Delafloxacin
| |||
| Delafloxacin | |||
| IUPAC-név | |||
| 1-(6-amino-3,5-difluorpiridin-2-il)-6-fluor-7-(3-hidroxiazetidin-1-il)-8-klór-4-oxo-1,4-dihidrokinolin-3-karbonsav | |||
| Más nevek | ABT-492; RX-3341; WQ-3034 | ||
| Kémiai azonosítók | |||
| CAS-szám | 189279-58-1, 352458-37-8 (meglumine) | ||
| PubChem | 487101 | ||
| ChemSpider | 427049 | ||
| DrugBank | DB11943 | ||
| KEGG | D09330 | ||
| ATC kód | J01MA23 | ||
| |||
| UNII | 6315412YVF | ||
| ChEMBL | 2105637 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C18H12ClF3N4O4 | ||
| Moláris tömeg | 440,76 g/mol | ||
| Terápiás előírások | |||
| Licenc adat | yes (EU) | ||
| Jogi státusz | Rx-only (US) | ||
| receptköteles | |||
| Terhességi kategória | N (US) | ||
| Alkalmazás | orális, intravénás | ||
A hazánkban Quofenix márkanéven értékesített delafloxacin egy fluorokinolon antibiotikum, amelyet akut bakteriális bőr- és lágyrész fertőzések kezelésére használnak.[1]
Orvosi felhasználás[szerkesztés]
A delafloxacin felnőtteknél az alább jelölt baktériumok által okozott akut bakteriális bőr- és lágyrész fertőzés (ABSSSI) vagy az alább jelölt baktériumok által okozott közösségben szerzett bakteriális tüdőgyulladás (CABP) kezelésére javallott.[1]
Baktériumok, amelyek általában ABSSSI-t okoznak:[1]
- Gram-pozitív mikroorganizmusok: Staphylococcus aureus (beleértve a meticillinrezisztens [MRSA] és a meticillinre érzékeny [MSSA] izolátumokat), Staphylococcus haemolyticus, Staphylococcus lugdunensis, Streptococcus agalactiae, Streptococcus anginosus csoport (beleértve a Streptococcus anginosust, a Streptococcus intermediust, és a Streptococcus constellatust), Streptococcus pyogenes, és Enterococcus faecalis
- Gram-negatív mikroorganizmusok: Escherichia coli, Enterobacter cloacae, Klebsiella pneumoniae, és Pseudomonas aeruginosa.
Baktériumok, amelyek általában CABP-t okoznak:[1] Streptococcus pneumoniae, Staphylococcus aureus (csak a meticillin érzékeny [MSSA] izolátumok), Klebsiella pneumoniae, Escherichia coli, Pseudomonas aeruginosa, Haemophilus influenzae, Haemophilus parainfluenzae, Chlamydia pneumoniae, Legionella pneumophila, és Mycoplasma pneumoniae.
Terhes nőknél nem tesztelték.[1]
Az Európai Unióban felnőtteknél az akut bakteriális bőr- és lágyrész fertőzések (ABSSSI) kezelésére javallt, abban az esetben, ha más, ebben az indikációban elsőként javallt szerek nem hatásosak.[2]
Mellékhatások[szerkesztés]
A Quofenix márkanéven értékesített delafloxacin fokozott felügyelet alatt álló gyógyszer. Per os és intravenás delafloxacin expozícióval végzett ABSSSI Fázis 2 és Fázis 3 vizsgálatokban jelentett leggyakoribb mellékhatások a hasmenés és a hányinger voltak. Gyakori mellékhatás még a fejfájás, viszketés, hypertransaminasaemia, gombás fertőzés, illetve az injekció/infúzió helyén kialakuló reakciók.[1]
A kinolon osztályba tartozó antibiotikumokra, főként a kiindulási vegyületként szolgáló nalidixsavra jellemző mellékhatás, hogy fototoxicitást okoznak. A fluorokinolonok esetében ezek a reakciók gyakrabban társulnak specifikus vegyületekhez, mint például a lomefloxacinhoz, a klinafloxacinhoz, a szitafloxacinhoz és a sparfloxacinhoz. Egy klinikai vizsgálat (Fázis I.) során a delafloxacin egyetlen vizsgált hullámhosszon (200-400 nm) sem mutatott klinikailag szignifikáns fototoxikus potenciált.[3]
Interakciók[szerkesztés]
Mint a többi fluorokinolon, a delafloxacin kelátot képez a fémekkel, beleértve az alumíniumot, a magnéziumot, a vasat, és a cinket, valamint a szukralfáttal, illetve a két- és háromértékű kationokkal, mint a didanozin; együtt alkalmazása antacidokkal, néhány étrend-kiegészítővel vagy ezen ionok bármelyikével pufferelt gyógyszerekkel befolyásolni fogja a delafloxacin rendelkezésre álló mennyiségét.[1]
Farmakológia[szerkesztés]
Normál dózis esetén a felezési idő 8 óra. A gyógyszer 65%-a vizelettel, többnyire nem metabolizált formában, 28%-a pedig székleten keresztül ürül ki. Súlyos vesebetegségben szenvedőknél a clearance csökken.[4]
A delafloxacin aktívabb (alacsonyabb MIC90 értékkel jellemezhető), mint más kinolonok a Gram-pozitív baktériumok, mint például a meticillinrezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) ellen. A legtöbb elfogadott fluorokinolonnal szemben, amelyek ikerionosak, a delafloxacin anionos jellegű, aminek következtében tízszer nagyobb koncentrációban halmozódik fel mind a baktériumokban, mind a sejtekben savas pH esetén. Úgy gondolják, hogy ez a tulajdonság előnyt jelent a Staphylococcus aureus savas környezetben történő eradikálásában, beleértve az intracelluláris fertőzéseket és a biofilmeket is.[4]
Rezisztencia[szerkesztés]
A fluorokinolokkal szemben gyors rezisztencia alakul ki, annak következtében, hogy a DNS-giráz és/vagy a topoizimeráz IV. kinolon rezisztencia-meghatározó régióiban pontmutáció történik. Az efflux pumpák túltermelése, és a plazmid által közvetített fluorokinolon-rezisztencia is egyre nagyobb gondot jelent. Azonban a delafloxacin számos olyan baktériummal szemben, amelyek fluorokinolon-rezisztenciát mutatnak, fenntartja klinikailag hasznos aktivitását.[5]
Kémia[szerkesztés]
Kémiai neve: 1-dezoxi-1(metilamino)-D-glicitol, 1-(6-amino-3,5-difluorpiridin-2-il)-8-klór-6-fluor-7-(3-hidroxiazetidin-1-il)-4-oxo-1,4-dihidrokinolin-3-karboxilát (só).[1]
A delafloxacin injektálható formáját a hatóanyag meglumin sójaként értékesítik, és ezt tükrözi a delafloxacin meglumin név is; az injekciós készítmény ciklodextrint (szulfobutilbetadex-nátriumot) is tartalmaz.[1]
Szerkezete 3 fő szempontból különbözik a többi fluorokinolontól:
- 7-es helyzetben lévő bázikus csoport hiányának köszönhetően gyenge sav, ezért semleges pH-n anionos formában van jelen (és nem ikerionos, mint a legtöbb más fluorokinolon),
- 8-as helyzetben lévő klór addíció, amely elektronszívó csoport az aromás gyűrűn, polaritást és fokozott aktivitást ad a molekulának,
- N1-es helyzetű, terjedelmes heteroaromás szubsztitúció, amely nagyobb molekulafelületet kölcsönöz a delafloxacinnak, mint a legtöbb más fluorokinolonnak van.
Ezek a szerkezeti jellemzők közvetlenül befolyásolják a delafloxacin aktivitását és megmagyarázhatják annak megnövekedett hatékonyságát savas pH-nál más fluorokinolonokhoz képest, amelyek aktivitása csökken savas környezetben.[6]
Története[szerkesztés]
A delafloxacin ABT-492, RX-3341 és WQ-3034 néven volt ismert fejlesztés alatt.[7]
A Rib-X Pharmaceuticals 2006-ban szerezte meg a delafloxacint a Wakunaga Pharmaceuticaltól.[8] A Rib-X-et 2013-ban Melinta Therapeutics-ra nevezték át.[9] A Melinta Therapeutics (korábban Rib-X Pharmaceuticals)[1] fejlesztette és forgalmazta, amely később (2017-ben) egyesült a Cemprával.[10]
A Melinta a Menarini Therapeutics-al (2017. március) és az Eurofarma Laboratórios-al (2015. január) kereskedelmi és forgalmazási megállapodásokat kötött a delafloxacin nemzetközi kereskedelmi forgalomba hozatala érdekében. A Menarinivel kötött megállapodás lehetővé teszi a számukra a kereskedelmet és a terjesztést 68 országban, többek között Európában, Kínában és Dél-Koreában. Az Eurofarma-val kötött hasonló megállapodás lehetővé teszi a kereskedelmet Brazíliában.[11]
A delafloxacin kulcsfontosságú klinikai vizsgálatait Melinta végezte el a bőr- és lágyrész fertőzések, valamint a komplikált bakteriális fertőzések és a komplikáció nélküli gonorrhoea indikációban.[11]
A delafloxacint az FDA 2017 júniusában hagyta jóvá, miután 1042 akut bakteriális bőr- és lágyrész fertőzésben szenvedő betegen végzett két vizsgálatban sem volt alacsonyabb hatásosságú a vankomicinnál és az aztreonamnál.[12]
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g h i j Baxdela- delafloxacin meglumine tablet Baxdela- delafloxacin meglumine injection, powder, lyophilized, for solution. DailyMed, 2020. február 12. (Hozzáférés: 2020. május 12.)
- ↑ Quofenix EPAR. European Medicines Agency (EMA), 2019. október 16. (Hozzáférés: 2020. május 12.)
Ez a cikk ebből a forrásból származó szöveget tartalmaz, amely közkincs.
- ↑ S. Dawe, R., S. (2018. április 25.). „Lack of phototoxicity potential with delafloxacin in healthy male and female subjects: comparison to lomefloxacin” (angol nyelven). Photochemical & Photobiological Sciences 17 (6), 773–780. o. DOI:10.1039/C8PP00019K.
- ↑ a b Candel (2017. április 25.). „Delafloxacin: design, development and potential place in therapy.”. Drug Design, Development and Therapy 11, 881–891. o. DOI:10.2147/DDDT.S106071. PMID 28356714.
- ↑ Jorgensen, Sarah C. J., Susan L. (2018. június 1.). „Delafloxacin: Place in Therapy and Review of Microbiologic, Clinical and Pharmacologic Properties” (angol nyelven). Infectious Diseases and Therapy 7 (2), 197–217. o. DOI:10.1007/s40121-018-0198-x. ISSN 2193-6382. PMID 29605887.
- ↑ Tulkens, Paul M, Stephen H (2019. április 8.). „Profile of a Novel Anionic Fluoroquinolone—Delafloxacin”. Clinical Infectious Diseases 68 (Supplement_3), S213–S222. o. DOI:10.1093/cid/ciy1079. ISSN 1058-4838.
- ↑ Delafloxacin (angol nyelven). AdisInsight. (Hozzáférés: 2017. július 10.)
- ↑ Cartwright. „Rib-X Pharmaceuticals Signs Global Antibiotic Research Collaboration with Sanofi”, PharmaDeals Review, 2011. július 12.. [2012. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]
- ↑ Stearns. „Melinta Therapeutics takes aim at deadly drug-resistant bacteria”, Hartford Business Journal, 2016. augusztus 1.
- ↑ Cempra Press Releases. [2017. október 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 10.)
- ↑ a b (2017. szeptember 1.) „Delafloxacin: First Global Approval”. Drugs 77 (13), 1481–1486. o. DOI:10.1007/s40265-017-0790-5. PMID 28748399.
- ↑ Osborne. „Melinta's I.V., oral delafloxacin wins FDA nod in skin infections”, BioWorld, 2017. június 20.. [2019. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. június 10.) (angol nyelvű)
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Delafloxacin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- Delafloxacin. Drug Information Portal. U.S. National Library of Medicine
- Delafloxacin meglumine. Drug Information Portal. U.S. National Library of Medicine