Kopp Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kopp Jenő
Született1900. augusztus 2.[1]
Budapest
Elhunyt1977. január 13. (76 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Gyermekei
Foglalkozásaművészettörténész
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1930)
SírhelyeFarkasréti temető (19/3-6-18)[2][3]
SablonWikidataSegítség

Kopp Jenő (Budapest, 1900. augusztus 2. – Budapest, 1977. január 13.) magyar művészettörténész.

Családja[szerkesztés]

Felesége Waigand Ilona (1918–1978) művészettörténész. Kopp Mária orvos, pszichológus és B. Kopp Judit szobrászművész édesapja.

Életpályája[szerkesztés]

A gazdasági akadémia elvégzése után 1930-ban a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karán bölcsészeti doktorátust szerzett. 1928 és 1930 között tanársegéd volt Gerevich Tibor tanszékén. 1930 és 1932 között a római Magyar Történeti Intézetben folytatott kutatásokat. Miután visszatért Magyarországra, részt vett a Székesfővárosi Képtár megszervezésében. Az 1930-as évek második felétől [4] 1948-ig a vezetője volt. Működése alatt lett a Fővárosi Képtár az ország legnagyobb magyar művészeti gyűjteménye. 1947. július 1-jén kinevezték a Székesfővárosi Múzeumba központi múzeumigazgatónak, majd 1948-ban áthelyezték a Fővárosi Levéltárba. Számos tanulmánya, cikke és kritikája jelent meg a Magyar Művészetben, a Tükörben és más lapokban.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Borsos József (Pécs, 1931);
  • Ismeretlen magyar festők a 19. század első felében (Budapest, 1941);
  • Magyar mesterművek Budapest Székesfőváros Képtára gyűjteményében (Budapest, 1942);
  • Magyar biedermeier festészet (Budapest, 1943);
  • Derkovits Gyula (Budapest., 1944);
  • Új magyar festészet (Budapest, 1947);
  • A háromszázéves pesti papnövelde (Budapest, 1948);
  • Kisfaludi Stróbl Zsigmond (Budapest, 1956).

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]