Cseh-Szombathy László (orvos)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cseh-Szombathy László
Született1894. március 24.[1][2]
Pápa
Elhunyt1968. január 10. (73 évesen)[3][4]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
HázastársaKrieshaber Ilona
(h. 1922–1968)[5]
GyermekeiCseh-Szombathy László
Foglalkozása
  • orvos
  • politikus
  • műgyűjtő
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1935–1939)
  • az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1945. június 24. – 1945. november 3.)
  • államtitkár (1945. augusztus 23. – 1947. november 15., Népjóléti Minisztérium)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1945. november 4. – 1948. december 16.)
Iskolái
SablonWikidataSegítség

Cseh-Szombathy László (Pápa, 1894. március 24.Budapest, Ferencváros, 1968. január 10.) magyar orvos, egészségpolitikus, népjóléti államtitkár.

Élete[szerkesztés]

Orvoscsaládban született Cseh-Szombathy László és kismányai Hangyás Karola fiaként. Középiskolai tanulmányait szülővárosa református gimnáziumában folytatta. Az első világháborúban katonaként vett részt, ennek során 1915-ben a lábán súlyosan megsérült, így leszerelték. 1920-ban szerzett orvosi diplomát a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem orvoskarán. Már egyetemista korától részt vett a református ifjúsági mozgalmakban, a Bethlen Gábor Szövetségnek tagja is volt.

Diplomázása után az első munkahelye a belgyógyászati klinika volt, ahol 1925-ig tanársegédként tevékenykedett. Ezt követően a budapesti Bethesda Diakonissza Kórházhoz került, ahol hamarosan már mint belgyógyász főorvost foglalkoztatták. Közben, 1930-ban – alapításakor – belépett a Független Kisgazdapártba, és már a következő évben, 1931-ben, a Komárom-Esztergom vármegyei Nagyigmándon a pótválasztáson képviselőjelöltként is indult, de nem szerzett mandátumot. 1935-től 1939-ig viszont ugyanott már parlamenti képviselővé választották, kisgazdapárti programmal. Az 1939. évi választásokon Komáromban alulmaradt Zsindely Ferenccel (MÉP) szemben.

A további években is szerepet vállalt a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Szövetségében, amelynek 1941-től elnöke volt. 1945 tavaszától az újjászerveződött közéletbe is bekapcsolódott: 1945. május 16-tól október 7-ig az ideiglenes budapesti törvényhatósági bizottság alelnöke, 1945. október 7-től pedig a törvényhatósági bizottság tagja lett; 1945. június 24-én beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe is. 1945 júniusától az FKGP Budapest IX. kerületi szervezetének elnöke, augusztus 20-tól az FKGP Országos Intéző Bizottságának tagja, 1947. szeptember 12-től 1948. április 17-ig a politikai bizottság póttagja volt.

1945. november 4-től a Fejér és Komárom megyei választókerületben nemzetgyűlési képviselő lett, az 1947. augusztus 31-i választásokon pedig az FKGP országos listájáról szerzett országgyűlési képviselői mandátumot. 1945. augusztus 23-tól 1947. november 15-ig a Népjóléti Minisztérium politikai államtitkára. A párt országos orvoscsoportjának tiszteletbeli elnöke (1946–1948). A Dunántúli Református Egyházkerületben az iskolák felügyelője (1946–1950). Az FKGP Politikai Bizottsága 1948. december 16-án vette tudomásul lemondását képviselői mandátumáról. Ezt követően visszavonult a politikai élettől; 1950-től az 1963. évi nyugdíjazásáig a Csengery utcai kisegítő kórház főorvosaként dolgozott.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2023. április 6.)
  2. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2023. április 6.)
  3. a b FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2023. április 6.)
  4. Gyászjelentés. (Hozzáférés: 2023. április 6.)
  5. Házasságkötési bejegyzése a Budapest IX. kerületi polgári házassági akv. 424/1922. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2023. április 6.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]