Christiane Amanpour

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Christiane Amanpour
Christiane Amanpour 2011 Shankbone.JPG
Született 1958. január 12. (61 éves)[1][2][3]
London
Állampolgársága brit
Házastársa James Rubin (1998–)
Foglalkozása
Iskolái
  • United States Army War College
  • New Hall School
  • University of Rhode Island (–1983, BA, újságírás)
Kitüntetései
  • Brit Birodalom Rendjének parancsnoka
  • Peabody-díj
  • Alfred I. duPont–Columbia University Award
  • az American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja
  • Courage in Journalism Award (1994)
  • George Polk Award (1996)
  • Szarajevó díszpolgára (2000)
  • Edward R. Murrow Award (2002)

A Wikimédia Commons tartalmaz Christiane Amanpour témájú médiaállományokat.
Christiane Amanpour

Christiane Amanpour (London, 1958. január 12. – ) brit-iráni újságírónő és televíziós műsorvezetőnő. Amanpour a CNN vezető nemzetközi tudósítója, illetve műsorvezetője a CNN International esti interjú-műsorának, az Amanpournak. Továbbá az ABC News globális ügyekért felelős műsorvezetőnője is. A Burson-Marsteller PR cég jelentése alapján, egyike azoknak az újságíróknak akiket, a Twitter közösségi oldalán a világ politikai vezetői közül a legtöbben követnek 2014 óta.

Korai évei[szerkesztés]

A londoni születésű Amanpour Teheránban nevelkedett. Édesapja, Mahmoud Amanpour iráni muszlim, míg édesanyja Patricia angol keresztény. Folyékonyan beszél angolul és perzsául.

Miután nagy részét általános iskolai oktatásának elvégezte Iránban, szülei bentlakásos iskolába küldték Angliába, amikor 11 éves volt. Tanulmányait a Holy Cross Convent leányiskolájában folytatta Buckinghamshire-ben, majd 16 éves korától az Essexben található New Hall Schoolban. Kevéssel az iráni forradalom kitörését követően Amanpour és családja visszatért Angliába. Többször hangsúlyozta, visszatérésük hátterében nem a rákényszerítés állt, de igazából az iráni-iraki háború következtében érkeztek Angliába. Családja végül Angliában maradt, az Iránba való visszaköltözésük nehézségei miatt.

New Hall elhagyását követően, az Egyesült Államokba költözött, hogy újságírást tanuljon a University of Rhode Islanden. Ott töltött ideje alatt dolgozott a WBRU-FM hírközlési osztályán dolgozott, mindemellett az NBC társvállalatánál is a WJAR-nál, mint elektronikus grafikus. 1983-ban summa cum laude diplomát szerzett újságírásból.

CNN[szerkesztés]

Atlantában kezdte pályafutását a CNN külügyi szerkesztőségén, mint asszisztens. Tudósító karrierjének kezdetén, az iráni-iraki háborúból közvetített, mely első jelentős megbízatása volt. Később áthelyezéséhez vezetett Kelet-Európába, ahol az európai kommunizmus bukásáról tudósított 1986-ban. Ezt követte 1986-os, frankfurti megbízatása, ahol az abban az időben Kelet-Európán végigsöprő demokratizációs forradalmakról közvetített. Akkori pozícióján keresztül feljebb lépnie a vállalaton belül, 1990-re már a CNN new york-i szerkesztőségében szolgált, mint tudósító.

Kuvait iraki elfoglalása után 1990-ben, Amanpour riportjai az öbölháborúról széles körű elismertséget hozott számára, illetve új szintre emelte a hírközlést is. Későbbiekben közvetített a boszniai háborúból és egyéb konfliktuszónákból. Érzelmes előadásmódját Szarajevóról sokan kritizálták a város ostromának idején. Nézők és kritikusok egyaránt megkérdőjelezték szakmai objektivitását, azt állítva hogy sok riportja igazolatlan és kiváltságos a boszniai muszlimokkal. Amanpour bátorsága miatt, a boszniai- és öböl-háború során nagy elismerést hozott.

A CNN vezető nemzetközi tudósítója volt az 1992-2010-es időszakban, továbbá műsorvezetőnője is volt a minden nap jelentkező Amanpour interjó-műsorának 2009 és 2010 között. Tudósított a világ legtöbb jelentős válsághelyzetéről, beleértve Irakot, Afganisztánt, a palesztin területeket, Iránt, Izraelt, Pakisztánt, Szomáliát, Ruandát, a Balkán térséget és az Egyesült Államokat a Katrina hurrikán idején. Exkluzív interjúkat készített a világ politikai vezetőivel, a közel-kelettől, Európán át Afrikáig és még tovább. A szeptember 11-i terrortámadást követően ő volt az első, aki interjút készítette Tony Blair brit miniszterelnök, Jacques Chirac francia köztársasági elnök, illetve Pervez Musharraf pakisztáni elnök.

1996 és 2005 között leszerződtették a 60 minutes című műsor készítésére, évi 4-5 mélyebb nemzetközi hírközlési riportra. E riportoknak köszönhetően nyerte el a Peabody díjat 1998-ban.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2016. július 9.)
  2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Források[szerkesztés]