Bucklin-módszer
.svg)
A Bucklin-módszer egy olyan szavazási módszer, amely egy vagy és több győztes választására használható. A legmagasabb medián szabályokhoz hasonlóan, mint például a többségi ítélet, a Bucklin-győztes a legmagasabb medián helyezést vagy értékelést elérő jelöltek egyike lesz. Eredeti támogatója, a georgista politikus[1] James W. Bucklin nevén vált ismertté.
Szavazási folyamat[szerkesztés]
Többféle Bucklin-szabály ismert, de íme egy tipikus példa:
A választópolgárok rangsorolt preferenciális szavazatot adnak le (első, második, harmadik stb.).
Először az első preferenciákat számolják meg. Ha az egyik jelöltnek abszolút többsége van (a szavazatok legalább felét megszerzi), ez a jelölt nyer. Ellenkező esetben a második preferenciákat is megszámlálják és ezek hozzáadódnak az első preferenciákhoz. Ismételten, ha találnak egy jelöltet, aki abszolút többséget kapott, akkor az a jelölt lesz a győztes, aki a legtöbb szavazatot kapta. Szükség szerint további alacsonyabb rangsorok kerülnek hozzáadásra.
A többséget az érvényes szavazatok (szavazólapok) száma alapján határozzák meg. Mivel az első forduló után összesen több szavazat lehet, mint szavazók, előfordulhat, hogy egynél több jelöltet is abszolút többséggel támogatnak.
Változatok és összehasonlítás más módszerekkel[szerkesztés]
A Bucklin-módszer kifejezés arra a folyamatra utal, amikor az összes szavazólapon megszámolják az összes preferenciát, amely magasabb helyezés egy bizonyos rangnál, majd ezt a rangot lefelé módosítják az abszolút többség eléréséig.
Egyes változatokban az egyenlő rangsorolást egyes rangsoroknál vagy az összes preferenciánál engedélyezték. Egyes változatok előre meghatározott számú besorolással rendelkeztek (általában 2 vagy 3), míg másoknak korlátlan számú beosztása volt. A Borda-szavazáshoz hasonló változatok is léteztek abban, hogy az alacsonyabb rangú szavazatok kevesebbet számítottak.
Kritériumok[szerkesztés]
A Bucklin-szavazás teljesíti az abszolút többségi, a kölcsönös többségi és a monotonitási kritériumot.[2]
A Bucklin-szavazás egyenlő helyezések megengedése nélkül nem teljesíti a Condorcet-kritériumot, a klónoktól való függetlenséget,[3] a "később-nem-árt" kritériumot, a részvételi kritériumot, a konzisztenciakritériumot, a fordított szimmetria kritériumot, a Condorcet vesztes kritériumot és az irreleváns alternatívák függetlensége kritériumot.
Ha az egyenlő vagy kihagyott rangsorolás megengedett, a Bucklin-módszer ugyanazokat a kritériumokat teljesíti, mint a többségi ítélet.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Hermann, J. R. "A Remembrance of James W. Bucklin". Single Tax Review, Vol. XIX, No.2, March-April 1919. http://cooperative-individualism.org/hermann-j-r_a-remembrance-of-james-bucklin-1919.htm
- ↑ Collective decisions and voting: the potential for public choice, Nicolaus Tideman, 2006, p. 204
- ↑ Tideman, 2006, ibid
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Bucklin voting című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.