Csedzsu-szigeti búvárnők

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Henjo
A búvárnők hagyományos öltözéke szemben állt a konfuciánus értékrenddel, ami szerint a nőknek el kell takarniuk a testüket
Henjo-szobor

A csedzsu-szigeti búvárnők (hangul: 해녀henjohandzsa: 海女, latin betűkkelhaenyeo?; „tengeri nők”) egy régi tradíciót ápoló nők csoportja Dél-Koreában. A búvárnők légzőfelszerelés nélkül, szemüvegben és búvártalppal merülnek le akár 20 méter mélyre is, hogy kézzel tenger gyümölcseit gyűjtsenek.[1][2] A Csedzsu-szigeten hagyományosan a nők tartották el a családot búvárkodással, szemben a Koreában domináns patriarchális társadalom elvárásaival. A henjók akár két percig is víz alatt tudnak maradni és egy nap akár százszor is lemerülnek. A 21. században a henjók száma drasztikusan csökkent, 84%-uk 60 év fölötti. A tradíció megőrzése érdekében az állam is támogatja ezt a foglalkozást. 2014 márciusában Dél-Korea megtette az első lépéseket, hogy a csedzsui búvárnők tradíciója felkerülhessen az UNESCO szellemi örökségi listájára, azt remélve, hogy a nemzetközi elismerés segíthet megőrizni a kihalóban lévő hagyományt.[1] 2016-ban az UNESCO felvette a búvárnők kultúráját a listára.[3]

Történetük és jellemzőik[szerkesztés]

A henjók másik elnevezése csamnjo és a japán ama búvárokkal ellentétben szinte kizárólag nők űzik ezt a mesterséget és nem csak a meleg időszakokban, de télen is merülnek. Többségük Csedzsu-szigetén él, az 1960-as években léteztek ilyen búvárnők az ország déli partvidékén és egyéb szigetein is.[4]

A csedzsu-szigeti búvárkodás kezdete valószínűleg a Silla-korig vezethető vissza, amikor gyöngykagylókat hoztak felszínre. A 15. századból származó feljegyzések szerint a szigetről származó férfiak kagylókkal kereskedtek a Koreai-félsziget déli részén, feltételezhetően ezek egy részét női búvárok hozták a felszínre. Az első konkrét írásos feljegyzés a csedzsui búvárnőkről a 17. századból származik, ahol megjegyzik, hogy a nők „minden szégyenkezés nélkül” dolgoznak együtt a férfiakkal hiányos öltözékben, ami azt mutatja, hogy eleinte nem kizárólag női foglalkozás volt itt a búvárkodás, később azonban a férfiak lemorzsolódtak. Hong Szokki kutató szerint ennek egyik lehetséges oka, hogy a nők fiziológiailag alkalmasabbak a zord időjárásban való merülésre, magasabb tolerancia-küszöbük és testzsírtömegük miatt, de egyéb okai is lehetségesek annak, hogy kizárólagosan női foglalkozássá vált a búvárruhák megjelenése előtt.[4]

A lányok 11-12 évesen tanultak meg búvárkodni, 17-18 évesen már professzionális búvárok voltak és egészen addig dolgoztak, amíg már túl öregek nem voltak a merüléshez. A kutatások szerint ezek a nők állapotosan is merültek egészen a szülés napjáig, és 5-10 nappal a szülés után már újra dolgoztak. Rövid pamut úszódresszt viseltek csogorival, üres, szárított tököt vittek magukkal, ami a víz felszínén lebegett, az ez alá kötött hálóba gyűjtötték a tenger gyümölcseit. A merülések között a parton rakott tűznél melegedtek.[4] A bőrfelszínt több helyen szabadon hagyó úszóruhájuk miatt a búvárnőket a szigorú konfuciánus társadalom megvetette és lenézte, egészen amíg az 1970-es években meg nem jelentek a modern búváröltözékek.[1]

Számuk folyamatosan csökken, 1945-ben még körülbelül 27 000 nő foglalkozott merüléssel, 1956-ra 22 000-re, 1965-re 16 000-re csökkent, a 2010-es években már csak 4500 henjo maradt, akiknek 84%-a 60 év feletti, vannak akik 80 éves kor felett is rendszeresen merülnek.[4][1]

A művészetekben[szerkesztés]

A csedzsui búvárnőket több filmben és televíziós sorozatban is ábrázolták, például a 2004-ben forgatott, számos díjat nyert My Mother, the Mermaid című film,[5] valamint a Tamra, the Island és a Swallow the Sun című 2009-es televíziós sorozatok.

Források[szerkesztés]

  1. a b c d Hardy Divers in Korea Strait, ‘Sea Women’ Are Dwindling. The New York Times, 2014. március 29. (Hozzáférés: 2014. március 31.)
  2. The haenyeo divers: Korea’s women of the sea. CNN, 2010. június 21. (Hozzáférés: 2013. július 21.)[halott link]
  3. Jeju's women divers gain UNESCO recognition. Korea Herald, 2016. december 1. (Hozzáférés: 2016. december 1.)
  4. a b c d Hong, SK (1965). „Hae-nyo, the diving women of Korea”. In: Rahn, H; Yokoyama, T (eds) Physiology of Breath-Hold Diving and the Ama of Japan., United States, 99-112. o, Kiadó: National Academy of Sciences - National Research Council. (Hozzáférés ideje: 2013. október 6.)  
  5. "My Mother, the Mermaid - Awards". Cinemasie'. (Hozzáférés: 2014. március 31.)

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Haenyeo
A Wikimédia Commons tartalmaz Csedzsu-szigeti búvárnők témájú médiaállományokat.