C/2012 S1 üstökös

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
C/2012 S1
A Hubble űrtávcső felvétele 2013. április 10-11-én
A Hubble űrtávcső felvétele 2013. április 10-11-én
Felfedezése
Felfedező Vitalij Nyevszkij, Artyom Novicsonok
Felfedezés ideje 2012. szeptember 22.
Pályaadatok
Epocha 2456640,5
(2013. december 14.)[1]
Perihélium távolsága 0,01244 CsE
Pálya excentricitása 1,0000015[1]
Keringési periódus Hiperbolikus pálya
Inklináció 62,38°[1]

A C/2012 S1 (ISON) napsúroló üstököst 2012. szeptember 21-én fedezte fel Vitalij Nyevszkij belorusz és Artyom Novicsonok orosz csillagász. A felfedezést Kiszlovodszk közelében az automatikus aszteroidafelderítő program keretében, 0,4 m-es tükrös távcsővel végezték.[2][3][4] Egy olaszországi csoport a Remanzacco obszervatóriumban 2012. szeptember 22-én megerősítette a felfedezést,[3][5] melyet három nappal később, 2012. szeptember 24-én az IAU vagyis Nemzetközi Asztronomiai Unió aegis alatt működő „Minor Planet Center”, magyarul „Kisbolygó Központ” jelentette be.[4]

Pályája[szerkesztés]

A C/2012 S1 helyzete 2013. december 11-én, amikor várhatólag a legjobban lesz látható az északi féltekéről.

A C/2012 S1 üstökös 2013. november 28-án érte el perihélium pontját (a Naphoz legközelebbi pont), ekkor 0,012 CsE-re (1 800 000 km) volt a Nap középpontjától.[1][6] Figyelembe véve a Nap 695 500 km-es sugarát, az üstökös mintegy 1 100 000 km-re közelítette meg a Nap felszínét. Pályája közel parabolikus, amely arra utal, hogy ez egy új üstökös, mely most érkezett az Oort-felhőből.[7][8] A Mars bolygóhoz 2013. október 1-jén volt a legközelebb, 0,072 CSE távolságra, a Földet 2013. december 26-án közelíti meg leginkább, 0,42 CSE távolságra.[6]

A C/2012 S1 egyes pályaelemei hasonlóságot mutatnak az 1680-as nagy üstökös pályaelemeivel, ami arra utal, hogy a két üstökös ugyanabból a forrásból ered.[9] A Föld előre láthatólag 2014. január 14-15-én keresztezi az üstökös pályáját, ami jelentős meteorzáport eredményezhet.[10]

Fényesség és láthatóság[szerkesztés]

Felfedezésekor az üstökös látszólagos fényessége kb. 18,8m volt, ami túlságosan halvány a szabad szemmel történő megpillantáshoz, de elég fényes volt ahhoz, hogy nagy távcsővel már látható legyen.[11][12] Más üstökösökhöz hasonlóan a Naphoz közelítve ez az üstökös is fokozatosan fényesedett, majd a Naphoz legközelebbi szakaszon valószínűleg szétesett.

2013 augusztusára már elég fényes lett ahhoz, hogy kisebb távcsövekkel is megfigyelhetővé váljon: szabad szemmel október végén, november elején megpillanthatóvá vált.[7][12]

2012 októberében áthaladt az Oroszlán csillagképen az Oroszlán legfényesebb csillagának, a Regulusnak a közelében, majd a Mars mellett folytatta égi útját: ekkor ez a két fényes égi test segítséget nyújtott az üstököst keresők számára.[11] 2012 novemberben már fényesebben, egy másik fényes csillag, a Szűz csillagkép Spica nevű csillaga mellett húzott el, majd a Szaturnusz közelében haladt tovább.[13] Mire 2013. november 28-án elérte a Naphoz legközelebbi pontját, már rendkívül fényes lesz, magnitúdójának értéke valószínűleg negatív lesz.[5]

Legfényesebbé várhatóan akkor válik, amikor a Naphoz legközelebbi pontját eléri, bár ekkor a Földről nézve a Naptól mintegy 1°-ra fog elhelyezkedni, így megfigyelése nehéz.[14]

Egy üstökös várható fényességének megbecslése nehéz feladat, különösen olyan esetben, amikor az üstökös a Naphoz közel halad el, és fényét a fényszórás befolyásolja. A Kohoutek-üstökös és a C/1999 S4 nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket, de ha a C/2012 S1 üstökös egyben marad, fényessége hasonló lehet az 1680-as nagy üstököséhez, a 2007-es C/2006 P1 üstököséhez vagy a C/2011 W3 (Lovejoy) üstököséhez.[5][15] 1935 óta a legfényesebb üstökös az 1965-ös Ikeya–Seki volt -10 magnitúdóval.[16] A C/2012 S1 (ISON) üstökös jól látható volt az északi félteke megfigyelői számára 2013 decemberéig.[17]

2013. december 2-án a C/2012 S1 megfigyelésével foglalkozó NASA Comet ISON Observing Campaign bejelentette, hogy az ISON szétesett, bár továbbra is kísérletet tesznek a megmaradt részek megfigyelésére.[18]

Elnevezése[szerkesztés]

Az üstökös neve egyszerűen C/2012 S1. Az elnevezéshez kapcsolt ISON név az oroszországi szervezet neve, ahol a felfedezést tették (International Scientific Optical Network). Ha ugyanez a szervezet egy nappal később hasonló, de ettől független üstököst fedezett volna fel, annak neve C/2012 S2 (ISON) lett volna. Ennek ellenére a média, tévesen becenévként értelmezve a zárójeles nevet, a felfedezés helyének nevén kezdte emlegetni az üstököst,[19][20][21] következésképpen ez a név marad használatban annak ellenére, hogy a későbbiekben zavaró lehet, ha ugyanezen a helyen újabb felfedezéseket tesznek. Az ismert rövidperiódusú üstökösök neve általában felfedezőjük nevének állít emléket, ilyen például a Halley-üstökös vagy a Swift–Tuttle-üstökös. Ugyanezen szabály szerint ennek az üstökösnek a neve C/2012 S1 Nyevszkij–Novicsonok lehetne, azonban a felfedezéskor pontszerűnek látszó égitestet kisbolygónak vélték, és amikor a későbbiekben kiderült, hogy üstökös, akkor már csak a kutatóprogram nevét kaphatta meg.[22]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d MPEC 2012-Y30 : OBSERVATIONS AND ORBITS OF COMETS. IAU Minor Planet Center, 2012. december 26. (Hozzáférés: 2012. december 27.)
  2. CoLiTec
  3. a b Giovanni Sostero, Nick Howes, and Ernesto Guido: New Comet: C/2012 S1 (ISON). Team of observers of Remanzacco Observatory in Italy, 2012. szeptember 24. (Hozzáférés: 2012. szeptember 24.)
  4. a b MPEC 2012-S63 : COMET C/2012 S1 (ISON). IAU Minor Planet Center, 2012. szeptember 24. (Hozzáférés: 2012. szeptember 24.) (CK12S010)
  5. a b c Atkinson, Nancy: New ‘Sun-Skirting’ Comet Could Provide Dazzling Display in 2013. Universetoday.com. (Hozzáférés: 2012. szeptember 28.)
  6. a b JPL Close-Approach Data: C/2012 S1 (ISON), 2012. november 15. (Hozzáférés: 2012. november 25.)
  7. a b Grego, Peter: New comet might blaze brighter than the full Moon. Astronomy Now. (Hozzáférés: 2012. szeptember 28.)
  8. Hecht, Jeff: Newly spotted comet may outshine the full moon. New Scientist. (Hozzáférés: 2012. szeptember 28.)
  9. J. Bortle: the orbital elements' distinct and surprising similarity to those of the Great Comet of 1680. comets-ml · Comets Mailing List, 2012. szeptember 24. (Hozzáférés: 2012. október 5.)
  10. Wassup with comets Hergenrother, L4 PanSTARRS and S1 ISON. (Hozzáférés: 2013. január 1.)
  11. a b Rao, Joe: Newfound Comet C/2012 S1 May Dazzle in 2013. Space.com. (Hozzáférés: 2012. szeptember 28.)
  12. a b Bakich, Michael E.: New comet will light up the sky. Astronomy. (Hozzáférés: 2012. szeptember 28.)
  13. Two Bright Comets for 2013?. Dave Eagle. (Hozzáférés: 2013. január 2.)
  14. Kelly Beatty: A "Dream Comet" Heading Our Way?. Sky & Telescope, 2012. szeptember 27. (Hozzáférés: 2012. szeptember 28.)
  15. Alan Boyle: Super-comet or super-dud? We'll see. Cosmic Log. (Hozzáférés: 2012. szeptember 27.)
  16. Brightest comets seen since 1935. International Comet Quarterly. (Hozzáférés: 2012. szeptember 28.)
  17. David Dickinson: Will we have a Christmas comet in 2013?, 2012. szeptember 25. (Hozzáférés: 2012. szeptember 30.)
  18. Battams, Karl: In Memoriam. CIOC, 2013. december 2. (Hozzáférés: 2018. április 7.)
  19. Brilliant Comet, Brighter than Full Moon, Making Debut in 2013. RedOrbit, 2012. december 27. (Hozzáférés: 2012. december 29.)
  20. David Whitehouse. „'Brighter than a full moon': the biggest star of 2013... could be Ison – the comet of the century”, 2012. december 27. (Hozzáférés ideje: 2012. december 29.) 
  21. New Year promises treat for stargazers”, 2012. december 29. (Hozzáférés ideje: 2012. december 29.) 
  22. szerk.: Benkő József, Mizser Attila: Meteor csillagászati évkönyv 2013, 2012, Budapest: Magyar Csillagászati Egyesület, 161. o. 

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]