CST–100 Starliner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
CST–100 Starliner
CST-100 (crop).jpg
Általános adatok
Ország  Egyesült Államok
Űrügynökség NASA NASA
Űrhajósok 7 fő
Műszaki adatok
Hordozórakéta Atlas V
Hossz5,03 m
Átmérő4,5[1] m
Hasznos térfogat11[1]
Élettartam 10 repülés (Tervezett)

A CST–100 Starliner egy amerikai többször felhasználható űrhajó, melyet a Boeing vállalat épít, a NASA kereskedelmi személyzet fejlesztési (CCDev) programjának keretében. Az űrhajó elsődleges célja a Nemzetközi Űrállomás legénységének szállítása. Az űrhajó Föld körüli pályára állításáról az Atlas V rakéta gondoskodik, de úgy tervezték, hogy a Falcon 9-es hordozórakéta is képes legyen a felbocsájtására.

A Starliner két Rocketdyne Aerojet hajtóművel rendelkezik, egyenként 178 kN tolóerővel, a pályamódosításokat további 12 kisebb rakéta segíti. Visszatérése után a kapszula három ejtőernyő segítségével lassul le, földet éréskor pedig légpárnák csillapítják a becsapódását. Elsődlegesen szárazföldi landoláshoz tervezték, de vízreszállás esetén képes a lebegésre.[2]

Változatok[szerkesztés]

A Nemzetközi Űrállomás kiszolgálására terveztek egy személyzet nélküli teherszállító változatot is, azonban a NASA 2016. január 30-án kiadott közleménye szerint a Starlinert nem választották ki a CRS–2 program kiszolgálására. A teherűrhajót a személyszállító változathoz hasonlóan az Atlas V hordozórakéta juttatta volna el alacsony Föld körüli pályára, ahol automatikusan dokkolt volna az űrállomáshoz.[3]

Repülések[szerkesztés]

Küldetés neve Indítás dátuma,
időpontja (UTC
Indítás helye Megjegyzés
Pad Abort 2019. november 4.[4]
14:15[5]
White Sands,
LC–32
Repülés megszakítási teszt, személyzet nélkül
Boe-OFT
(tervezett)
2019. december 17.[4][6] Cape Canaveral, SLC–41 Automatikus tesztrepülés, személyzet nélkül a Nemzetközi Űrállomásra
Boe-CFT
(tervezett)
2019. december[7] Cape Canaveral, SLC–41 Első repülés személyzettel, a Nemzetközi Űrállomásra
Az első emberes tesztrepülés személyzetének posztere

Legénység[szerkesztés]

Az első emberes tesztrepülés (Boe-CFT) legénysége a Boeing részéről Christopher Ferguson, valamint a NASA részéről Mike Fincke és Nicole Aunapu Mann asztronauták.

Eredetileg Eric Boe repült volna, de meg nem nevezett egészségi okokból visszalépett 2019 januárjában. A helyét Mike Fincke veterán asztronauta vette át. Chris Fergusonnak, aki a Boeing berepülő pilótája, nem az első küldetése az űrben, szemben Nicole Mannal, akinek ez az első űrutazása.[8]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Commons:Category:CST-100 (spacecraft)
A Wikimédia Commons tartalmaz CST–100 Starliner témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Elizabeth Howell: How Boeing's Commercial CST-100 Starliner Spacecraft Works (angol nyelven). space.com, 2018. augusztus 3. (Hozzáférés: 2019. augusztus 26.)
  2. Stephen Clark: Boeing tests crew capsule escape system (angol nyelven). spacenews.com, 2019. november 4. (Hozzáférés: 2019. november 4.)
  3. Jason Rhian: NASA DELAYS CRS 2 AWARDS AGAIN, DROPS BOEING FROM CONSIDERATION (angol nyelven). spaceflightinsider.com, 2015. november 6. (Hozzáférés: 2019. augusztus 26.)
  4. a b Stephen Clark: Boeing reveals target dates for initial Starliner test flights (angol nyelven). spacenews.com, 2019. október 9. (Hozzáférés: 2019. október 12.)
  5. Meghan Bartels: Boeing Tests Starliner Spacecraft's Launch Abort System for Rocket Emergencies (angol nyelven). space.com, 2019. november 4. (Hozzáférés: 2019. november 4.)
  6. Jeff Foust: Commercial crew providers prepare for fall test flights (angol nyelven). spacenews.com, 2019. augusztus 20. (Hozzáférés: 2019. augusztus 26.)
  7. Chris Gebhardt: Station mission planning reveals new target Commercial Crew launch dates (angol nyelven). nasaspaceflight.com, 2019. június 20. (Hozzáférés: 2019. augusztus 26.)
  8. Jeff Foust: NASA changes crew for Boeing commercial crew test flight (angol nyelven). spacenews.com, 2019. január 22. (Hozzáférés: 2019. augusztus 26.)

Források[szerkesztés]