Carmelo Arden Quin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Carmelo Arden Quin
Carmelo Arden-Quin (1995).png
Született 1913. március 16.
Uruguay
Elhunyt 2010. szeptember 27. (97 évesen)
Franciaország
Állampolgársága Uruguay
Foglalkozása képzőművész, költő

Carmelo Arden Quin (Uruguay, 1913. március 16.Franciaország, 2010. szeptember 27.) képzőművész, költő, teoretikus, a MADI nemzetközi művészeti mozgalom társalapítója.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Baszk és portugál nagyszülők leszármazottjaként született Riveraban, az uruguayi-brazil határ közelében fekvő kisvárosban. Szülőhazájához nem fűzték szoros érzelmi szálak, a Latin-Amerikában általános Bolivári hatásra műveltségét inkább francia eredetűnek tartotta. Erősen hatottak rá a görög–latin és a francia klasszikusok (pl. Platón, Arisztotelész, Vergilius, Balzac, Stendhal, Victor Hugo), a korai francia szürrealizmus (Lautréamont), továbbá a modern izmusok (dadaizmus, kubizmus, futurizmus). Filozófiai tanulmányai során megismerkedett a dialektikus és történelmi materializmussal is, s haláláig baloldalinak, békés anarchistának vallotta magát. Bár a spanyol polgárháború idején a Montevideói Nemzetközi Brigád tagjaként harcolt a fasizmus ellen, az Action Directe-féle terrorizmust megvetette.

1935-ben Montevideóban találkozott későbbi mesterével, Joaquín Torres Garcíával, aki korábban Európában Piet Mondriannal dolgozott együtt. Ő ismertette meg a szuprematizmussal és a konstruktivizmussal, Malevics, Tatlin, Rodcsenko, Moholy-Nagy László és Péri László munkáival. A negyvenes években Buenos Airesben tanult, és különféle művészeti csoportokkal dolgozott együtt. 1944 nyarán néhány barátjával együtt létrehozta az Arturo folyóiratot (csak egyetlen száma jelent meg), 1946-ban pedig a Madi csoportot. A csoport megalapításában rajta kívül Ignacio és Martin Blaszko, Rhod Rothfuss, Estaban Eitler és Gyula Kosice vett részt. Máig tartó vita van közte és Kosice között arról, hogy a MADI manifesztumot melyikük szerezte. Az 1990-es években a dallasi MADI Múzeumban dolgozó Volf Roitmannal is szembekerült, úgy gondolta, hogy az egyébként nemes vállalkozás túlságosan is üzletivé vált.

1948 októberében Párizsban telepedett le, ahol 1950-ben megalapította új MADI-csoportját. Munkáikat először a Galerie Denise René mutatta be, később a Salon des Realités Nouvelles, még később a Galerie Orion. A francia fővárosban megismerkedett többek között Brâncuşival, Bozzolinivel, Picabiával, Herbinnel, Arppal és Braque-kal, s megismerte Kassák, Schöffer, Vasarely és Fejér munkáit is, melyeket nagyra tartott. Itt lett a tanítványa Bolivar, aki évtizedeken át közeli barátja is volt.

Munkájában mindenfajta mesterséges reklámot elutasított, akárcsak a kizárólag üzleti alapon működő műkereskedést. Emiatt igen kevés szakmai és személyes információ áll rendelkezésre róla. Hozzáállására jellemző, hogy a Péri és az általa kitalált ún. shaped canvas amerikai kisajátítása ellen alig-alig emelt szót.

Még megélhette a MADI mozgalom harmadik, az 1990-es évtizedben bekövetkezett felvirágzását: múzeumalapításokat világszerte, újabb és újabb országok és művészek bekapcsolódását a mozgalomba. Haláláig dolgozott, s látott vendégeket szívesen a házában.

Művészete[szerkesztés]

Munkáit a keret szétfeszítése, a poligonalitás (sokszögűség) és a síkból való kimozdulás, az úgynevezett koplanáris struktúrák jellemzik. Úgy tartotta, hogy geometria nélkül nem lehet élni: geometrikus a Föld, a Nap, a bolygók pályája, de még az egyszerű hétköznapi tárgyak is, mint amilyen az ágy, az asztal, a tányér vagy a váza. A szemet a legkülönösebb geometrikus objektnek tartotta, az egész civilizáció előfeltételének és alapjának. Munkáival a panta rhei eszméjét hirdette. Az életet jellemző mozgást kívánta megragadni egyszerű színekkel és elemekkel, poligonális síkstruktúrákkal, a keret festménybe emelésével, illetve a keret szétfeszítésével. Elutasította a kint és a bent merev szétválasztását, s egyébként is mindenfajta behatárolást. Úgy gondolta, hogy a geometriai absztrakció az emberi szellem kreativitását és szabadságát fejezi ki, amelyhez elengedhetetlenül játékosság is kapcsolódik.

Festészetében ezeknek megfelelően elsősorban erős kontrasztos színeket és absztrakt, geometriai formákat használt. A festményt kiszabadította négyszögletű keretéből, amit úgy ért el, hogy három-, öt- vagy sokszögletű objekteket készített konkáv és konvex, domború és homorú kivágásokkal. A hagyományos vászon helyet falemezt, plexit, fémet és más anyagokat is felhasznált. Objektjei mozgathatók, a néző által szabadon és játékosan alakíthatók.

Arden Quin és Magyarország[szerkesztés]

1992-ben Dárdai Zsuzsa és Saxon-Szász János Savigny-sur-Orge-ban (F) megismerkedett Arden Quinnel. Hazatérve megalakították a MADI magyarországi csoportját, megalapították a Nemzetközi Mobil MADI Múzeumot és kiadták a MADI art periodicalt. Arden Quin jelentős szerepet játszott abban, hogy a csoport művészei folyamatos kiállítási lehetőséget kaptak külföldön. Rendszeresen vendégül látott magyar művészeket, adományokat adott a múzeum működéséhez és a periodika megjelenéséhez. 1995-ben maga is ellátogatott Magyarországra,hogy részt vegyen a győri nemzetközi MADI Fesztiválon. Több interjút adott a periodikának, melyek ritkaságuk miatt önmagukban is nagy értékek. Szinte minden évben szerepelt egy-két magyarországi kiállításon a Mobil MADI Múzeum szervezésében.

Sáry László és Bánk 2002-ben a Kassák és a MADI című lemezükön a Points and lines for Arden Quin című szerzeményt neki ajánlották.

Irodalom[szerkesztés]

  • Goodman, Shelly: Carmelo Arden Quin: when art jumped out of its cage. The Madi Museum and Gallery, Dallas, 2005.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]