Csöbörcsök
| Csöbörcsök | |
| Közigazgatás | |
| Irányítószám | MD-5715 |
| Körzethívószám | 557 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 7176 fő (2004)[1] |
| Tszf. magasság | 9,0 m |
| Terület | 6,4 km² |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 41′ 00″, k. h. 29° 44′ 20″Koordináták: é. sz. 46° 41′ 00″, k. h. 29° 44′ 20″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csöbörcsök témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Csöbörcsök vagy Töbörcsök (románul Cioburciu, oroszul Чобручи [Csobrucsi]) a Moldovától elszakadt Dnyeszter Menti Köztársaságban található település a Prut folyón túl, a Dnyeszter partján. Valószínűleg a legkeletibb csángó falu volt. 1989-ben 8880 lakosa volt.
A faluba a 16. század elején érkeztek dnyeszterfehérvári (akkermani) magyarok, akiket Hunyadi János telepített a városba 1450 körül (egyesek szerint[pontosabban?] határőrzésre odatelepített népességről vagy etelközi maradványmagyarságról van szó).
A település neve Jerney János[2] és Kiss Lajos szerint besenyő vagy kun eredetű,[3] mindkettőjük szerint kapcsolatban áll a Töbörzsök helynévvel (ma Sárbogárd része).
A falu a 16. században mezővárossá nőtte ki magát, lakói főleg kereskedelemmel és mezőgazdasággal foglalkoztak. Lakói hosszú ideig őrizték magyar nyelvüket, 1750-ben a népesség fele még beszélt magyarul.
Az 1768–1774 közti orosz–török háború során a falu elnéptelenedett, a visszavonuló tatár sereg a Krími félszigetre vitte a lakosok egy részét. A visszatérők között már nem voltak magyarok, legalábbis az 1771-es és 1772-es orosz összeírások neveinek elemzése szerint.[4]
Ma lakosságának többsége moldáv, csak egy-két családnév utal magyar eredetre.
Egyházi élete[szerkesztés]
A csöbörcsöki magyar katolikusokról az első említés 1632-ből való, Paolo Bonnici ferences misszionárius szerint a Pruton és a Dnyeszteren túl, a tatárok pusztáinál 12 ház katolikus található, viszont 300 család régen szintén katolikus volt, csak a paphiány miatt átálltak ortodoxnak vagy lutheránusnak.1639-ban Niccolo Barsi de Lucca szerint 30 házban magyar katolikusok élnek, s nemrég épült templomuk van. A lengyelországi jezsuiták moldvai missziójának 1654. április 6-i jelentése szerint Csöbörcsökön és körülötte mintegy 20 faluban nagyobbrészt katolikus magyarok laknak. Damokos Kázmér, a csíksomlyói ferences kolostor főnöke 1657-ben hat vagy hét katolikus faluról tud Csöbörcsök környékén. 1767-ben Zöld Péter néhány nap alatt 7139 személyt gyóntatott és 2512-t keresztelt meg.[5]
1767-ben katolikus temploma „a város közepén van kőből, fatoronnyal. Van két ezüst, jól megaranyozott kelyhük, négy miseruhájuk a többi öltözettel együtt különféle színben. Tehát minden eszköz elég illendő, egy művészi kézzel emelt oltár van templomban, és azon a mennybe felvett Boldogságos Szűz Mária képe van festve”.[6]
Papjai:
- 17. század vége: Vaszi pap.[7][8]
- 1706. július vége, augusztus eleje - 1709. december 6. után: Lippay István. 1706. június 6-án Bay Mihály és Pápai Gáspár jelentik II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek a csöbörcsökiek kérését, hogy küldjön számunkra papot. Lippay 1706. augusztus 6-án már levelet ír, amelyben leírja fogadtatását a faluban.[9] 1709. december 6-án még mindig ott tartózkodik, Ráday Pál így ír róla naplójában: „Jött hozzám (Kausányba /Căuşeni, Moldvai Köztársaság) azon pap ember, kit ennekelőtte négy esztendővel a felséges fejedelem Tatárországba küldött ott egy Csoburcsi nevű faluban lakos magyaroknak kívánságára, beszélvén sok kérdezkedések között eredetét azon magyarok ott létének, hogy tudniillik minekutána I. Ulászló (László) király Várnánál megverettetett a törökök által, és azután csakhamar magyar Neszterfejérvár is – mit törökül Akkermannak hínak és a Dnjesztr (Neszter) partján, a tenger mellett van épitve – kezökre esett, akkor maradtak el az ott való lakosokból, most jobbágysága alatt lévén magának a tatár khánnak (hámnak), aki őket aga által több, Budzsakban (Bucsákban) levő jószágival együtt kormányoztatja.”[10]
- 1731. október 3-án arról értesülünk, hogy a de Propaganda diákjaként Csűrös József papnövendék kéri Csöbörcsökre való kinevezését.[11] Később Zöld Péter ezt írja róla: „tíz évig mint plébános volt náluk, és ott halt meg”.[12]
- 1767 májusában Zöld Péter székely pap és páter Ferenc huszvárosi plébános 11 napot tölt a településen, megállapítja, hogy a helyiek jó katolikusok, ámbár 17 éve nem láttak papot.[13]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://pop-stat.mashke.org/pmr-ethnic-loc2004.htm
- ↑ Jerney János: Keleti utazása a' magyarok' őshelyeinek kinyomozása végett: 1844 és 1845, I–II. köt., Pest, 1851, 1. kötet 55.
- ↑ Kiss Lajos: 'Földrajzi nevek etimológiai szótára.' Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988, Csobrucsi címszó
- ↑ Ion Chirtoaga, Targuri si cetati din sud-estul Moldovei (secolul al XV-lea – inceputul secolului al XIX-lea), Editura «Prut International», Chisinau, 2004), kivonata itt: [1] Archiválva 2018. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Sántha Attila: Három magyar eredetű besszarábiai helynév: Orhei, in: Székelyföld, 2012. február [2][halott link]
- ↑ Domokos 1931 58. o.
- ↑ Zöld Péter szerint „azt azonban megjegyezték, mint őseiktől átvett dolgot, a csöbörcsöki öregek, hogy a múlt században sok éven át egy Vaszi papnak mondott, magyar nemzetbeli időzött közöttük”.
- ↑ Domokos 1931 56. o.
- ↑ Moldvai csángó-magyar okmánytár, szerk. Benda Kálmán, Budapest, 2003, 767.
- ↑ Régi magyar utazók Európában 1532-1770. Eredeti kútfőkből összeállította Szamota István, Nagybecskerek, 1892, 63.[3] Archiválva 2013. december 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Dumea 2003 114. o.
- ↑ Domokos 1931 56. o.
- ↑ Domokos 1931 57. o.
Források[szerkesztés]
- ↑ Domokos 1931: Domokos, Pál Péter. A moldvai magyarság (PDF), 6. kibővített kiadás, Budapest: Fekete Sas, 600. o. [1931] (2001). ISBN 9639352098. Hozzáférés ideje: 2012. október 29.
- ↑ Dumea 2003: Dumea, Emil. Catolicismul în Moldova în secolul al XVIII-lea (PDF) (román nyelven), Iași: Sapientia, 290. o. (2001). ISBN 973-8474-25-6. Hozzáférés ideje: 2012. október 29.
