Csenla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csenla
megszűnt
550802
Általános adatok
FővárosaCsampaszak (Champasak)
Hivatalos nyelvekszanszkrit nyelv
Beszélt nyelvekkhmer nyelv
Valláshinduizmus
Államvalláshinduizmus, buddhizmus
Kormányzat
Államformamonarchia
ElődállamUtódállam
 FunanKhmer Birodalom 
A Wikimédia Commons tartalmaz Csenla témájú médiaállományokat.

Csenla (khmerül: ចេនឡា Chénla, a kínai forrásokban: 真臘 Zhēnlà) egy középkori államalakulat volt Délkelet-Ázsiában, amely magában foglalta a mai Kambodzsa, Laosz, Thaiföld és Vietnám egyes részeit. A 6. század végétől a 9. század elejéig virágzó Csenla jelentős szerepet játszott a régió politikai tájképének kialakításában és a majdani Khmer Birodalom elődjének tekinthető.

Történelem[szerkesztés]

Csenla egy Mekong-menti államként alakult ki, amely a korábbi Funan királyságból fejlődött ki. 550-ben a csenlaiak diadalt arattak a funani erők felett, így Funan behódolt Csenlának. Ísánavarman (Īśānavarman) király vezetése alatt az állam kiterjesztette befolyását a szomszédos államokra, és ellenőrzést biztosított a kulcsfontosságú kereskedelmi útvonalak felett.

Csenla korai történelmét a Sambor Prei Kuknál fellelt dokumentumok írják le, amelyek részletezik a királyság politikai szervezetét és vallási gyakorlatait.[1] A 7. és 8. században Csenla a jólét és a kulturális fejlődés időszakát élte át. Dzsajadevi királynő és I. Dzsajavarman uralkodását gyakran aranykornak tekintik, amelyet építészeti vívmányok és a szomszédos birodalmakkal, például a Srívidzsaja Birodalommal és a kínai Tang-dinasztiával fenntartott diplomáciai kapcsolatok erősítése fémjelez.[2] Ennek az időszaknak az építészeti csodái, köztük a Sambor Prei Kuk és a Wat Phou templomegyüttesei Csenla kulturális fejlettségéről, valamint a hindu és buddhista hagyományok átvételéről tanúskodnak. Az ebből a korszakból származó feliratok is kiemelik az állam regionális kereskedelemben való részvételét, valamint a vallásközpontúságát.[3]

A belső hatalmi harcok és a külső nyomás végett Csenla 707 körül két részre, Szárazföldi Csenlára (khmerül: ចេនឡាដីគោក Chénla deikok) és Vízi Csenlára (khmerül: ចេនឡាទឹកលិច Chénla tuklich) szakadt. Az Angkor régió körül összpontosuló Csenla vidéket I. Dzsajavarman leszármazottai uralták, míg a Mekong-delta régióban található Vízi Csenla a Sailendra-dinasztia uralma alá került.

A 9. századra Csenla növekvő belső konfliktusokkal és külső inváziókkal szembesült, ami felgyorsította hanyatlását. A regionális hatalmi központok közötti rivalizálás, valamint az olyan terjeszkedő birodalmak nyomása, mint a Srívidzsaja hozzájárultak Csenla kisebb államokra való feldarabolásához. Csenla bukásával kialakult a Khmer Birodalom, amely továbbvitte elődje kulturális örökségét fennmaradt, amint azt olyan építészeti csodák is bizonyítják, mint például az Angkorvat templomegyüttes, amely elődjének kulturális és vallási örökségét tükrözte.[4]

Társadalom és kultúra[szerkesztés]

A buddhizmus és a hinduizmus egyaránt jelen volt. Csenla társadalmi és vallási gyakorlatait olyan feliratok dokumentálják, mint például a Prasat Andet és Prasat Trapeang Phong. Ezek a feliratok értékes betekintést nyújtanak Csenla társadalmi felépítésébe, vallási hiedelmeibe és rituáléiba, és rávilágítanak a lakóinak mindennapi életére.[5]

Gazdaság[szerkesztés]

A kereskedelem döntő szerepet játszott Csenla felvirágzásában, tengeri és szárazföldi útvonalakon egyaránt. A királyság hasznot húzott a Mekong és a Thai-öböl menti elhelyezkedéséből, így a regionális kereskedelem összekötőjeként szolgált. Csenla a kínai és indiai, illetve más délkelet-ázsiai államokkal is folytatott kereskedelmet, és olyan árukat exportált, mint a rizs és nemesfémek.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vickery, Michael. Funan Reviewed: Deconstructing the Ancients, 315-326. o. (1999) 
  2. Jacobsen, Trudy. Lost Goddesses: Denial of Female Power in Cambodian History. NIAS Press (2008) 
  3. Coedès, George. The Indianized States of Southeast Asia. University of Hawaii Press (1968) 
  4. Higham, Charles. The Civilization of Angkor. University of California Press (2001) 
  5. Stark, Miriam T.. Archaeology of Asia. Wiley-Blackwell (2006)