Részvételi kritérium
A részvételi kritérium egy szavazási rendszerekre alkalmazható feltétel. Azoknál a szavazási rendszereknél, amelyek nem teljesítik a részvételi kritériumot, felmerülhet a tartózkodási (távolmaradási) paradoxon,[1] így különösen szokatlan taktikai szavazási stratégiákat tesznek lehetővé: a választástól való tartózkodás (távolmaradás/érvénytelen szavazat) bizonyos esetekben segítheti a választó által preferált jelöltjének megválasztását. A kritériumot a következőképpen határozzák meg:[2]
- Determinisztikus keretek között a részvételi kritérium azt mondja ki, hogy egy szavazólap hozzáadása, amelyen az A jelöltet szigorúan előnyben részesítik B jelölttel szemben, nem változtathatja meg a győztest A jelöltről B jelöltre.
- Valószínűségi keretek között a részvételi kritérium azt mondja, hogy egy olyan szavazólap hozzáadása, amelyen az X halmaz minden jelöltje szigorúan előnyben részesített a többi jelölttel szemben, nem csökkentheti annak valószínűségét, hogy a győztes az X halmazból kerül ki.
A relatív többségi szavazás, jóváhagyó (elfogadó) szavazás, tartományszavazás és a Borda-számlálás megfelel a részvételi kritériumnak, ellenben a Condorcet-módszerek,[3][4] a Bucklin-szavazás[5] és az IRV[6] azonban nem.
A szavazási rendszerek részvételi kritériuma egy példa a társadalmi döntési mechanizmusok között racionális részvételi korlátra.
Határozatképességi/érvényességi követelmények[szerkesztés]
A részvételi feltétel teljesülését leggyakrabban nem egy adott szavazási rendszer alkalmazása, hanem a határozatképességi (testületeknél) vagy érvényességi (népszavazásoknál) követelményeket támasztó intézkedések. Egy nyilvános népszavazás például, ha bizonyos számú választópolgár részvételére van szükség az érvényes népszavazáshoz, nem felel meg a részvételi feltételnek, mivel a „nem” opciót preferáló szavazók elbuktathatják a népszavazást azzal, hogy egyszerűen nem szavaznak, ahelyett, hogy nemmel szavaznának. Ez azért van, mert, ha a szavazók többségi az „igen” opciót preferálja, de a választóknak nem az egésze szavaz, minden egyes „nem” szavazat hozzáadásával nagyobb valószínűséggel lesz érvényes a népszavazás, amely esetben az „igen” opció nyerne. Ezzel szemben egy minimális számú (arányú) igen szavazatot igénylő népszavazás (nem számolva a „nem” szavazatokat) megfelelne a részvételi kritériumnak.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Fishburn (1983. január 1.). „Paradoxes of Preferential Voting”. Mathematics Magazine 56 (4), 207–214. o. DOI:10.2307/2689808.
- ↑ Douglas Woodall: Properties of Preferential Election Rules, Voting matters - Issue 3, December 1994, 1994. december 1.
- ↑ Moulin (1988. június 1.). „Condorcet's principle implies the no show paradox”. Journal of Economic Theory 45 (1), 53–64. o. DOI:10.1016/0022-0531(88)90253-0.
- ↑ Participation failure" is forced in Condorcet methods with at least 4 candidates. (Hozzáférés: 2014. december 24.)
- ↑ Markus Schulze: Regretted Turnout. Insincere = ranking., 1998. június 12. (Hozzáférés: 2011. május 14.)
- ↑ Warren D. Smith: Lecture "Mathematics and Democracy". (Hozzáférés: 2011. május 12.)
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Participation criterion című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.