Dinocrocuta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dinocrocuta
Evolúciós időszak: Középső - késő miocén
A Dinocrocuta gigantea rekonstrukciója
A Dinocrocuta gigantea rekonstrukciója
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Család: Percrocutidae
Werdelin & Solounias, 1991
Nem: Dinocrocuta
Schmidt-Kittler, 1975
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Dinocrocuta témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Dinocrocuta témájú kategóriát.

A Dinocrocuta az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a fosszilis Percrocutidae családjába tartozó nem.

Előfordulásuk[szerkesztés]

A Dinocrocuta-fajok előfordulási területe magába foglalta Eurázsia legnagyobb részét, valamint Afrika egyes térségeit is. Ezek az állatok a miocén kor középső és késő szakaszaiban léteztek. A D. gigantea Spanyolországtól egészen Kína középső részéig élt;[1][2][3] feltételezések szerint a D. senyureki Tibetből származott, míg a D. algeriensis Észak-Afrikában fordult elő.[4]

Megjelenésük[szerkesztés]

Első ránézésre ezek az állatok óriás hiénákra (Hyaenidae) hasonlítanak, azonban csak távolabbi rokonaik azoknak; a hasonlóság a konvergens evolúció eredménye. Eme fosszilis emlősnemből a D. gigantea volt a legnagyobb; ennek a fej-testhossza 1,9 méter, marmagassága 1,3 méter és koponyahossza 43 centiméter volt;[5] testtömegét 380 kilogrammra becsülték, azonban meglehet, hogy ez egy eltúlzott érték.[6] A holotípust, amely kisebb méretű, csak 200 kilogrammosra becsülték;[7] így a legnagyobbak is körülbelül, csak 300 kilogrammosak lehettek. De így is az egyik legnagyobb igazi ragadozónak számít, nála csak a Smilodon populator, az amerikai oroszlán (Panthera leo atrox), valamint néhány medvekutya- (Amphicyonidae) és medvefaj (Ursidae) volt nagyobb. Mivel konvergens evolúciót mutat a hiénákkal, valószínűleg ugyanolyan életmódott folytatott, mint a mai állatok, tehát az állkapcsa is igen erős, csontzúzó lehetett.[8][9]

Életmódjuk[szerkesztés]

Az nem ismert, hogy a Dinocrocuta-fajok magányosan, párban vagy falkában éltek-e. A nagy mérete megengedte, hogy olyan orrszarvúfélékre (Rhinocerotidae) vadásszon, mint például a Chilotherium; de valószínűleg ebből is csak a beteget vagy a borjat zsákmányolta. Egy Chilotherium tehén koponyáján begyógyult Dinocrocuta harapás látható, ami azt jelenti, hogy a ragadozó aktívan vadászott eme fosszilis orrszarvúfélére, és nemcsak a tetemeket takarította el.[10]

Rendszerezés[szerkesztés]

A nembe az alábbi 4 faj tartozik:

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Archivált másolat. [2020. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 24.)
  2. https://www.researchgate.net/publication/257042588_The_Miocene_carnivore_assemblage_of_Greece?_sg=R2I-t3IJHl1WZYc8MOHQ4BOFKRGHPsVN8A32f-CzxjrE5KqX8sDUGA0V_T7tKP5EH8XVR_BMKuuAvaF7YZYjkDh-TMfrZuq-Ow
  3. https://www.researchgate.net/publication/248616973_New_materials_of_Dinocrocuta_Percrocutidae_Carnivora_from_Lantian_Shaanxi_Province_China_and_remarks_on_Chinese_Late_Miocene_biochronology
  4. https://www.zobodat.at/pdf/Mitt-Bayer-Staatsslg-Pal-hist-Geol_42_0083-0101.pdf
  5. http://lacmvp.blogspot.com/2008/09/i-am-very-very-impressed.html
  6. Deng, Tao (2010). „Osteological evidence for predatory behavior of the giant percrocutid (Dinocrocuta gigantea) as an active hunter”. Chinese Science Bulletin 55 (17), 1790–1794. o. DOI:10.1007/s11434-010-3031-9.  
  7. https://academic.oup.com/biolinnean/article/96/1/51/2447943
  8. (2008) „Cranial function in a late Miocene Dinocrocuta gigantea (Mammalia: Carnivora) revealed by comparative finite element analysis”. Biological Journal of the Linnean Society 96, 51–67. o. DOI:10.1111/j.1095-8312.2008.01095.x.  
  9. TSENG, ZHIJIE JACK (2010. március 1.). „Mandibular biomechanics of Crocuta crocuta, Canis lupus, and the late Miocene Dinocrocuta gigantea (Carnivora, Mammalia)”. Zoological Journal of the Linnean Society 158 (3), 683–696. o. DOI:10.1111/j.1096-3642.2009.00555.x.  
  10. http://www.eartharchives.org/articles/rhino-versus-hyena-skull-biting-in-extinct-predators/

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dinocrocuta című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.