DRG E19 sorozat
| DRG E19 sorozat | |
 | |
 | |
| DRG E 19 sorozat DB 119 sorozat | |
| Pályaszám | |
| E 19 01 és E 19 02 E 19 11 és E 19 12 | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | AEG, Siemens, Henschel |
| Gyártásban | 1938 |
| Szolgálatba állás | 1938 |
| Selejtezés | 1975–1978 |
| Darabszám | 4 db |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | 1'Do'1' |
| Nyomtávolság | 1 435 mm |
| Hajtókerék-átmérő | 1 600 mm |
| Futókerék-átmérő | 1 100 mm |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | 180 km/h |
| Ütközők közötti hossz | 16 920 m mm |
| Szolgálati tömeg | 110,7 t |
| Kapcsolókészülék típusa | csavarkapocs |
| Villamos vontatás | |
| Áramnem | 15 kV, 16,7 Hz AC |
| Áramellátás | felsővezeték |
| Teljesítmény | |
| Rövid idejű | 4 000 kW (E 19.0) 4 080 kW (E 19.1) |
| Állandó | 3 720 kW (E 19.0) 3 460 kW (E 19.1) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz DRG E19 sorozat témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A német 1'Do'1' tengelyelrendezésű DB 119 sorozat (eredetileg DRG E19 sorozat) a DRG, majd a DB leggyorsabb villamosmozdony-sorozata volt. Legnagyobb sebessége 180 km/h volt és abban a korszakban a világ legerősebb nem osztott főkerettel rendelkező mozdonya volt. 1975 és 1978 között selejtezték.
A Deutsche Reichsbahn Gesellschaft (DRG) 1937-ben egy 180 km/h sebességű mozdonyt keresett a Berlin-Halle-München útvonalra, ezért 2-2 darab mozdonyt rendeltek az AEG és a Siemens / Henschel gyáraktól. Az AEG mozdonyok az E19 01 és E19 02, a Siemens / Henschel mozdonyok az E19 11 és E19 12 pályaszámokat kapták. Mindkettő sorozat a DRG E 18 sorozat továbbfejlesztése volt. A hajtást megerősítették, az E19.1 sorozat pedig magasabb tetőfelépítménnyel rendelkezett, amely alá elhelyezték az ellenállásos villamosféket is.
Az E19 01 mozdonyt 1938-ban mutatták be a nyilvánosságnak, vörös festésben. A kísérleti menetek után a 4 darab E19-es mozdonyt 1939 és 1940 között helyezték üzembe. A második világháború kitörése azonban megakadályozta a további mozdonyok építését.
Németország megosztása után az újonnan alakult Deutsche Bundesbahn mind a négy mozdonyt átvette, a maximális sebességet 140 km-h-ra csökkentette, a festést zöldre változtatta. A mozdonyok Nürnbergbe kerültek. Általában Nürnberg és az NDK-beli Probstzella, illetve Nürnberg és Regensburg között közlekedtek. Az utolsó E19-es mozdonyt, a 119 002 mozdonyt 1978. január 26-án selejtezték. Megmaradt az utókornak az E19 01 és az E19 12. Az E19 01 a berlini Technikai Múzeumban látható vörös festésben, az E19 12 pedig a nürnbergi közlekedési múzeumban van kiállítva ugyancsak vörös festésben. A másik kettő mozdonyt Münchenben szétvágták.
Galéria[szerkesztés]
-
E19 12 kék színben -
E19 12 vörös színben
Irodalom[szerkesztés]
- Deutsche Altbauellok 1. Teil EK Verlag, Freiburg
- Dieter Bäzold/Horst J. Obermayer: Eisenbahn-Journal Sonderausgabe IV/92: Die E 18 und E 19 Hermann Merker Verlag GmbH, ISBN 3-922404-38-3
További információk[szerkesztés]
- Galerie der Baureihe E 19 (németül)
