Bolmányi Ferenc
| Bolmányi Ferenc | |
| Született | Weisz Ferenc 1904. június 28. Léva |
| Elhunyt | 1990. július 14. (86 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | festőművész |
| Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bolmányi Ferenc témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bolmányi Ferenc, született Weisz (Léva, 1904.[1] június 28. – Budapest, 1990. július 14.) magyar festő, szobrász, érdemes művész (1978).
Életpályája[szerkesztés]
Weisz Sándor és Schwarcz Julianna fia. Békéscsabán végzett gimnáziumi tanulmányai után a Képzőművészeti Főiskolán Róna Józsefnél tanult szobrászatot és Magyar-Mannheimer Gusztávnál festészetet. Kizárták a Főiskoláról, mivel a tandíjat nem bírta megfizetni. . A művészetek tanulmányozásával fejlesztette tovább tudását. Külföldi tanulmányútjai során Jugoszláviában, Olaszországban, Münchenben, Bécsben dolgozott. Hazatérése után, 1927-ben Szentendrén bérelt műtermet és a szentendrei festők (Paizs Goebel Jenő, Vajda Lajos, Ámos Imre, Anna Margit, Korniss Dezső, Czóbel Béla) és mások társaságában festett. Itt festette 1933-tól a Fényváros-ciklus képeit, míg Nagymaroson, majd Budapesten készültek a Robin úr és társulata képciklus festményei. 1945-től Nagymaroson képzőművészeti szabadiskolát vezetett. Festészetét az 1950-es évektől kezdve fokozatosan a nonfigurativitás, mindent színnel kifejezni akaró érzelmi erő jellemezte. Stílusát önmaga „kozmikus realizmus”nak nevezte.[2] Az 1960-as évektől üvegablak-terveket is készített, pl. a kecskeméti Tudomány és Technika Háza számára.
Magánélete[szerkesztés]
Felesége Silbermann Sarolta (1910–1939)[3] volt, Silbermann Vilmos és Urban Julianna lánya, akivel 1938. november 25-én Budapesten, a Terézvárosban kötött házasságot.[4]
Főbb kiállításai[szerkesztés]
- Nemzeti Szalon (1928)
- Eszék (1930)
- Glastpalast (Bécs, 1932, 1933)
- Frankel Szalon (gyűjteményes kiállítás, 1935)
- Tamás Galéria (gyűjteményes kiállítás, 1936)
- Régi Műcsarnok (Képzőművészek Szabad Szakszervezete által rendezett kiállítás, 1947)
- Fényes Adolf terem (1959, 1966)
- Ernst Múzeum (gyűjteményes kiállítás, 1973)
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Műveit osztrák állami ezüstéremmel tüntették ki.
- érdemes művész (1978)
Emlékezete[szerkesztés]
Sírja Budapesten, a Kozma utcai izraelita temetőben található.
Irodalom[szerkesztés]
- A Fényes Adolf terem kiállítási katalógusa, Németh Lajos bevezetőjével (Bp., 1966)
- Aradi Nóra: Bolmányi Ferenc (Bp., 1977)
- Beszélgetés Bolmányi Ferenccel (riporter Csapó György, Magyar Nemzet, 1982. márc. 28)
- Molnár Zsolt: A teljesség igénye. Bolmányi Ferenc. (Új Aurora, 1982. 2. sz.)
- Fényes rapszódiák (beszélgetés Bolmányi Ferenccel, riporter Menyhárt László, Művészet, 1985. 5. sz)
- Tilless Béla: Bolmányi Ferenc emlékezete (Új Művészet, 1991 5. sz.)
- S. Nagy Katalin: Bolmányi Ferenc (2000)
Források[szerkesztés]
- MÉL
- Magyar nagylexikon 4. kötet 256. old.
- Művészeti lexikon Budapest, 1965. 1. kötet 263 – 264. old.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Magyar életrajzi lexikon szerint – tévesen - 1909
- ↑ Magyar nagylexikon
- ↑ Bolmányi Ferencné halotti bejegyzése a Budapest I. kerületi polgári halotti akv. 559/1939. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 1755/1938. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
