Csánky Dénes

Csánky Dénes
Született	1885. április 29. Budapest
Elhunyt	1972. június 27. (87 évesen) São Paulo
Állampolgársága	osztrák–magyar magyar
Szülei	Csánki Dezső
Foglalkozása	festőművész
Tisztsége	múzeumigazgató
Iskolái	Képzőművészeti Akadémia Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Eötvös Loránd Tudományegyetem (jogtudomány)
Kitüntetései	Corvin-koszorú (1938)
A Szépművészeti Múzeum igazgatója
Hivatali idő 1935 – 1944
Előd	Petrovics Elek
Utód	Genthon István
Sablon • Wikidata • Segítség

Csánky Dénes (Budapest, 1885. április 29. – São Paulo, 1972. június 27.) magyar festőművész, múzeumigazgató, a zsidóktól elrabolt műkincsekért felelős kormánybiztos, Csánki Dezső történész fia.

Élete

A budapesti Iparművészeti Iskolában és a Müncheni Képzőművészeti Akadémián tanult, majd jogot hallgatott a Budapesti Tudományegyetemen. Ezt követően hosszabb ideig Berlinben és Hollandiában tartózkodott. 1910 és 1912 között a Műemlékek Országos Bizottságának titkára, 1912-től 1922-ig a Fővárosi Múzeum igazgatóhelyettes volt. Az általa 1921-ben berendezett a Gróf Zichy Jenő Múzeumot 1922 és 1933 között igazgatta, majd 1933–34-ben az általa létrehozott Székesfővárosi Képtár igazgatója lett. 1934-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium őt kérte fel a megbízásából a II. Nemzeti Képzőművészeti Kiállítás megrendezésére. 1935 januárjában a Fővárosi Múzeumok központi igazgatója, 1935 júliusában az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum főigazgatója lett. 1937 és 1944 között az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvét szerkesztette. 1944-ben kinevezték a lefoglalt zsidó műkincsek kormánybiztosává, 1944 végén pedig a Szálasi-kormány utasításának megfelelően ő szervezte meg, hajtotta végre a Szépművészeti Múzeum anyagának és az oda beszállított műkincseknek Németországba történő elszállítását. A második világháborút követően külföldön maradt, 1945–48-ban egy, a németországi Chiemsee melletti faluban, majd 1948–49-ben Freiburgban élt, míg végül 1949-ben családjával együtt véglegesen kiköltözött a brazíliai São Paulóba.

Festői munkássága

Víz- és olajfestményeivel 1906-tól szerepelt kiállításokon, gyűjteményes kiállítást rendezett műveiből 1919-ben, 1920-ban és 1925-ben a budapesti Nemzeti Szalon, és 1934-ben a Műcsarnok. Eleinte zsánerképeket festett és a régi holland festészet hatásáról tanúskodó figurális akvarelleket készített, majd egyre inkább a magyar tájjal, elsősorban az Alfölddel foglalkozott, és az 1920-as évek közepétől már csak tájképeket festett. Több képet is festett a Székesfővárosi Üdülőtelepről. Mintegy 400 vízfestmény-miniatűrt készített az ekkortájt bontásra ítélt számtalan régi Pest-Budai épületről. Az akvarellek festését Brazíliában is folytatta.

Díjai, elismerései

• Esterházy akvarelldíj (1916)
• Halmos Izor-díj (1921)
• Pállik Béla-díj (1922)
• Szinyei Merse Társaság tájképdíja (1925)
• a barcelonai kiállítás aranyérme (1929)
• a „Céhbeliek” Magyar Képzőművészek Társasága aranyérme (1932)
• állami aranyérem (1934)
• Corvin-koszorú (1938)

Emlékezete

• Alakja felbukkan (említés szintjén) Kondor Vilmos magyar író Budapest novemberben című bűnügyi regényében.

Források

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Mozgó Világ
• Aranyvonat
• Székesfővárosi Üdülőtelep https://hu.museum-digital.org/singleimage.php?imagenr=86085 Hozzáférés: 2021.02.01
• Székesfővárosi Üdülőtelep - a társalgó https://www.flickr.com/photos/191498491@N03/50898009051/in/dateposted-public/ Hozzáférés: 2021.02.01