich Tibor professzor tanársegédjeként és doktorált Perugia (Perusia) ókori történetéből.

1933-34-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt, ahol számos képzőművésszel került jó kapcsolatba (Aba-Novák Vilmos, Molnár C. Pál, Jeges Ernő - az ún. római iskola).

Munkássága[szerkesztés]

Hazatérte után Budapest Székesfőváros Népművelési Intézeténél került alkalmazásba, mint titkár, számos utazást tett Itáliában.

A második világháború után a Népművelésnél folytatta munkáját és óraadó tanárként is dolgozott.

1948-ban állásából elbocsátották, sokáig munkanélküli volt, majd az Eötvös Gimnáziumban taníthatott 1953-ig.

1953-tól az újonnan létesült Csepeli Jedlik Ányos Gimnázium tanára lett, 1958-tól az Apáczai Csere János Gimnázium vezető tanára.

Művei[szerkesztés]

Az 1950-es években kezdte el írni Művészettörténet című tankönyvét a középiskolások számára, amely először 1957-ben jelent meg és több kiadást ért meg.

Jelentős igény lett 1959 után útikönyvek kiadására, melyeket a Panoráma Könyvkiadó jelentetett meg. Dombi József kezdetben lektorként és fejezetíróként működött közre Fajth Tibor Itália című könyvénél, később társszerzővé vált. Nápoly című útikönyve később jelent meg.

Önálló munkája még a Múzeumok - Remekművek című képzőművészeti könyv, mely abban az időben még fekete-fehérben jelent meg.

1954-től haláláig a Budapesti Olasz Kultúrintézetben heti egy alkalommal - a hallgatók számára ingyenes - vetítettképes előadássorozatokat tartott az olasz művészetről magyar nyelven.

1966-tól 1974-ben történt nyugdíjazásáig a Budapesti Kirakatrendező és Dekoratőr Iskola igazgatója volt, ahol számtalan képzőművész dolgozott tanárként vagy tanult diákként, aki diákéveit követően vált művésszé.