Borneói törpeelefánt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Borneói törpelefánt
Evolúciós időszak: Késő pleisztocén - jelen
A természetes élőhelyén
A természetes élőhelyén
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Afrotheria
Rend: Ormányosok (Proboscidea)
Alrend: Elefántalakúak (Elephantiformes)
Csoport: Elephantimorpha
Csoport: Elephantida
Öregcsalád: Elephantoidea
Család: Elefántfélék (Elephantidae)
Nem: Elephas
Faj: E. maximus
Alfaj: E. m. borneensis
Tudományos név
Elephas maximus borneensis
Deraniyagala, 1950
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Borneói törpelefánt témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Borneói törpelefánt témájú médiaállományokat és Borneói törpelefánt témájú kategóriát.

A borneói törpeelefánt (Elephas maximus borneensis) az emlősök (Mammalia) osztályának ormányosok (Proboscidea) rendjébe, ezen belül az elefántfélék (Elephantidae) családjába tartozó ázsiai elefánt (Elephas maximus) egyik alfaja.

Előfordulása[szerkesztés]

Borneó nagy szigetén Indonézia, Malajzia és a Brunei szultanátus osztozik. Élőhelyének elvesztése és feldarabolódása a legfőbb veszélyforrás számára; becslések szerint az 1930-1940-es évektől kezdve az állománya a felére csökkent.[1]

Megjelenése[szerkesztés]

A borneói törpeelefánt kevesebb mint 2,5 méteresre nő meg; neve ellenére nem sokkal kisebb, mint más délkelet-ázsiai alfaj. Pofája a kölyökelefántokéra hasonlít, a füle nagy, a farka hosszabb, mint a rokonáé. Gömbölydedebb és kevésbé agresszív, mint az ázsiai elefánt.[2][3][4]

Története[szerkesztés]

Egyes kutatások szerint a borneói törpeelefánt a már kihalt jávai törpeelefántnak (Elephas maximus sondaicus) a leszármazottja. 1750-ben, Jáva szultánja néhány elefántot küldött az egyes Fülöp-szigeteket is magába foglaló Sulu szultanátus uralkodójának, azaz Bantilan Muizzud-Din szultánnak ajándékba.[5] A szultán ezeket az állatok Borneó szigetén szabadon engedte, ahol feltételezések szerint korábban nem éltek elefántok, és így háborítatlanul fenn tudtak maradni.[6] A jávai törpeelefánt a 18. század végén kihalt, de az a néhány egyed, amelyet Borneóra vittek, megmaradt és elszaporodott, állítja a tanulmány.[7] Az 1940-es években Frederick Nutter Chasen angol zoológus ezeket az állatokat a kontinentális indiai elefánt (Elephas maximus indicus) leszármazottjának vélte, míg Reginald Innes Pocock brit zoológus azonosnak tartotta a szumátrai elefánttal. (Elephas maximus sumatranus). Legelőször önálló alfajként az 1950-es években Paulus Edward Pieris Deraniyagala srí lankai paleontológus és zoológus írta le; írását akkoriban a „National Geographic Magazine” adta ki.[3]

2003-ban, az újabb kutatások, melyek a történelmi iratokat, népi szájhagyományokat, illetve az ősmaradányok hiányát vették figyelembe, arra hagytak következtetni, hogy ezek az állatok valójában betelepítettek.[8] Ám ugyanebben az évben a mitokondriális DNS-vizsgálatok azt bizonyították be, hogy a borneói törpeelefánt és a jávai törpeelefánt körülbelül 300 000 évvel ezelőtt vált ketté; és a borneói alfaj a lábán jött el, amikor is a két sziget között még szárazföld volt a pleisztocén kor végén.[9]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Choudhury, A. (2008. december 10.). „Elephas maximus”. The IUCN Red List of Threatened Species 2008, e.T7140A12828813. o, Kiadó: IUCN. DOI:10.2305/IUCN.UK.2008.RLTS.T7140A12828813.en.  
  2. Shoshani, J., Eisenberg, J.F. (1982) Elephas maximus. Archiválva 2006. augusztus 30-i dátummal a Wayback Machine-ben. Mammalian Species 182: 1–8
  3. a b Cranbrook, E., Payne, J., Leh, C.M.U. (2008) Origin of the elephants Elephas maximus L. of Borneo. Sarawak Museum Journal.
  4. Nurzhafarina, O., Maryati, M., Ahmad, A.H., Nathan, S., Pierson, H.T., Goosens, B. (2008). A preliminary study on the morphometrics of the Bornean Elephant Archiválva 2012. március 7-i dátummal a Wayback Machine-ben. Journal of Tropical Biology and Conservation, 4 (1): 109–113
  5. Sukumar, R.. The Asian Elephant: Ecology and Management, Second, Cambridge University Press (1993) 
  6. WWF News. 2003. New elephant subspecies discovered.
  7. Medway, L. (1977). Mammals of Borneo: Field keys and an annotated checklist. Monographs of the Malaysian Branch of the Royal Asiatic Society, Kuala Lumpur, Malaysia.
  8. Shim, P.S. (2003) Another look at the Borneo elephant. Sabah Society Journal 20: 7–14
  9. Fernando P. (2003). „DNA Analysis Indicates That Asian Elephants Are Native to Borneo and Are Therefore a High Priority for Conservation”. PLoS Biol 1 (1), e6. o. DOI:10.1371/journal.pbio.0000006. PMID 12929206.  

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Borneo elephant című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]