Dózsa Endre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dózsa Endre
Született 1857. január 13.
Póka
Elhunyt 1944. március 3. (87 évesen)
Kolozsvár
Állampolgársága magyar
Foglalkozása író,
országgyűlési képviselő,
alispán

Dózsa Endre (Póka, 1857. január 13.Kolozsvár, 1944. március 3.) magyar közíró, regényíró. Dózsa Dániel közíró, szerkesztő és műfordító fia.

Életútja[szerkesztés]

Tanulmányait Marosvásárhelyen és Budapesten végezte. Az 1896-1901-es parlamenti ciklusban szabadelvű programmal országgyűlési képviselő volt. Közigazgatási pályáját mint főszolgabíró kezdte, 1901-től 1918-ig Kolozs megye alispánja.[1] 1908-tól az Erdélyi Irodalmi Társaság elnöke, 1910-től a KZST tagja. Az irodalomban Rákosi Jenő oldalán jelentkezett, de a XIX. és a XX. század erdélyi társadalmát mutatva be regényeiben, utalt a nemzetiségek közti megértés jelentőségére.

1919 után a Keleti Újság és az Ellenzék hasábjain jelentek meg cikkei. Mint az EIT elnöke, a konzervatív írói tábor egyik vezetője volt, s a régi táblabíróvilág szellemiségét igyekezett átmenteni a kisebbségi helyzetbe. Tárgyköre a vidéki élet: jóízűen humorizált és szórakoztatott.

Munkái (válogatás)[szerkesztés]

  • Még egy pár szó a nemzetiségi kérdésről (1897).
  • Tiéd a hatalom : regény. 1-2. (1899)
  • Cine mintye : Tartsd eszedben : regény. Rákosi Jenő előszavával (Budapest-Kolozsvár, 1903)
  • Czinka Panna : regény. 1-2. Budapest-Kolozsvár, 1913.
  • Régi jó és régi zord időkből (visszaemlékezések, Kolozsvár, 1927).
  • Új világ felé (regény, Kolozsvár, 1936).

Irodalom[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Ezt a mondatot a cenzúra törölte az 1981-ben nyomtatásban megjelent RMIL-ból.